Azt tette, amit képességei szerint a legjobban tehetett

A bizonyítványosztás napján, június 30-án került sor Pozsonyban, a Duna Utcai Alapiskola és Gimnázium épülete előtt arra a kellemes, bensőséges ünnepségre, amelynek keretében felavatták a tanintézmény legendás igazgatója, Janda Iván emléktábláját.

Az épület bejáratánál összegyűlt nagy számú érdeklődőt, a Janda család tagjait, volt tanítványokat, barátokat, egykori kollégákat, a tanintézmény jelenlegi pedagógusait, a Szlovákiai Magyar Tanítók Vass Lajos Kórusa tagjait Zsidek Veronika, a Csemadok Pozsonyligetfalui Alapszervezetének elnöke köszöntötte, majd Popálená Izabella, a pozsonyi gimnázium tehetséges tanulója az Ave Maria énekszámot énekelte el.

Énekléssel folytatódott tovább az ünnepség, hiszen Janda Iván életének szerves része volt a zene, az éneklés, a vezénylés, a felvidéki zenei élet szervezése.

Józsa Mónika, a Vass Lajos Kórus karnagya arra kérte az egybegyűlteket, hogy közösen énekeljék el Janda Iván kedvenc dalát, A csitári hegyek alatt kezdetűt, mégpedig valamennyi, három szakaszát.

Morvay Katalin, a pozsonyi tanintézmény jelenlegi igazgatónője részletesen felidézte elődje életútját, szakmai munkásságát. Gazdag élet volt ez, amelybe a tanításon, az iskola életének sokszor nem könnyű szervezésén túl belefért a sport, és a nagy kedvtelés, a zene, a vezénylés, a közszereplés, de a család is. Janda Iván emblematikus vezetője volt az iskolának, sokszor bonyolult helyzetekben kellett kiállni az iskola fenntartásáért, de volt ereje Pozsony kulturális életébe is bekapcsolódni, és képviselőként is tevékenykedni.

Száz évvel ezelőtt, 1923. július 3-án született Pozsonyban pedagóguscsaládban és bár egy ideig a Nyitra környéki Nagylapásra irányították édesapját, később visszatértek Pozsonyba és tanulmányait is itt végezte. Kora gyermekkorától jelentős szerepet kapott életében a zene, és ez később is folytatódott, 1956-ban egyik alapítója volt az Ifjú Szivek énekkarának, 1964-ben pedig a Csehszlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának. Hosszú ideig, 1959-től nyugdíjazásáig, 1986-ig volt a pozsonyi Duna Utcai Alapiskola és Gimnázium igazgatója. Elnökségi tagja volt a Szlovákiai Magyar Zenebarátok Társaságának, több zenei tankönyvet is írt. Munkásságát számos elismeréssel, kitüntetéssel ismerték el, 2007 április 13-án hunyt el Pozsonyban.

Az emléktábla megalkotásának és elhelyezésének kezdeményezője Dunajszky Géza pedagógus, kultúraszervező, helytörténész, a Ligetfalui Polgári Társulás elnöke volt, aki mindenképpen szerette volna elérni, hogy az a személyiség, aki sokat tett a hazai zenei életért, a hazai magyar nemzedék neveléséért egy emlékeztető jelet kapjon szeretett iskolája falán.

Portálunknak elmondta, hogy eredetileg már tíz évvel ezelőtt, Janda Iván 90. születésnapjára tervezték az emléktábla elhelyezését az azóta elhunyt Motesíky Árpáddal közösen. Amikor aztán újabban felvetődött az emléktábla megalkotásának gondolata, több civilszervezet és polgári társulás összefogásával hirdették meg a gyűjtést, hiszen mint minden, ez is anyagi befektetéssel jár. Végül hat intézmény, szervezet és harminchét magánszemély adakozásából készült el a mű, de meg kell jegyezni, hogy még hiányzik egy bizonyos összeg az anyagiak rendezéséhez. Dunajszky Géza örömmel tekint erre a napra, hiszen a Szalatnai Rezső emléktáblája mellett most leleplezett alkotás tisztelgés az egykori igazgató pedagógiai munkája, a lelkes karnagy, szervező művészeti tevékenysége előtt.

Az emléktábla megalkotója, Túri Török Tibor Podmaniczky-díjas szobrászművész a leleplezés után elmondta, hogy bár Felvidék-szerte számos alkotása került kihelyezésre, Pozsonyban ez az első munkája. Amikor megkapta Janda Iván fényképét, amelynek alapján dolgoznia kellett, rögtön megérintette őt személyisége, és ráérzett, hogy Janda Iván egy derűs, gerinces, egyenes, jó magyar ember volt. Ezért is látott örömmel munkához és mint láthattuk, a végeredmény is remekre sikerült. Az emléktáblát Morvay Katalin, Dunajszky Géza és a Janda család tagjai leplezték le.

Janda Iván vallotta, hogy egész életében azt tette, amit képességei szerint a legjobban tehetett. Tanított, nevelt és a zene szeretetére hívta fel tanítványai figyelmét, mert mindig azt hangoztatta, hogy a zene nyitottságot, optimizmust ad, erre pedig mindig szükség volt, különösen a kisebbségben élőknek, és ma talán még inkább szükség van.

Az emléktábla leleplezése után sor került a koszorúk elhelyezésére. Sokan megemlékeztek a mindenki által tisztelt iskolaigazgatóról, karnagyról, közéleti személyiségről, ami jelzi, hogy emléke tanítványaiban, barátaiban, Pozsony, de az egész Felvidék magyarjaiban tovább él.

A szerző felvételei.

(BM/Felvidék.ma)