Megdöbbenéssel olvastam a pápa látogatásáról szóló hivatalos közleményt.
1924-es születésű vagyok, tehát, mint cserkész aktívan részt vettem az ünnepségekben, a háború előtti Eucharisztikus Kongresszus rendezvényein.
Pacelli, akkor még bíboros, érkezését is láttam az Alagút portál tetejéről. A látvány lenyűgöző volt. Lobogók a Lánchídon, rengeteg ember az út mindkét oldalán. Amint átértek a Lánchídon a menet lassan ráfordult a Hunyadi János útra. Az akkor még gyönyörű Várkastélyban szállásolták el a Bíborost.
A másik élményünk a hajózás volt. Mi cserkészek égő fáklyákkal körbeálltuk a Margit szigetet, míg a bíboros és kísérete a Zsófia gőzösön állva körülhajózták a szigetet. A Hősök terén lezajlott misére nem vittek el 16 év alattiakat.
És mi történik ma?
A Pápa reggel fél nyolckor érkezik, mise előtt találkozik a köztársasági elnökkel, és a miniszterelnökkel egy múzeumban (remélem reggelire csak a büfében kap egy hamburgert kólával.). Majd az egyházi vezetőkkel beszél, Mise után lóra pattan és elvágtat Szlovákiába napokra, ahol majd Pozsonyban, a történelmi magyar koronázó város várában a szlovákok nyakába roskad.
Ez sértés, megalázás a javából.
Hogy ő nem ismeri a magyar történelmet, érthető. Ami érthetetlen, hogy a magyar tanácsadói sem tájékoztatták a keserű tényekről.
Még mindig volna lehetőség e diplomáciai botrány elkerülésére, ha volna akarat hozzá. Például diplomáciai járványos betegséget is kaphatna…
Ha mindezek ellenére végrehajtja a szlovák látogatást, sok magyar hívőt veszít el. Engem is. Ne feledjük: Mindszenthy hercegprímás urunk mondotta: „Először magyarnak születtem, csak azután kereszteltek katolikusnak”.
(Magyaródy Szabolcs/Felvidék.ma)