Ezerkilencszáznegyvenkilenc március 5-én Pozsonyban, a Belügyi Megbízotti Hivatal épületének koncerttermében, Szlovákia magyarok által lakott területéről mintegy 300 személy jelenlétében megalakították a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesületét, a Csemadokot, valamint megválasztották központi vezetőségét: elnöke Lőrincz Gyula festőművész, az Új Szó főszerkesztője, első alelnöke Kugler János, második alelnöke Egri Viktor író, központi titkára Fellegi István kultúraszervező, helyettese Wetzler Dóra, örökös díszelnöke Fábry Zoltán antifasiszta író lett, s az ősz folyamán csatlakozott hozzájuk Pathó Károly szervezőtitkárnak.
Az V. Országos Dal- és Táncünnepélyt 196O-ban Érsekújvárott a Berekben, a Nyitra folyó partján rendeztük meg, amelyhez első ízben kapcsolódott a Népművelési Intézettel közösen szervezett magyar nemzetiségi énekkarok területi/kerületi seregszemléje is.
Az év folyamán az énekkarok részére hasonló rendezvényre került sor Galántán, Rimaszombatban és Rozsnyón is. Érsekújvárban a felnőtt- és a gyermekkórusok szombat délután a városi sportcsarnokban zsűri előtt mutatták be a versenyműsorukat, melyet hosszas szakmai értékelés követett.
Szombaton este Érsekújvár nevezetes szabadtéri szórakozóhelyén, a Berekben, frissen ácsolt színpadon a CsISz KB Ifjú Szívek Magyar Dal-és Táncegyüttese adott egész estét betöltő műsort, ahogy a korábbi két évfolyamban Zselízen is az Ifjú Szívek volt a fő műsoradó. Sajnos a műsor a kezdéskor bekövetkezett vihar miatt a késő éjszakai órákra tolódott. A villám belecsapott a város központi transzformátorába és az egész környék sötétségbe borult. A hiba kijavítása órákat vett igénybe, de a katonaság önzetlenül segített. Mire elállt az eső, a katonaság áramfejlesztői által biztosított világítással meg lehetett tartani a műsort és a reggelig tartó mulatságot. Nehézségek voltak az ülőhelyek elhelyezésével is, az előkészítők rosszul mérték fel a helyzetet, a kiválasztott sík terület nem felelt meg a több ezer nézőt vonzó kulturális rendezvény részére. A Csemadoknak a fesztiválhely keresésére irányuló kezdeményezése sikertelen volt.
A Komáromi Hajós Táncegyüttes mátyusföldi kapuzó sortánca. ONF, Zselíz. (Fotó: Fórum Intézet)
Másnap a népművészeti csoportok lovas bandérium vezette felvonulását és menettánc-bemutatóját követően délelőtt, valamint délután is volt műsor. A Csemadok fokozatosan építette ki a folklórfesztivál programját. Az előző négy országos dal- és táncünnepély műsorkoncepcióját két jelentős új tartalommal egészítette ki: az egyiket a magyar nemzetiségi énekkarok országos méretű bevonása jelentette. A fesztivál műsora minőségileg jelentősen gazdagodott a szombaton, zárt körülmények között, bírálóbizottság előtt versenyeztetett énekkarok legjobbjainak az ODT gálaműsorba való bekapcsolása eredményeként. Az énekkari kultúra pedig új országos méretű fellépési fórumhoz jutott és ez nagyon kedvezően hatott a további mennyiségi, valamint minőségi gyarapodására. A másik gazdagítást az jelentette, hogy a hazai tánc- és folklórcsoportok, valamint az énekkarok mellett a gálaműsorban felléptette a Szlovákiában élő népek és nemzetiségek kultúráját képviselő csoportokat is. Így a „Dunaj” szlovák táncegyüttest Komáromból, a lengyel „Gorní” táncegyüttest Karvinából, az ukrán „Verchovina” táncegyüttest Mezőlaborcból. Ekkor nyert először gyakorlati megvalósítást a nemzetiségi szövetségek által a különböző politikai fórumaikon meghirdetett elképzelés az egymás kultúrája megismerésének fontosságáról, és valósult meg azáltal, hogy a nemzetiségi fesztiválokra kölcsönösen meghívták egymás kulturális képviseletét. Érsekújvárott a szlovák nemzeti, valamint az ukrán és a lengyel nemzetiségi csoportok műsorba iktatásával a gyakorlati megvalósításban kezdeményező lett a Csemadok. A következő években e kölcsönösségi elv alapján minden magyar nemzetiségi országos fesztiválra meghívást nyert egy-egy szlovák nemzeti, valamint ukrán, lengyel nemzetiségi kultúrát képviselő csoport is. Ezt az elvet a 40. rendezvényig, amíg én voltam a népművészeti országos méretű rendezvények műsorainak felelős előkészítője, a Csemadok hűen betartotta. Ennek az eredményeként lettek rendszeres résztvevői a magyar csoportok is az ukrán Felsővízköz és a lengyel Český Tešin, (Jablunkov) nemzetiségi folklórfesztiváljainak, és gyakori vendégei a csehszlovákiai Strážnice, a kerületi Miava, Gyetva, Kassa, és a központi Vihodná szlovák folklórfesztiváloknak. A kevésbé sikerült érsekújvári rendezvény után a Csemadok KB Gombaszögöt jelölte ki a központi rendezvény színhelyéül, és javasolta ott egy állandó színpad felépítését, mely 1965-re elkészült.
