Albert Sándor a közismert író, politikus, professzor, tanszékvezető, a Selye János Egyetem alapító lektora, volt parlamenti képviselő ötödik könyvét írta meg a 150 éves Kassai Magyar Ipari Szakközépiskola történetéről. A könyv bemutatójának legutóbbi állomása Muzsla község volt.
Az előző könyvének mottója („Az IPARI” ) örök érvényű: „A világon a jó anyát kivéve, semmi sincs ami annyira megérdemelné a tiszteletet, mint a jó iskola.”
Hát erről szól az eddig megjelent öt könyve, s ez az este is ezt az egykori iskolát elevenítette fel, amely ma már legenda lett, a felvidéki magyar szakközépiskolákból kiemelkedve.
„Az 1872-ben Kassán megnyílt első Ipariskola: a szellem egy új síkon kezdte meg harcát a tudatlanság ellen az ember szabadságáért, százötven évvel ezelőtt” – olvasható a könyv bevezetőjében.
A szerző tömören végig vezette az egyes társadalmi, politikai helyzetek által kialakult olykor dicső, máskor szomorú eseményeket az iskola történetében.
A Szakkay József által alapított magánintézményben, a Gépészeti Felsőbb Ipartanodában, rendkívül fontos szerep jutott a műhelyoktatásnak. Az iskola műhelyeiben – neves cégek megrendelésére – termelőmunka folyt. A korabeli hazai gyakorlatban páratlan kezdeményezés volt a tanulók számára berendezett olvasóterem, az iskolaorvosi ellátás, a szegényebb gyerekek ingyenes gyógykezelése.
Az első kálváriája az iskolának az első világháborút követően kezdődött. A Trianoni vihar itt is megtette az első érvágást. 1919-ben már csak szlovák nyelvű képzés indulhatott. Egy év után azonban újra megindult a magyar nyelvű oktatás.
A bécsi döntés után a szlovák nyelvű képzés Rózsahegyre, majd Besztercebányára költözött, de 1939-től már újra Kassán folytatódott a szlovák nyelvű oktatás is. 1945-ben, megint bezárták a magyar iskolákat. és öt év kényszerszünet után 1950 szeptemberében indult meg újra a magyar oktatás.
(Fotó: Községi Könyvtár Muzsla)
Szinte a csodával határos, hogy az IPARI, túlélt két világháborút, négy világjárványt, három (vagy több), gazdasági válságot, a felvidéki magyarság hontalanná nyilvánítását, majd kitelepítését, sőt mi több: a felvidéki magyar fiatalok fellegvárává, egyik legpatinásabb intézményévé nőtte ki magát, és több mint tízezer érettségizett diákot adott a kisebbségben élő felvidéki magyarságnak.
Ez a kötet arra keresi a választ, hogy mi tette az intézményt egyedivé, mitől lett ez az iskola Ipari. S mitől vallják magukat büszkén a felvidéki szellemi élet ismert írói, színészei, rendezői, lelkészei és szinte a társadalom minden rétegében működő személyek iparistának.
Erről „mesélt” sok-sok történetet, epizódot a több éven keresztül a tanintézet élén álló, és oktató Albert Sándor is, aki 1966-tól tanított az iskolában, 1990-1997 között volt az intézet igazgatója.
Az emlékfoszlányokból és jegyzeteiből idézte az indulástól kezdve a legendás korszakot (1952-1980), és annak a kornak tanárait, a tanítási órák hangulatát. A szakmai megújulás időszakát (1980-2000), az évfordulós ünnepségeket, az iskolakultúra és hagyományok tömkelegét, melyben ott voltak az iparisták, sőt, kezdeményezői voltak sok-sok magyar eseménynek. Idézte mindazon eseményeket, május elsejei felvonulásokat, iparista bálokat, évfordulós ünnepeket, amelyek a kassai magyarok nemzeti érzelmeit is erősítették.
Szólt a megalakult iparista klubokról, melyek a mai napig működnek, közülük kiemelkedik a párkányiak klubja, akik évente tartanak találkozót.
Most e hétvégén lesz a 13. országos találkozó Nánán, éppen a párkányi klub szervezésében. A könyvbemutatón elhangzott, hogy „csak” Muzsla községből huszonöten végeztek az Ipariban.
(Fotó: Községi Könyvtár Muzsla)
Arról is szó esett, hogy a társadalmi mozgások az iskola márkanevét is olykor szétverték: volt ez Sztálin iskola is, s mára már szintén sokadszorra változott a neve. S természetesen ezzel az iskola tekintélye is csökkent. Mai neve: Szakkay József Műszaki és Közgazdasági Szakközépiskola.
A legendás években volt ezer diákja is a tanintézetnek az ország minden részéből, ma mindössze 150 diákja van és a műszaki, közgazdasági szakközép képzésen kívül, hároméves felsőfokú szakképzés is folyik.
Nemcsak gazdag ismereteket kapott a hallgatóság ezen a találkozón, de nagy élmény volt hallgatni a könyv szerzőjét, és magával ragadó szeretetét, lelkesedését az egykori iskolája iránt. Elgondolkoztató ma is a nagy legenda megmaradása, a volt diákok köréből, akik itt ezen a találkozón is, ha kis létszámban, de részt vettek, s persze a hétvégi találkozóra is száz visszajárót várnak.
Albert Sándor könyvének Epilógusában így szól az olvasókhoz:
„A kívülállóknak is érezniük kell, hogy az ipari nemcsak egy iskola, amely ugyan százötven esztendős múlttal, nagyszerű eredményekkel, sikeres végzősökkel, és tanárlegendákkal büszkélkedik, de a felvidéki magyar közoktatás egyik zászlóshajója ma is. Ezért azonban tenni is kell!
Írni és beszélni kell a szokásokról és hagyományokról, mert gyökereket és tartást adnak a fiataloknak. Persze nem elég csak írni és beszélni, a hagyományokat ápolni is kell, és naponta meg kell élni.
Ehhez viszont iparista szellemiséggel, áthatott elkötelezettségre, és iparista szívre van szükség a mindenkori tantestület és a diákok részéről egyaránt!”
A könyvben mindenről pontos tájékoztatás, fontos dokumentációk találhatók.
(Dániel Erzsébet/Felvidék.ma)
