Támogatom a régiók, a megyék és az orvosszakszervezet javaslatát: a készülő egészségügyi reformot az alapellátás, a járóbeteg-ellátás reformjával kellene kezdeni, s azt követné a fekvőbeteg-ellátás, a kórházak reformja. A fokozatosság elvét betartva. Az előbbi két súlyos gondja: a hiányzó körzeti orvosok és nővérek (a jelen), a praktizáló körzeti orvosok átlagos életkora (a jövő). Ezt követné a kórházi ellátás alapos reformja, mivel minden páciens gyógyítása a körzeti rendelőkben, majd a szakrendelőkben történik, s csak egy részük szorul kórházi ellátásra.
Az előbbi esetében – látva a kedvezőtlen folyamatokat – Nyitra megyében 2018-ban azt javasoltam, hogy az addigi támogatási sémák mellett hozzunk létre egy újabb támogatási sémát a vidéken megszűnt körzeti (általános orvosi, gyermekorvosi és fogászati) orvosi rendelők újbóli megnyitásának elősegítésére.
Azóta a rendelő fenntartója, az orvos megpályázhatja a legfeljebb 40 ezer eurós megyei támogatást vidéki rendelője megnyitására, ott, ahol korábban működött, ám valamilyen oknál fogva megszűnt. Ily módon számos körzeti orvosi rendelő újbóli megnyitásánál segédkeztünk.
Azért javasoltam, mert megyei képviselőként korábban elkértem a Nyitra megye terültén tevékenykedő körzeti orvosok életkorának elemzését, amely a következő: az általános orvosi körzeti rendelőkben dolgozó orvosok 43 százaléka 60 éves, vagy annál idősebb. A körzeti gyermekorvosi rendelők tekintetében a gyermekorvosok 58 százaléka 60 éves, vagy annál idősebb, míg a fogászati körzeti rendelőkben az orvosok 40 százaléka 60 éves vagy annál idősebb. Az adatok három évvel korábbiak, azóta még súlyosabb a helyzet. Valamit tehát tenni kellett. Állami stratégia és cselekvőképesség hiányában maradt megyei szinten az ösztönzés.
A Szövetség központjában néhány hete szakmai eszmecserére került sor az egészségügy súlyos gondjai megoldásának lehetőségeiről. Az egyik résztvevő szerint a körzeti orvosok és a járóbeteg-ellátásban dolgozó szakorvosok számát kellene stabilizálni, amit két módon lehet: jövedelmük jelentős megnövelésével, vagy a végzős, kezdő orvosok számára előírni, hogy az orvosi egyetem jelentős állami támogatással történő elvégzése után évekig idehaza kelljen dolgozniuk (mint Magyarországon), ám ez utóbbival nem ért egyet.
Megkérdeztem: mekkora esélyt lát az előbbi megoldásra, tekintettel Szlovákia makrogazdaságának állapotára? Azt válaszolta: nem lát rá esélyt. Viszont elvárja, hogy 5 és 10 év múlva legyen, aki őt gyógyítani fogja, ha szükség lesz rá, mint ahogyan én is elvárom ugyanezt a régióinkban élők javára. Marad tehát a végzős orvosok röghöz kötöttsége, miután az egyetemet jelentős állami támogatással elvégezték. Milyen a mai helyzet? Németország köszöni szépen, megvan. Évekkel ezelőtt megfelelőképpen reagált: alaposan lecsökkentette az orvosi egyetemre felvehető diákok számát. Takarékoskodik, mivel magasan a legköltségesebb hallgatói forma az orvosi (Közép-Európában is). Megteheti, hiszen ingyen kapja a kész orvosokat Szlovákiából, Csehországból és Magyarországról.
Ami ettől talán még szembetűnőbb: a riasztó nővérhiány. A megoldást a jobb munkakörülmények és a jóval komolyabb anyagi megbecsülésük jelenthetné.
Vagyis, az egészségügyi alapellátás reformját a személyzeti feltételek bebiztosítása kellene, hogy jelentse. Hogy az eddigi (korábbi) hálózat fennmaradjon, mind a körzeti orvosi rendelők tekintetében, mint a járóbeteg-ellátást biztosító szakorvosi rendelői hálózat tekintetében.
Kezdve az oktatási rendszertől, a rendelők hálózatának igazgatásán át, egészen az egészségügyi dolgozók javadalmazásáig. S a körzeti orvos telefonon, mailben is értekezzen páciensével (főleg a mai járványügyi helyzetben) s ha kell, adjon tanácsot, gyógyítsa a koronavírusos betegét. A kórházak reformjánál is kulcskérdés az egészségügyi személyzetük állományának biztosítása. Hiszen 2021 januárjától több, mint 1500 kórházi nővér hagyta ott a szakmát vagy ment külföldre dolgozni.
A végére jöjjön három meglátás. Hibának tartom a fordított sorrendben megvalósuló egészségügy reformot, annak első ütemében a kórházi ellátás reformját. Sőt a reform, melynek elnevezése a kórházak hálózatának optimalizációja, csupán a kórházak struktúrájára, szerkezetére összpontosít (tehát a kórházak problémamegoldását komplex módon nem tartalmazza), az egészségügyi alapellátás, a járóbeteg-ellátás reformját csupán nyomokban tartalmazza, egészen pontosan elintézi néhány bekezdéssel és utalással.
Hiba volt az EU Felújítási Alapja több mint 1 milliárdos forrásait, amelyek az egészségügyet szolgálnák, olyan feltételhez, súlyos reformhoz igazítani, amely szakmailag vitatható és megvalósítása igencsak kérdéses. Hibának tartom a járvány kellős közepén beindítani az olyan reformot, amelynek legfőbb jellemzője a kórházak hálózatának átalakítása úgy, hogy jelentősen lecsökken az általános ellátást (sebészet, belgyógyászat, nőgyógyászat, onkológia, baleseti sebészet,…) biztosító kórházak száma, ami a lakosság jelentős hányada számára bonyolítja, rontja az elérhetőségüket.
Úgy tűnik, a pozsonyi kormány tehetetlenségében belenyugodott abba, hogy rohamosan csökken az orvosok és a nővérek száma: csupán ehhez akarja igazítani a kórházak számát és struktúráját.
Holott az ellenkező irányú problémamegoldás lenne kézenfekvő: biztosítani a kellő számú orvost és nővért. Kezdve az alapellátással (ezért fontos a sorrend megfordítása), majd azt követően a kórházakban. A reform ne az intézmények számáról és besorolásáról szóljon, hanem arról, hogy legyen elég orvos meg nővér. Az eszközpark és az épületek állaga is esetenként lehangoló, ám az emberi erőforrások alapvető hiánya miatt az új vagy a felújított kórházakban sem lesz, aki gyógyítson. Ami még megeshet: az egészségügy elkezdett reformjának lényege, célja teljesen más, mint ami észszerűen elvárható, ami a közbeszéd tárgya, amivel a sajtóból az olvasók, különösen a páciensek naponta szembesülnek. Ezt nem tudjuk. Mindenesetre, megfontolásra javaslom a leírtakat. Jó szándékkal.
A szerző Nyitra megyei képviselő, a Szövetség frakcióvezetője.
(Farkas Iván/Felvidék.ma)
