Két évvel ezelőtt, március 10-én ért minket a szokatlan hír: egy időre nem lehetnek nyilvános szentmisék és istentiszteletek Szlovákia templomaiban, az egyre erősödő járványhelyzet miatt. Csupán két hétről beszéltek akkor, ami aztán a vírus további terjedése miatt jóval meghosszabbodott, sőt még néhányszor megismétlődött. Közben különféle szabályok voltak érvényben, hol harmincan, hol ötvenen, hol ilyen-olyan százalékban lehettünk jelen a templomban…
Két húsvétot éltünk át a maga előkészületeivel együtt fizikai részvétel nélkül a templomi szertartásokon. A család-egyházak szerepét hangsúlyoztuk, élő adásban közvetítettünk, a tömegtájékoztatás és világháló nyújtotta lehetőségeket igyekeztünk a lehető leghatékonyabban felhasználni arra, hogy közösségben maradjunk. Közösségben Istennel, de egymással is, a saját közösségünk további tagjaival…
Nagyböjt a megállás ideje is. Két év elteltével álljunk meg és vigyük végig tekintetünket életünk ezen szakaszán.
Tegye fel ki-ki saját magának a kérdéseket: Milyen lelki megmozdulásokat tapasztaltam ebben a két évben? Megingott vagy épp megerősödött az Istenbe vetett hitem? Milyen elhatározások fogalmazódtak meg bennem, s hogyan igyekeztem, igyekszem betartani azokat?
Többektől lehetett hallani, hogy ha majd ismét lehet szentmisékre járni, gyakrabban jelen lesznek. Ha túl leszünk ezen a nehézségen, eljönnek hálát adni. Hogy élni fognak a felkínált lehetőségekkel, nemcsak muszájból, hanem szabadon, mert hiszen Istenre ünnepen és köznapokon egyaránt szükségünk van…
Íme, most van itt a kellő idő – hangzik fel gyakran a nagyböjti időben. Bizony, a kegyelmi időt fel kell használnunk, ne szalasszuk el!
„Szokjunk vissza” az Isten házába Isten közös dicsőítésére, a közösségi imára, lehetőség szerint járuljunk szentségekhez, lelki örömmel készüljünk az egyházi év legnagyobb ünnepére, amit reményeink szerint idén már végre ismét fizikai módon is találkozva élhetünk majd át.
Örüljünk együtt és örüljünk egymásnak! Örüljünk annak, hogy Isten segítségével kitartottunk, s hogy az Ő kegyelme a rendkívüli időszakokban is átjárt minket! Adjunk hálát ezért, szívből, Istennek, de egymásnak is!
Kegyelmekben gazdag nagyböjti utat kívánok, hálával és örömteli, Istenre való hagyatkozással teli napokat, közös imákkal templomainkban, szépen előkészítve húsvéti ünnepléseinket otthon, a családokban, az egyházközségekben egyaránt…
A szerző az pozsonyi magyar katolikus hívek lelki vezetője.
(Molnár Tamás/pozsonyikatolikusok.sk/Felvidék.ma)
