A Csemadok Pozsony – Óvárosi Alapszervezete meghívására és rendezésében immár második alkalommal került sor Babucs Zoltán hadtörténész előadására a Csemadok Rákosi Ernő Nagytermében.
Babucs Zoltán a Magyarságkutató Intézet vezető kutatója előadásának címe az ismert nótából eredően „Kossuth Lajos táborában…“ , alcíme pedig a szabadságharc honvédserege 1848 – 1849 volt. Vetítéssel egybekötött előadásában taglalta a szabadságharc honvédő tábornokait, vezéreit, őrnagyait, tisztjeit, felsorolva az egyes jelentős ütközeteit, érdemeit.
A honvéd-zászlóaljakkkal kapcsolatban elmondhatóak a következő tények: a császári csapatok 1848 decemberi támadásával induló fegyveres harc, s ebből következően a magyar kormány fennhatóságának a Tiszántúlra leszűkülése okán egy időre lényegét tekintve a honvédsereg létszámának bővítése, növelése megállt. 1849 áprilisáig néhány huszárszázad, továbbá több tüzérüteg szervezése befejeződött. Ezek bevonultak a harcoló seregtestekhez.
Habár ugyanezen időtartam alatt a honvédzászlóaljak száma 61-ről 75-re emelkedett, a reális gyarapodás ennél jóval szerényebb volt. Az új honvéd-zászlóaljak túlnyomó többsége ugyanis nagyrészt a december közepi létszámnál már számba vett önkéntes nemzetőr zászlóaljak honvéd zászlóaljjá válásával alakult ki.
Az egyes gyalogezredeket taglalva említésre került az 1849. március 5-ei szolnoki ütközetben részt vevő 65., jászkunsági. Március 5-én virradatkor Damjanich Tószeg és Várkony között csapatait csatasorba állította. A jobbszárnyat a 34. ezred két zászlóalja, a 65. honvédzászlóalj és egy utász-század képezte. A középhad a 3. és 9., ún. vörös sapkás zászlóaljakból, egy zászlóalj a lengyel légióból Visocki alatt, valamint a 19. és 60. sorgyalogezred -11 zászlóaljából állíttatott fel; a balszárnyon végre a 2. huszárezred állott fel. Az elővédet a vadászok egy utász-századdal és a lengyel légió dsidásaival képezték.
A honvéd tüzérekről szólva elhangzott, hogy tulajdonképpen a semmiből teremtettek Gábor Áron jóvoltából a kézdivásárhelyi 15. székely gyalog határezred tizedeseiből.
Lebonyolításra került a sepsiszentgyörgyi gyűlés, ahol a 34 esztendős Gábor Áron az első, „Jancsi“ névre keresztelt ágyút „forgalomba helyezte“. 16-18 éves diákok, műszaki végzettséggel rendelkezve voltak köztük, 550 tábori löveg állt rendelkezésükre. Legtöbb löveg volt a komáromi alapbázisban: 1000; míg az osztrák oldalon, a császáriaknál 1500.
Említést tett Babucs Zoltán Jókai párbajhőseiről, a Várkonyi Zoltán által 1965-ben rendezett film, A kőszívű ember fiai alapján. Elhangzott az is, hogy nem az írói szabadság jegyében íródott remek nagy regényírónk, a rév-komáromi születésű Jókai részéről.
Felvidéki vonatkozású az 1849. április 4-ei tápióbicskei ütközet, mégpedig csiliznyáradi, hiszen vezetője Sebő Alajos huszáralezredes volt.
Degré Alajost említve, szóba jöttek a magyar részről úgymond “Jézus-Mária”- huszároknak nevezett császári csapatok. Amikor 1849.január 4-én történt Pest-Buda-i bevonulásukkor a Lánchídon annak is okán, hogy csodálkoztak a magyar seregen.
Az 1849. április 10-ei Damjanich-hadtestet a Gombás-pataknál érte el annak kiöntése után az 5 órás esős küzdelem. Következő személyiségünk Gózon Lajos, aki 31 éves a schwechat-i csata lezajlásakor, s aki nem esik osztrák fogságba.
