A közelgő beíratási időszak következtében egyszeriben megugrott a nemzetért aggódók létszáma. Közös nótája a felületes szakértőknek a választás az iskola oktatási nyelve és az iskolai oktatás vélt színvonala közötti összefüggés. Addig már szinte senki sem jut el a sok „szakértő” közül, hogy az iskolát az egyén földi pályáján megtett egyik kezdő lépéseként vizsgálja.
Aki ilyen szemszögből szemlélődik, az teljesen természetes módon teszi fel a kérdést, hogy na és aztán? Mi vár itt a kritikus vidéken az iskolát frissen elvégző fiatalra? A nagy semmi! Mehet Trnavára, vagy Bratislavába beolvadni, mert itt a kirabolt Duna és Ipoly mentén csak a munkanélküliséget, vagy az éhbéren való tengődést kínálja polgárainak a dicső Tótia.
Esetleg jól fizető köztisztviselői prostitúciót, de ahhoz nem szakértelem kell, hanem a beolvadás és az arra utaló hajlandósága az érdekeltnek, amit a szlovák tanítási nyelvű iskoláival és bizonyítványaival igazolhat.
Aki észreveszi ezt az álszent és sunyi modernkori fasizmust, az két lehetséges úton indulhat el. Vagy az iskola Tótiában, a fasizmusban gyökerező ideológiai alapjairól fog értekezni, a másik lehetőség oktatásügyi szakértőként hozzá nem értése bizonyítékaival tömi az olvasóit az anyanyelv jelentőségéről a mai – hangsúlyozom – nem Szlovákiában, hanem a Tiso-féle erkölcsű Tótiában.
Persze senkinek se legyen kétsége afelől, hogy a betelepítés érdekében rövidesen mindenféle, a párkányi papírgyárhoz hasonló üzemek fognak létesülni, ahová majd özönlik a hegyi menekültek nemzetváltó és követelődző hada, akiket az ügyeletes Tiso-utód majd ezerrel kiszolgál, mert egyébként mehet a süllyesztőbe.
A mezőgazdaságba és az azzal szorosan összefüggő élelmezésbe még tévedésből sem történik állami beruházás, vagy támogatás errefelé, mert akkor kiderülne, hogy van itt szakértelem és teljesítmény tót iskola nélkül is…
