Fellinger Károly a felvidéki irodalmi élet jeles képviselője, rendkívül termékeny szerző, akinek alkotásait nemcsak idehaza, hanem határainkon túl is nagyon jól ismerik. Sőt, jól ismerik és elismerik a nagyvilágban is, hiszen munkáit a teljesség igénye nélkül sorolva német, angol, szerb, román, francia, török, görög, albán nyelvre szintén lefordították. Mintegy 25-30 rangos irodalmi folyóirat közölte verseit, meséit, novelláit itthon és külföldön.
Az irodalmi életünkben évtizedek óta jelenlevő költővel, íróval, akinek polgári foglalkozása mezőgazdász, beszélgetésünk elején egy kicsit nosztalgiáztunk.
Ugyanis volt egyszer egy Tábortűz című gyermeklap, amely 60 éven keresztül Pozsonytól Tiszacsernyőig a gyerekek, de a családok kedvenc olvasmánya is volt változatos témáival, a szórakoztatást, de a művelődést is szolgáló írásaival. Ebben a folyóiratban jelent meg a gyermek Fellinger Károly első verse is a Rügyek rovatban, s mint mondta, máig sem felejti a megjelenés dátumát, 1978. december 7.
Elmondhatjuk tehát, hogy innen indult a költő pályafutása, amely aztán folytatódott a galántai gimnáziumban, ahol az iskolai lap, az Alkotó Ifjúság főszerkesztője lett, majd lakóhelyén Jókán a helyi lapot ugyancsak ő szerkesztette. Közben szüntelenül tolódtak fel benne a rímek, a verssorok, hogy aztán versekké formálódjanak.
Első önálló kötete 1991-ben jelent meg Áramszünet címmel. Az akkori írói társadalom rögvest felfigyelt rá, hiszen egyéni hangot hozott irodalmunkba.
Ezután rendszeresen évről-évre jelentkezett köteteivel, volt év, hogy többel is.
Gyermekverseiben vicces, derűs, néha furcsa jelenségeket mond el a felnőttek világáról, külön érdemük a játékosság, a szavakkal való zsonglőrködés. Barangoló, Lófráló, Csatangoló, Bóklászó című köteteiben a felvidéki települések jellegzetességeit és saját megtapasztalásait építette be. Több művében igyekezett feldolgozni szűkebb pátriája, a Mátyusföld mesekincseit, hiedelemvilágát, hagyományait, dicséretes módon azok így őrződnek meg az utókor számára.
Verseivel egyedüli szlovákiai költőként bekerült a 2015-ös Költészeti Világévkönyvbe, ami ugyancsak nem mindennapos jelenség.
Az évek során számos pályázat, irodalmi megmérettetés résztvevője és díjazottja volt.
Három alkalommal, 2010-ben, 2011-ben és 2019-ben Arany Opus díjban részesült, 2008-ban, 2009-ben, 2000-ben és 2011-ben Arany Opus közönségdíjas lett. 2013-ben a Magyar Írószövetség által kiírt, Weöres Sándor születésének 100. évfordulójára meghirdetett Bóbita verseny fődíját kapta meg, a Forbáth Imre-díjat 2014-ben, a Madách-nívódíjat 2016-ban és 2020-ban, a Simkó Tibor-díjat pedig 2017-ben ítélték neki. A nemzetközi Salvatore Quasimodo költőversenyen 2019-ben és 2021-ben is elismerő oklevéllel jutalmazták, a Bárka folyóirat ugyancsak 2019-ben jutalmazta munkásságát, és kiérdemelte Nagyszombat megye elöljárójának emlékérmét is a kultúra terén kifejtett tevékenységéért.
„Nagyon egyetértek a jeligés pályázatokkal. Szerintem ekkor kifejezetten a művet értékelik, nincs részrehajlás. Ezért is tartom nagyon értékesnek azokat az elismeréseket, amelyeket ilyen pályázatokon ítéltek nekem. Jólesik, hogy felfigyelnek a munkáimra, amely mindig egy biztatást is jelent. Gyermekeknek írni pedig, akinek van erre tehetsége, szinte kötelesség, felelősség a jövő iránt.
Családomban, környezetemben szerencsére vannak gyerekek, ők aztán szolgáltatnak témát eleget, és rajtuk látom, hogy fogékonyak a ritmusos, könnyen megjegyezhető és mondogatható versekre.
És az is biztató, hogy tapasztalom, a szavalóversenyekre szintén készülnek a verseimmel. Őket mindig felkutatom, és dedikált példányt küldök nekik a köteteimből. Vannak tehát visszaigazolások, amelyek megerősítenek, hogy napjainkban is a költő nemcsak azért ír, hogy a kötetei felkerüljenek a könyvespolcokra, hanem az emberek épülését, szellemi gazdagodását szolgálják” – mondta a pályázatokkal összefüggésben.
Legutóbb bekapcsolódott a PesText világirodalmi fesztivál 2021-ben Buborék címen Fodor Ákos emlékére kiírt pályázatába.
A pályázatra 756 pályamű érkezett, a négytagú előzsűri már döntött a győztesről, a szakmai díjat az erdélyi André Ferenc Foszfor és verejték című alkotása nyerte.
Fellinger Károly verse pedig bekerült a legjobb tizenegy közé. Közülük a legtöbb szavazatot kapott költemény alkotója lesz a közönségdíjas.
Augusztus 20-áig még lehet szavazni a https://www.szifonline.hu/…/2577-buborékmentes-fodor… oldalon, ahol olvasható Fellinger Károly verse is.
Beszélgetésünk során szóba kerültek a jövő tervei is.
Fellinger Károly tarsolya nem ürül ki, már elkészült Nekem nyolc című legújabb verseskötete, és két év után a felnőtteket is megörvendezteti Ujjnyomat címmel egy munkájával, amely majd a Kalligram Kiadó gondozásában jelenik meg.
Most azonban azt kívánjuk, hogy a Buboréknak legyen sikere, hiszen minden alkotónk érvényesülése az egész Felvidék számára is dicsőség.
(Benyák Mária/Felvidék.ma)
