Bizonyára mindenki ismeri Jézus szavait a Szentírásból: „Atyám, bocsáss meg nekik, nem tudják, mit cselekszenek“. Kormányfőnk gyakori átgondolatlan megnyilvánulásai nyomán ezt úgy módosíthatnánk: Uram bocsáss meg neki, nem tudja mit beszél… Gyakori közlési kényszere bizony igen sokszor végződik felsüléssel, amikor okosabb lett volna, ha nem nyitja szólásra a száját.
Legutóbb például kiszámolta és a matematikai sikerén felbuzdulva rögtön ki is nyilvánította, hogy a meg nem vásárolt antigéntesztek 4300 ember halálát és egymilliárd eurós kárt okozhatnak. Ezek olyan súlyos kijelentések, melyeknek nem szabadna elhagyniuk egy józanul gondolkodó, megfontolt kormányfő száját, s ha mégis, akkor az előbbi jelzők egyikével sem áll még csak távoli rokonságban sem.
Márpedig ezek a szavak nyilvánosan elhangzottak, s ha az állítása megfelelne a valóságnak, akkor ezután nagyon komoly felelősségre vonásnak kellene következnie, mert ezekért az óriási emberi és anyagi károkért, amennyiben reálisak, nem egyvalakinek, akire ezt az egészet hárítani szeretné, hanem az egész kormánynak felelnie kellene, élén természetesen magával a kormányfővel.
Márpedig itt minden bizonnyal semmi ilyesmire nem kerül sor, s akkor vagy olyan országban élünk, ahol 4300 ember halála és egymilliárd eurós kár a kutyát sem érdekel, és senkinek sem kell elszámolnia vele, vagy pedig a miniszterelnök megint elpuffantott egy felelőtlen, saját maga által sem komolyan vett kijelentést, mely azonban tartalmát tekintve súlyos rágalmazásnak minősül.
S ezekből a megnyilvánulásokból lassan rendszert csinál Matovič, miközben a járványhelyzet egyre súlyosabbá válik, s a jelenleg is érvényben lévő, semmit nem használó „lockdown“ mellé – ami miatt milliárdos veszteséget szenved el Szlovákia – hatékony intézkedések helyett ismét csak a régi vesszőparipájával, az országos, többfordulósra tervezett „masszív“ teszteléssel huzakodik elő. Teszi ezt annak ellenére, hogy szombaton még rossz minőségű antigéntesztekről papolt, „amelyekkel egyetlen fertőzöttet sem lehet azonosítani, a »selejtről«, amellyel még a kutyát se tesztelné, a hókuszpókuszokról és 250 ezer letesztelt ember becsapásáról, továbbá arról, hogy mi lesz a 3,9 millió eurós kárral”…
Valljuk be őszintén, ilyen kommunikációval nem egy ország élén, de még a legeldugottabb falusi kocsma közönsége előtt is idejekorán leszerepelne az ember.
Ahogy szavahihetőség tekintetében is, melyre a legfrissebb példa, hogy míg a plágiumügyével kapcsolatban még szeptemberben kijelentette, hogy amint lesz rá a törvényes lehetőség, lemond a csalással szerzett titulusáról. Most viszont, hogy életbe lépett az erről szóló törvénymódosítás, már azzal érvelt, hogy csak akkor teszi ezt meg, ha az oktatásügyi miniszter is lemond róla, akivel nem mellesleg plágiumügyben ugyanaz a cipő nyomja a tyúkszemüket.
Magyarán, amikor eljött az ideje, hogy vállalja a következményeket és beváltsa a szavát, rögtön másra mutogat, és kibúvókat keres. Szánalmas, mondhatnánk, de ha jobban belegondolunk, nem ő, hanem az az ország méltó a szánalomra, melynek sorsa ebben a súlyos helyzetben egy ilyen ember kezében van. Nem szólva arról, hogy
míg a népet ismét a kedvenc orrturkálásos akciójával kívánja megmenteni a nyavalyától, nem mellesleg az előrejelzések szerint várható komoly fagyokban órákig sorakoztatva őket, addig az egyenlők közt egyenlőbbek soron kívül oltatják be magukat, lazán megelőzve a leginkább veszélyeztetetteket, s ugyancsak az egyenlőbbek következmények nélkül szegik meg a járványügyi intézkedéseket.
Mert Szlovákiában ez már csak így van…
