Tovarisi, konyec! Elvtársak, vége! – üzente az ikonikus plakát a rendszerváltás emblematikus pillanataiban. A szovjetek összepakolták fegyvereiket és távoztak, helyettük megérkeztek a demokraták, szabad választásokat és kapitalizmust hozva. Maradt viszont egy jókora államadósság, egykoron szorgos káderek, s társadalmi traumák a borongós Kelet-Európában.
Sokan úgy gondolják, hogy a rendszerváltással és a szovjet csapatok kivonulásával a történelem ezen szakasza le is zárult, ám ez az időszak máig kihat az életünkre. Hogy hogyan, azt dr. Botos Máté, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Politológia Tanszékének vezetője fejtette ki a Pozsonyi Magyar Szakkollégiumban rendezett előadásában.
A szocializmust gyakran, mint történelmet emlegetjük, ám sokak számára mindezek a közelmúlt eseményei. Elfelejtjük, vagy inkább nem vesszük észre, miként maradtak meg, adaptálódtak egyes, a szocializmusra emlékeztető politikai, társadalmi vagy éppen vagyoni mélystruktúrák.
Az 1956-os forradalomnak köszönhetően Magyarországon hatalmas változásokra lehetett számítani. Az egyik ilyen jelentős változás az életformában mutatkozott meg. A mindig is agráralapon működő országban hihetetlen sebességgel vette kezdetét az urbanizáció. Az üzleti és kereskedelmi élet a városokban összpontosult, s ez új és jobb lehetőségeket kínált a fiataloknak. Ennek negatív következményeként a vidéki élet fokozatosan leépült és egyes falvak teljesen elnéptelenedtek.
Az emberek elégedettek voltak, hiszen jólétben éltek, s a határok megnyitása után utazhattak külföldre, elérhető vált több tévécsatorna, rádióadás. Ám mindez lehet, hogy csak figyelemelterelés volt, annak érdekében, hogy az emberek ne folyjanak bele a politikába?
Megformálódott az állampárt, tehát az a politikai hatalmi rendszer, ahol az uralmon lévő párt demokratikus kontroll nélkül gyakorolta az állami funkciókat. Az állampárt részvétele a hatalomgyakorlásban történhetett közvetve, amikor a párt az állami szervekkel szervezetileg és működésében szorosan összefonódott, vagy közvetlenül, amikor az állami szerveket saját szerveivel helyettesítette, illetve azok feladatkörében önállóan járt el. Ez a mindennapi életben főképp az egyházat érintette, ugyanis mint a történelem során már annyiszor, az állam manipulatív célokra akarta azt használni.
Az előadó elmondása szerint a magyarság folyamatosan egyre individualistábbá vált.
Hatalmas különbségek keletkeztek a felső tízezer és az alsó hétmillió között. Ez nagy részben az eladósodás és a falvak, kistelepülések kilátástalanságának következménye volt. Az úgynevezett kisemberek kénytelenek voltak elfogadni alárendeltségüket.
1989-ben a rendszerváltáskor nem tört ki forradalom, ezért sokakban megmaradt és halmozódott a frusztráció.
A közösségi emlékezet manipulálásával elérték, hogy szelektíven emlékezzünk.
A szocializmus nem adott iránymutatást és nem készített fel bennünket sem morálisan, sem pedig mentálisan a globalizációra. Ezért ma kételkedünk és beskatulyázva érezzük magunkat a folyamatosan fejlődő és gyorsuló világban – fogalmazott végezetül az előadó.
