Sok szakmai publicisztika mutatja be hála Istennek a zselízi Szent Jakab-templom különlegesebbnél különlegesebb értékeit: a kuriózumszerű freskókat vagy éppen a római szarkofágot. A középkori értékek ugyanakkor mégsem korhű köntösben díszelegnek, a templom ugyanis kis híján a tejes pusztulás sorsára jutott. Éppen csak az utolsó pillanatban menekült meg a „kárhozattól”.
Köztudott ugyanis, hogy a templom 1945-ben, a világháború vége felé óriási károkat szenvedett. Az is megviselte – akárcsak az egész várost -, hogy a front 3 hónapra a Garam vonalán állt meg, majd a visszavonuló német csapatok felrobbantották a stratégiai magaslati pontokat, így a templomtornyokat is.
A katolikus templomé rádőlt a hajóra, s a puszta, romos falakat csak a csillagos égbolt fedte. 1945-től hosszú évekig állt áldatlan állapotában a szent hely, mígnem 1953-ra a helyiek áldozatos összefogásának köszönhetően visszaépítették a templom elpusztult részeit.
A kibontakozó szocialista egypártrendszerben maga volt a csoda, hogy állami források irányulhattak egy ilyen ügyre, mindazonáltal sajnos az építkezés nem korhű stílusban, hanem az ’50-es éveknek megfelelő „szocreál” stíluselemekkel és módszerekkel történt. Ezért van, hogy a zselízi templom elsőre fura benyomást kelt sokakban, hisz a román, gótikus, barokk és 19. századi stíluselemek ötvöződnek benne a szocreállal.
(Fotó: Zselízi Hírmondó 2008. februári száma)
Ám, hogy a templom egyáltalán megmenekült és legalább újraépült, az döntő részben az akkori helyi esperes-plébánosnak, Mészáros Istvánnak köszönhető, aki a zselízi közéletben nem csak a lelkipásztori feladatokból, de világi tevékenységből is kivette a részét. Ezen egyházi és politikai szerepvállalásairól számos anyagot találhatunk a Prágai Magyar Hírlap korabeli tudósításaiban.
Onnan tudhatjuk az életrajzi adatait is, miszerint 1905. április 29-én született a csallóközi Kisbudafán, ami ma Gelle település részét képezi. Tanulmányait Pozsonyban, Komáromban, majd Nagyszombatban végezte. Rövid ideig a szülőtelepülésével szomszédos Szentmihályfán tevékenykedett, majd Zselízre került káplánnak 1927-ben az akkori plébános Fekete Vince mellé. Négy évvel később átvette a helyi plébániahivatal vezetését. Esperes-plébános mivolta mellett címzetes kanonokként is tevékenykedett, ami egyfajta magasabb papi rangot és tiszteletbeli püspöki tanácsadó funkciót jelentett. Erre vonatkozóan találhatunk korabeli cikkeket arról is, hogy Jantausch Pál püspök is többször tett személyes látogatást nála Zselízen.
Hogy nem csak egyházi ügyekben volt jártas, azt bizonyítja, hogy tagja volt az ugyancsak zselízi Fischer-Colbrie Ágoston által is alapított legnagyobb támogatottsággal bíró magyar formációnak, az Országos Keresztényszocialista Pártnak.
Sőt, Mészáros helyi elnöki és járási választmányi tisztséget is vállalt. A kor legmeghatározóbb magyar politikusa, Esterházy Jánost több alkalommal is fogadta Zselízen. De nagy szerepe volt abban is, hogy Felvidék visszacsatolása után Zselízen is emeljenek erkélyes országzászlót és Turul szobrot. Az avatóünnepségen olyan zselízi születésű egyházi személyek voltak jelen, mint Király József, budapesti országgyűlési képviselő vagy Niszler Teodóz, pannonhalmi perjel.
(Fotó: Csonka Ákos)
Később a magyar pártok 1936-os egyesülése után természetesen tagja lett az Egyesült Magyar Pártnak is, melynek tiszteletbeli elnökévé választották, hiszen valamennyi közéleti tevékenységben jelen volt, legyen az dalárda, mozivetítés vagy színjátszó csoport. De a Bars és Hont közigazgatásilag egyelőre egyesített Varmegye 1943-as évkönyvéből tudhatjuk, hogy tevékenykedett a Vöröskereszt zselízi fiókjában és a „Hangya” Országos Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezetben is, melynek egyik központi épületét (amit Mészáros idején építettek) épp mostanában bontottak le, hogy új Jednota épüljön a helyén. Az pedig szinte természetesnek tekinthető, hogy Zselíz egyik fáklyájaként oktató tevékenységet is kifejtett, de kerületi iskolafelügyelőként is látott el feladatokat.
A templom újjáépítését követően öt évvel később, 1958. január 16-án hunyt el Zselízen. Végső nyugovóra viszont szülőfaluja részén Kispósfán helyezték.
Balról Nemes Jenő, Mészáros István, Nemesné Király Mária (Fotó: Zselízi Hírmondó 2008. februári száma)
Függelék:
A templom újjáépítéséig is szükség volt a településen harangszóra, ezért előbb egy ideiglenes fakonstrukció szolgált haranglábként, amit később egy vaskonstrukció váltott fel. A konstrukciót Luki János néhai kántor hegesztette lakatos-tanoncként, amire így emlékezett vissza 2010-ben: „Eredetileg Béres Gyulának kellett volna a szerkezetet összehegeszteni, de végül visszamondta, mert félt szívességet tenni az egyháznak a Kommunista Párt miatt. Ekkor Ferenczi bácsi Garammikoláról, felajánlotta, hogy majd én, az inasa összehegesztem. Ez nagyon emlékezetessé sikerült, mivel amikor elkezdtem csinálni, rákezdett esni az eső. Ekkor kijött a Mészáros István, kanonok úr, felmászott az állásra mellém, és reverendában tartotta fölöttem az esernyőt, ahogy hegesztettem. El is küldött valakit a Budaváry bácsiért (az akkori helyi fényképész), hogy ezt az eseményt megörökítse, de nagy sajnálatunkra nem volt otthon.”
(Csonka Ákos/Felvidék.ma)
