Szent András apostol liturgikus ünnepe a katolikus naptárban – november – a régi magyar nevén Szent András havának utolsó napjára esik. Az András-nap fordulatot hoz a kalendáriumban, hiszen beleesik a téli napfordulat időszakába, a hozzá legközelebbi vasárnap már az egyházi év kezdete, vagyis advent első vasárnapja. Az idei évben, november 29-re esik az első adventi vasárnap, majd következik András napja. Így bizonyos a mondás, miszerint: „András ma bezárja a hegedűtokot, vége a mulatozásnak, kezdődik az adventi idő.”
Az egyházi ünnepkörben és a népi hagyományokban is jeles napnak számít az András-nap. Több okból is. Egyrészt, mert Szent András apostolra és vértanúra, Jézus első tanítványára emlékezünk, aki Szent Péter testvére volt.
Életéről keveset tudunk. A hagyomány szerint 60-ban az achaiai Petra városában X formájú kereszten szenvedett vértanúhalált Krisztusért. Ez az andráskereszt, mely ikonográfiai ismertetője is egyúttal. Legendájával kódexeink alig foglalkoznak, a középkori misekönyvek azonban számon tartják.
Az Újszövetségben olvashatunk az apostolról. János evangéliuma az első meghívott Jézussal való találkozását követően azt is közli, hogy ő volt az, aki Simon Pétert a Messiáshoz vezette sietve. Említést tesz még közreműködéséről a kenyérszaporítás alkalmával, valamint ő vezeti oda Jézushoz azokat a görögöket, akik meg szeretnék ismerni a Mestert. Máté evangélista megemlíti az apostolt Péter, Jakab és János társaságában az Olajfák hegyén, ahol az utolsó idők jeleiről faggatja Jézust. Az Apostolok Cselekedeteinek első fejezetében találkozunk még András apostol nevével, amikor a Mennybemenetel után Jeruzsálem felé tartanak az apostolok. Ezt követő tevékenységéről csak csekély hitelességű, apokrif iratok szólnak.
Az őskeresztényírók szerint András apostol igehirdetése során Kis-Ázsián keresztül a Fekete-tenger mentén eljutott egészen a Volga folyóig. Fülöp apostollal együtt „a két szkíta-térítő” egyikeként emlékeznek rá. Az Ókorban párját ritkítónak számított, hogy a szkíták ennyire beengedjenek „idegeneket” maguk közé.
A jeles nap népszerűségének másik oka nem más, mint az adventi időszak beköszönte, ami a karácsonyra való felkészülés, a reményteli várakozás, a befelé fordulás időszakát jelenti.
Harmadrészt pedig azért, mert megannyi mondás, jóslás, hiedelem kötődik e naphoz. Hajdan, a fiatalok körében is nagy népszerűségnek örvendett András napja, melyet a házassági varázslások mindentudójaként tartottak számon.
A jóslási praktikák közt sokfelé járta az a szokás, hogy a lányok gombócot vagy derelyét főztek, majd kis cédulákra különböző férfinevet írtak. Belegyúrták a tésztába, és kifőzték.
Azt, ami először jött fel a víz tetejére, kikapták, és megnézték, melyik nevet tartalmazza. Mert az lesz majd a férj neve is. A férjjóslás másik ismert módja az ólomöntés volt. A forró ólmot vízbe öntötték, és megnézték, milyen forma jön ki, és ebből igyekeztek kitalálni a jövendőbelijük foglalkozását. Az almamagot is felhasználták a jósláshoz. A lányok András-nap előtt igyekeztek minél több almát enni. A magokat aztán összegyűjtötték, papírba csomagolták, és András-nap estéjén a párnájuk alá tették, remélve, hogy megálmodják, ki lesz a férjük. Természetesen a legények is kíváncsiak voltak arra, ki lesz a párjuk. Náluk az a szokás járta, hogy tizenhárom cédulára különböző lányneveket írtak fel, amiket azután egyesével, Luca-napjáig eldobáltak. Az utolsónak maradt cédulán volt olvasható, melyik lány lesz a feleség.
