A centenáriumi évfordulóra készülő, több mint 300 oldalas elektronikus kiadvány jelent meg az elmúlt hetekben a Nemzetstratégiai Kutatóintézet gondozásában IBOLYÁTÓL KRIZANTÉMIG 1867–1920 címmel. A kötet tanulmányai az Állam- és nemzetstratégiai mérföldkövek I.-II. című, 2017 és 2018 folyamán két alkalommal is megrendezésre kerülő történettudományi konferenciák előadásai alapján készültek.
A kötet témájául az osztrák-magyar kiegyezés korától a történelmi Magyarország végéig terjedő korszak szolgál. Címe, melyben sokatmondóan csak két virágnév szerepel, ezt a korszakot szimbolizálja.
„Az ibolya, Erzsébet királyné kedvenc virága az 1867. évben köttetett osztrák–magyar kiegyezés páratlan jelentőségű eseményére utal. Míg a végpontot jelképező krizantém a kiadvány címében kettős értelemmel bír; utal az 1918. évi őszi rózsás forradalomra, a dualizmus korszakának végére, valamint a kegyelet virágaként jelképezi a történelmi Magyar Királyság 1920-ban bekövetkezett végzetét” – olvasható a kiadvány előszavában, melyet Ress Boglárka szerkesztett.
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet társszervezésében, Veszprémben megvalósuló konferenciák előadásai ihlették a 35 tanulmányt számláló kötetet. Az Állam- és nemzetstratégiai mérföldkövek I. Megegyezés Ausztria és Magyarország között – 1867 című (2017. november 23–24.) és az Állam- és nemzetstratégiai mérföldkövek II. Ausztria és Magyarország a dualizmus válságától a versailles-i békerendszerig – kihívások és válaszok című (2018. december 6–7.) tudományos rendezvényeken hangzottak el különböző tudományterületek képviselői által.
Így a kötetben közzétett tanulmányok nem csupán történészek szemén át láttatják a korszakot, de megjelennek más értékelési szempontok is a közgazdaságtan, a társadalomföldrajz, a szociológia, a politikatudomány, a filozófia, a publicisztika, az oktatástudomány, valamint a geopolitika mentén.
A tanulmánykötet öt nagy egységre tagolódik
Az első, Bevezető fejezetben a találkozók kerekasztal-beszélgetésein elhangzott vélemények olvashatók a kiegyezés korának negatív és pozitív hatásairól, a Habsburgok dinasztikus törekvéseiről, a nemzetiségi kérdésről, és a trianoni békediktátumig vezető útról.
A kötet első fejezete Duray Miklós, a 2017-es konferencia nyitóelőadásával ér véget, mely az 1867-es osztrák-magyar kiegyezést politikatörténeti szempontból vizsgálja.
Hogy a kiegyezés végül megegyezés, vagy szerződés esetleg kompromisszum volt-e, a későbbi korok szempontjából sem mindegy, hiszen következményei jelen vannak ma is – értékeli tanulmányában.
A második részben Politikaelméleti értekezéseket találunk, melyekben megjelenik a kiegyezés értékelésének két eltérő iránya is: a „hanyatlás kora”ként megbélyegzett, a felek egymás iránt tanúsított bizalmatlanságának fókuszba helyezése, és az ezzel szembeni álláspont, mely szükséges, elkerülhetetlen és sikeres kompromisszumként értékeli a dualizmus korát.
A harmadik egységben, az Ausztria–Magyarország – a két birodalomrész belügyei címet viselő fejezetben a dualizmus rendszerének működését vizsgálják az előadók. Ferenc József egyházpolitikájától kezdve az állam-és közigazgatási rendszereken át, a területi egyenlőtlenségek történeti gyökereit kutatva rámutatnak a Monarchia szláv népeinek egyéni útkereséseire és a dualizmus rendszeréhez való viszonyulásukra.
Külön vizsgálva a cseh reformtörekvéseket, a galíciai lengyelek dilemmáit, a magyar-horvát elképzelések két lehetséges irányát is, a hungaroszláv eszmét az ausztrojugoszlávval szemben.
Ebben a részben kaptak helyet a Magyar Királyság fejlettségi viszonyainak területi vonatkozású elemzései, vasútfejlesztésről, modernizációról, a birodalom pénzügyi politikájáról, ahogy a polgárosodás magyarországi jellemzőiről és a kivándorlás problémaköréről szólók is.
A könyv negyedik egysége, az Osztrák–Magyar Monarchia külpolitikája című fejezet elsősorban a geopolitikai viszonyokat és szövetségi rendszereket vizsgálja a nagy háborút megelőző évtizedekben. Kiemelten foglalkozik a Monarchia balkáni politikájával, a háborúhoz vezető geopolitikai feszültségekkel.
Szól a francia-magyar katonai kapcsolatokról, valamint az antant hatalmak Monarchiát felszámoló törekvéseinek előzményeiről, a spai egyezmény megszületéséről és annak következményeiről.
Az ötödik, egyben zárófejezet esettanulmányokat tartalmaz, rendkívül széles témaköröket ölelve fel – ezért is kapta az Esettanulmányok címet. Az itt közölt írások szűkebb kutatási témákat dolgoznak fel, vagy specifikus tudományterületeket képviselnek.
Sok egyéb téma mellett olvashatunk a magyarországi iskolarendszer fejlődéséről, az első egyetemes zsidó kongresszus politikatörténeti jelentőségéről, a könyvtáros-képzés kezdeteiről, a Dunagőzhajózási Társaság kiemelkedő szerepéről vagy az Osztrák–Magyar Monarchia északi-sarki expedíciójáról.
Noha az 1867. évi osztrák–magyar kiegyezés óta eltelt százötvennégy év, s az első világháborút lezáró Párizs környéki békék óta is több mint száz, a korszak vizsgálatát nem lehet lezártnak tekinteni – vallja a kötet szerkesztője.
„Mind a mai napig megválaszolatlan kérdéseket, feltáratlan területeket kínál a kutató ember számára. S bár a kiegyezéssel létrejött dualizmus korszakának megítélése az elmúlt száz-százhúsz esztendőben általában véve pozitív volt, befolyásolta azt az olykor generációnként is változó korszellem” – mutat rá Ress Boglárka.
A Nemzetstratégiai Kutatóintézet elektronikus kiadványa az alábbi linken érhető el.
http://nski.hu/admin/data/file/20210408/ibolyatol-krizantemig-1867-1920-nski.pdf
(Szalai Erika/Felvidék.ma)