Gombaszögön a központilag is támogatott kulturális seregszemle fő rendezője 1960-ban Béres József, a volt Népes igazgatója vezetésével a Csemadok Kassa Kerületi Titkársága volt, ez még Kelet-szlovákiai Kerületi Dal- és Táncünnepély néven szerepelt.
A szereplő együttesek nagyobb részét Közép- és Kelet-Szlovákiából hívták. A nyugat-szlovákiai csoportok Érsekújvárban kaptak szereplési lehetőséget. A Csemadok a rendelkezésére álló pénzügyi keretből így tudta megoldani az énekkarok, valamint a más nemzetiségi csoportok meghívását.
A Csemadok KB Elnöksége 1960 augusztusában Szabó Rezsőt nevezte ki a Csemadok KB vezető titkárává, Takács Andrást pedig visszahívta az SzKNH táncszakelőadói munkahelyéről és kinevezte Tóth Dezső mellé osztályvezető-helyettesnek, felvállaltatva a táncszakelőadó munkakörét is, majd fél év múlva kinevezték osztályvezetőnek a népművészeti osztály élére. Takács megüresedett helyét a közben a Népművelési Központ és a Népművészeti Ház összevonásával létrehozott Szlovákiai Népművelési Intézet Nemzetiségi Osztályában már Kasza Ida, a volt Népes táncosa töltötte be, aki előzőleg az SzKNH táncosztályán titkárnőként dolgozott. A Csemadok 1961-es népművészeti tervjavaslatát az osztály már Takács András vezetésével dolgozta ki, mert az osztályvezető Tóth Dezső Pathó Károly volt vezető titkárral együtt szeptember elsejével Pozsonyban egyéves pártfőiskolára vonult be.
Az osztályok által kidolgozott évi tervjavaslatot először megtárgyalta a titkárság, aztán az elnökség, a központi bizottság. Így nyerte el végleges formáját és tartalmát. Az 1961-es évi terv megvitatására még egy kétnapos országos szemináriumot is összehívtunk a Tátrába. Ótátrafüreden tartottuk meg a tanácskozást a Csemadok központi és járási bizottsági tagjainak, valamint a legjobb művészeti csoportok vezetőinek részvételével. Jelentős munka várt a Csemadokra: fokozni akartuk a tagszervezést, Gombaszögre, új helyre került az ODT, ezért jelentős erőt igényelt a közönségszervezés, terveztük az I. Országos Ének- és Zenekari Fesztivál megszervezését, a színházak részére az országos dramaturgiai versenyfesztivált, a nyári kulturális táborok beindítását, a nyugat-szlovákiai pártbizottság ösztönzésére felvállaltuk a nemeskosúti sortűz 30 éves évfordulója emlékműsorának megvalósítását. A feladatok megvalósítására társakat kerestünk, ezért a szemináriumra sokakat meghívtunk, és a legtöbben el is jöttek. Talán sokan akkor látták a Tátrát először közelről.
Folytatjuk