Többnyire a lányoknak magányosan, titokban kellett ezeket a praktikákat elvégezniük. Az álombeli jóslások közül ismert az, amikor a párna alá férfi ruhaneműt rejtettek, és egész nap böjtöltek.
A jövendőbeli megálmodására utal a mondás: „Aki böjtöl András napján, vőlegényt lát iccakáján.”
András napjához időjóslás is kapcsolódott. Ha ezen a napon esik az eső, vagy a hó, úgy vagy negyven napig csapadékos lesz az idő. Ha ilyenkor fagy, úgy esős lesz a karácsony. Sok helyen gyümölcsfaágat is virágoztattak, hogy megtudják, milyen lesz az időjárás. A gyümölcsfa ágát vízbe tették, és bevitték a szobába, a kemence mellé. Az ág a melegben karácsonyig kivirágzott. Ha az alsó részén jelentek meg a virágok, az azt mutatta, a tél eleje lesz kemény. Ha a közepén, akkor a január lesz hideg, ha az ág hegyén jelent meg a virág, úgy a tél vége lesz fagyos, havas. A vízmelléki öregek korán reggel kimentek a víz partjára, vágtak egy fűzvesszőt és leszúrták a földbe. Leültek és megvárták a napfelkeltét. Ha úgy találták, hogy a víz feljebb áztatta a vesszőket, mint amikor leszúrták, akkor tavaszra áradást, árvizet vártak.
Egyéb hiedelmek is kötődtek a jeles naphoz. András napján farkas ellen fokhagymát kentek az ajtókra, kapukra és a kapuhomlokra. Az asszonyok a házban lévő összes ollót eltették, vagy összekötötték. Úgy hitték, hogy a farkas ekkor nem viszi el a juhokat, mert ezzel a technikával a farkas száját is összezárják.
Görög katolikus falvakban az András nevet viselőket úgy köszöntötték, hogy ablakukra egy marék búzát szórtak. Ezt nevezték „andráshányásnak”.
A disznóvágások ideje is ekkor kezdődött, s karácsonyra már elkészült a füstölt hús. Sokfelé „disznóölő Szent András” néven tartják számon ezt a napot. Andrást termőnapként is emlegetik. Ezen a napon ültették a fákat, párosították az állatokat.
Templomok és intézmények is viselik Szent András nevét Kárpát-medence-szerte. A középkori patrociniumai közül legnevezetesebb Abasár bencés apátsága (1042), melyet Aba Sámuel ajánlott a szent oltalmába. Felvidéken legismertebb az Észak-komáromi Szent András bazilika. Az Ortodox Egyház védőszentjeként tiszteli, valamint Skócia, Románia, Ukrajna és Oroszország védőszentje. A képzőművészet alkotóit is megihlette a szent alakja, festmények és szobrok őrzik emlékét. A Magyar Szent Korona latin részén található zománcképek egyike Szent Andrást ábrázolja.
A föld egyik különlegessége is az apostol nevét viseli, ami nem más, mint a Szent András törésvonal, ahol jól látható a kőzetlemezek mozgása. Észak-Amerika leglátványosabb földtani jelensége, mely a Csendes-óceáni kőzetlemezek ellentétes irányú mozgásának köszönhetően alakult ki. Kiindulópontja a Kaliforniai-öböl, ahonnan a szárazföldön mintegy ezer kilométeren át északnyugati irányba tart, ezután San Franciscótól északra a tenger alatt halad. A Szent András törésvonalat 1895-ben Andrew Larson, a Berkeley Egyetem professzora azonosította.
Az András név görög eredetű, a latin Andreas névből származik, jelentése: férfias. Magyarországon már az Árpád-korban a leggyakoribb férfinevek egyike volt.
Három Árpád-házi király is viselte ezt a nevet. I. András (1046-1060), majd II. András (1205-1235), akinek felesége merániai Gertrúd, leánya Árpád-házi Szent Erzsébet, és III. András, Magyarország utolsó Árpád-házi királya. Nagy népszerűsége a következő évszázadokban is megmaradt. Ma is gyakori férfinév.
(Forrás: Katolikus.ma, Magyar néprajz)