További témakörként a hadtörténész a vitéz tábornokokat taglalta. Köztük Dessewffy Arisztid vezérőrnagyot, aki 1849 nyarán a nálánál 20 évvel fiatalabb leányzót, Szinnyei-Merse Borbálát veszi feleségül.
(Fotó: Zilizi Kristóf)
Görgei Artúr vezérőrnagy, honvéd tábornok a soron lévő személyiségünk, aki az 1848. december 2-ai komáromi csatában fejsérülést kap. Repesz szilánk megsebzi tarkóján, az orvosok az akkori körülményekhez, felszereltséghez mérten 10% esélyt adnak neki a túlélésre, s kérdés, hogy akkor is megmarad-e úgymond ép ésszel. De sikerül.
Az 1818. január 30-ai toporci születésű Görgei levonul Szegedre, megismétli a téli felvidéki visszavonuló hadjáratot. Mágnesként vonzza az osztrákokat, ahogy elhangzott, amolyan “macsó” volt. 1849. augusztus 13-ára érkezünk vele a mérföldkőnek számító világosi fegyverletételhez. Egyedinek számító hosszú, mondhatni matuzsálemi kort ért el, élete a budai vár bevétele évfordulóján – 1916. május 21-én – 98 esztendősen ér véget. Az 1880-as években írják róla, hogy egyesek bár annak tartották, nem volt áruló. Sőt, ellenkezőleg a magyar hadtörténet egyik legkiválóbb vezérének könyvelik el.
Görgei után további felvidéki nagyunk Klapka György, a “komáromi oroszlán”. Az ő egyik tanára volt Török Ignác, aki egyben Görgeit is tanította hadmérnöki testőrségre. Maga Klapka korábban osztrák színekben mozgott. Neve mellett szólni kell az 1849. április 6-ai isaszegi csatáról.
Elérkezünk Petőfi Sándorhoz, 1849 májusában. Nagy költőnk ekkor érkezik Erdélyből Debrecenbe Bemhez. Megjelenik a Honvéd újság; Petőfink Klapkát verseli meg egyik versében. Buda ostromakor a Svábhegyen, az Óra-villában találkoztak, ahonnan Görgei a budai Vár ostromát irányította. Klapka és a költő Petőfi összevitatkoztak, és Klapka a villa egyik szobájába zárta őt.
Részletes előadása vége felé Guyon Richárd vezérőrnagy, az “ángol oroszlán”, az 1848. december 16-ai nagyszombati ütközet hőse került megemlítésre. Ezredes, honvéd volt Guyon. Igló után három nappal a téli hadjáraton 1849. február 5-én Branyiszkónál – 22 fokos hőmérséklet éri őket. A csapatokat pálinkával látják el. Az 1814-1890 között élt, nyitrai gyökerű Erdősi Imre piarista szerzetes, tanár, honvéd tábori lelkész az 1848-49-es szabadságharcban, a „branyiszkói hős” nevét is kiemelte.
Ahogy többször elhangzott, a magyar csapatok soraiban harcoltak a tót honvédek is. Számuk nagyjából 30 ezer volt, túlszárnyalta ezzel jóval a császári oldalon részt vevő honvédeket.
Végezetül kritikus hangnemben szólt “kedves, szlovák történész barátainkról”, akik nagy előszeretettel szlovákosítják el Rákóczi Ferencet František Rákócinak, Hadik Andrást Andrejnak, és így tovább, hosszan folytathatnánk a sort, sajnos.
Sorait azonban a következő – honvédek, vezérek, őrnagyok, parancsnokok – tevékenységük, magatartásuk, hőstetteik, érdemeik okán fogva a következő összegző, mindent magába foglaló felkiáltó mondattal zárta: “Le a kalappal az 1848-49-es honvédek előtt!”
Az előadás befejeztével Turján Melinda, a Csemadok Pozsony-óvárosi Alapszervezete elnöke köszönte meg a kimerítő, alapos, tanulságos előadását Babucs Zoltán hadtörténésznek.
(Zilizi Kristóf/Felvidék.ma)
