A már szeptember 25-től nyitva tartó Budapesti „Egy a természettel” Vadászati és Természeti Világkiállításra csak október 10-én vasárnap tudtam először kilátogatni.
A legnagyobb, az „A” pavilonban, ahol főleg külföldi országok állítottak ki, Szerbia a saját standján „vadászati” nemzeti napot tartott. A régi és a mai hagyományos vadászati módok az „F” pavilonban figyelhetők meg. Kellemes meglepetés volt, hogy Széchenyi Zsigmond „Denaturált Afrika – (feleségemmel a Fekete Földrészen)” című, 370 oldalas díszkiadás könyvét a Takarékbank jóvoltából ingyen vihették el a látogatók. (Bárha a Mikulás-zsákjába tehettem volna néhány kötetet, hogy az érdeklődő Felvidék fiataloknak elvigyem azokat.)
Ma volt a zárónapja a legnagyobb magyar agrár-mezőgazdasági vásárnak, az OMÉK-nek.
A Hungexpo teljesen átépített területén, a „B” pavilonban nagyon sok egyéni termelő mutatta be sajt-, méz-, bor- és gyümölcstermékeit. Szinte minden standon kóstolási lehetőség után vehettek vásárfiát a látogatók az ízes termékekből. Emellett a nagyérdemű néptáncokat figyelhetett meg, Vaszi Levente pedig csángó hagyományőrző humoros előadása szórakoztatta azokat, akik már elfáradtak a nézelődésben, kóstolgatásban.
Az „E” pavilonban Angermann László sommelier borszemináriumot tartott. Előre kellett regisztrálni azoknak a boldog embereknek, akik nyilvánosan borvizsgálaton szerettek volna részt venni. Sokan érdeklődtek ebben az épületben a Kovács Lázár séf látványkonyhájában készülő vadgasztronómiai különlegességek iránt.
Nagyon örültem, hogy a Kassától délkeletre fekvő Torna-vidékéről nemcsak helyi termékekkel ismerkedhettek meg a látogatók, hanem bőséges térkép-, képeslap, prospektus is a jövőbeli turisták rendelkezésére állt.
Tornanádaskáról gyalog elmentem már a Tornai várhoz, a Szádelői-völgybe (alulról láttam a „Cukorsüveg” sziklaképződményt). Most megtudtam a kiállítóktól, hogy fent a hegytetőn is vezet kiépített turistaösvény, javasolták, az áji vízesés, a jászói premontrei kolostor, Debrőd község, Szepsi és Csécs régi templomainak meglátogatását.
Az „A” és a „B” pavilonok között az OMÉK élőállat-bemutatóját lehetett megtekinteni, a jellegzetes szagok miatt a városi gyerekek elhúzták innen szüleiket. Feltűnt, milyen sok, különböző erdélyi juhfajta volt a karámokban.
Kár, hogy nem láthatják már a kedves olvasók az OMÉK keretében az Agrárminisztérium „hungarikum” standján a kinyomtatott (kérdőlap sikeres kitöltése után ingyen átvehető) „Mi, magyarok – Értékeink a világban” című 210 oldalas kötetét, hiszen a kiállítás már bezárt!
E mű a Kossuth Rádióban, már több éve, korán reggel 2 percben elmondott „büszke magyarjaink”-at ismerteti.
Dr. Nagy István agrárminiszter úr olyan emberekre, tájakra, találmányokra, történelmi eseményekre, ételekre-italokra, épületekre, hagyományokra, kulturális értékekre hívja fel a figyelmet, amelyek nélkül elképzelhetetlenek vagyunk. Ezek nagy része hungarikum, melyekről már 2012 óta törvény gondoskodik.
A magyar hagyományok őrzése, továbbadása sokunk számára életforma.
A kialakult hungarikum-mozgalom több ezer ember hobbija, sőt – a miniszter úr szerint – talán a XXI. században életformája is lett. Olyan, mint amilyen néhány évtizede, évszázada szinte mindenkié lehetett. Mert akkoriban sokak számára természetes volt a szürkemarha-gulya mellett élni, a jószágot magyar kutyákkal terelni, tárogatót fújni, az ünnepi asztalra kürtöskalácsot, akácmézet, libacombot tenni, azokhoz tokaji aszút, egri bikavért vagy szilvapálinkát kortyolni.
Az a gondolatvilág, életrend, amit ma már hungarikumnak nevezünk, nem is olyan régen még szertefoszló, szinte romantikus ábrándnak is tűnhetett, mert sok közülük már alig-alig adott életjelt magáról.
Az élő hagyomány olyan, mint amikor időről-időre felelevenítünk a családban egy-egy történetet, megemlékezünk felmenőinkről. Az értékmentő munka tehát nélkülözhetetlen feladatunk történelmünk, szokásaink és közösségünk életben tartásához.
A trianoni békediktátum után szembesülnünk kellett a békediktátum által okozott lélektani problémák nehézségeivel, erőt kellett merítenünk a külhoni magyarság megmaradásába vetett hitéből. A nemzeti összetartozás évében, különösen nagy figyelmet kellett fordítani arra, hogy a külhoni magyarság értéktárai is méltó figyelmet kapjanak. A bennük őrzött kincsek eleink munkáját, alkotótevékenységét őrzik, egyfajta szellemi-kulturális hídként szolgálnak az anyaország és a külhoni magyarság között. Ez a híd segít abban, hogy nemzetünk családjának tagjai megfogják egymás kezét és soha többé ne eresszék el.
A 210 oldalas „Hiszek egy hazában – Értékeink a világban” című kötet célja szintén, hogy a Kárpát-medencei magyarság kulturális, szellemi, tudományos sikereit mutassa be: olyan tájakról, történelmi eseményekről, ételekről-italokról, épületekről, hagyományokról adjon ízelítőt, amelyek megadják nemzetünk karakterét.
Sokszor jártam már Felvidéken, de most „házi feladatként” új ötleteket, helyszíneket kaptam; bár lezárulna a Covid veszély, hogy útnak indulhassak!
Három a magyar igazság – mondja a közmondás. A fenti két kötet után megjelent a harmadik, melynek címe: „Elindultam szép hazámból – Értékeink a világban”. A minisztérium azon dolgozik, hogy a nemzet egységét minél több területen helyreállítsa, kitágítva ezzel a horizontot a Kárpát-medencén túlra is.
A szintén 210 oldalas nagyon érdekes kiadvány minden oldalán a személy neve előtt a fő nevezetességét tüntették fel; valamilyen kép utal hírességre, azon kívül a vékony vonallal jelzett földrészen kívül vastag vonallal utaltak a tartózkodási országra, illetőleg a városra.
A kötetek angol nyelven is olvashatók: 1. WE, HUNGARIANS – OUR VALUES IN THE WORLD; 2. OUR ONE AND ONLY HOMELAND – OUR VALUES IN THE WORLD; 3. WHEN I LEFT MY DEAR HOMELAND – OUR VALUES IN THE WORLD. Talán a szlovák anyanyelvű felvidékiek könnyebben ismerkedhetnek meg a nagyon sok híres magyarral az angol nyelvű fordításokból.
A vadászati pavilonok gazdag tartalmáról most nem írok, pedig nagyon sok érdekességet lehet megfigyelni: egzotikus és európai vadállatokat, a románoknál két méternél magasabb, fenyegetően ágaskodó (természetesen kitömött) kárpáti barna medvét, ezenkívül fegyvereket és nagyon sok agancsot a „Hazai és Nemzetközi Trófeakiállítás keretében.
(Techet József/Felvidék.ma)
