A sikertelen EP-választások elindítottak egy folyamatot a szlovákiai magyar politikában, aminek azonban már évekkel ezelőtt le kellett volna zajlania. Az emberben épp ezért óhatatlanul felmerül a kérdés, vajon nem csak pánikrohamról van-e szó, hiszen pár hónap múlva parlamenti választások lesznek? Az utolsó pillanatban talán mégis sikerül összekaparni valamilyen parlamenti képviseletet, és jó magyar szokás szerint a szembenézés megint elhalasztódik…
Mert elsősorban a szembenézés hiányzik. Az, hogy egyesek jelképesen és szó szerint is belenézzenek abba a bizonyos tükörbe, és meglássák a ráncokat, amelyek azt jelzik, hogy eljárt felettük az idő, ideje nyugdíjba vonulni, és a lehető legtöbb időt tölteni az unokákkal.
Igen, kitalálták. Arra céloztam ezzel, hogy a szlovákiai magyar politikában szükség lenne egy generációváltásra.
Nem hiszem, hogy egészséges lenne az a helyzet, hogy harminc évvel a bársonyos forradalmat követően a szlovákiai magyar politikai életet még mindig azok a veterán politikusok határozzák meg, akik egy teljesen más helyzetben kezdtek politizálni.
Hogy mást ne mondjak, 2010 előtt a magyar kártya minden más lapot ütött a pókerpartiban. Ma már azért ez nem olyan látványos – és a pártok nem is nagyon élnek vele. Ez leginkább a Danko-féle SNS-ben fedezhető fel, amelyik még mindig nacionalista, de már nem kifejezetten magyarellenes, mint inkább oroszbarát.
Mint említettem, 2010 volt a választóvonal, amikor a Slota vezette SNS, amelyiknek a masszív magyarellenességen kívül nem nagyon volt mondanivalója, kiesett a szlovák parlamentből.
Ezzel egy időben pedig új arcok tűntek fel a parlamentben, akik új témákat hoztak be a politikába, és jobban értik ezt a sokszor érthetetlen 21. századot. A magyar politika ezzel szemben újra és újra ugyanazokat a köröket akarja lefutni.
Példának okáért, említhetném a tavalyi tüntetéssorozatot a tisztességes Szlovákiáért, ami mellett az egész szlovák ellenzék kiállt. A magyar pártok azonban, akár kormányzati pozícióból, akár a parlamenten kívüli ellenzékből képtelenek voltak határozott üzenetet juttatni a választóikhoz.
Holott tudható, hogy a magyar választók hócipője éppúgy tele van azzal, ami ebben az országban folyik, mint a szlovákoké.
Vegyük észre, hogy Igor Matovičtól Andrej Dankóig ma már a politikusok új generációja határozza meg a szlovák politikai életet, csak éppen nálunk maradt el a generációváltás.
Pedig a népszerű operettslágert idézve, új műsorhoz új férfi kell!
