Az Osztrák-Magyar Monarchia romjain 1918-ban létrejött Csehszlovákiában a tiszta szláv állam megteremtésén fáradozó kormánynak a magyar kisebbség felszámolására más, kevésbé direkt módszereket kellett találnia.
A második világháború után újjáalakult országban az 1945. április 5-ei kassai kormányprogram a magyarokat és a németeket kollektívan tette felelőssé az ország „felbomlasztásáért”. Az 1945. júniusi potsdami konferencián a nagyhatalmak nem engedélyezték a magyarság egyoldalú kitelepítését, csak a lakosságcserét. Az 1946. február 27- én Budapesten aláírt lakosságcsere-egyezményt a magyar parlament 1946. május 14-én cikkelyezte be. A lakosságcsere 1947. április 12-én kezdődött és 1949. június 5-én fejeződött be. Bár a csehszlovák hatóságok 180 ezer magyar embert jelöltek ki szülőföldje elhagyására, végül 76 ezernek kellett mennie.
Nemzedékek nőttek fel azóta, a gátlástalan politika 76 év távlatából ma is képes arra, hogy az így-úgy behegedő sebeket újra feltépje.
A Csemadok Irodalmi Köre kultúrműsorral kedveskedett a rendezvényen (Fotó: Zsapka Katalin, Felvidék.ma)
Az emlékezet maga az élet, melyet élő csoportok hordoznak, feladata nem a múlt újrateremtése, segítségével egyén és közösség saját önazonosságához jut közelebb.
A közelmúltban a lakosságcsere folytán az Ógyalla melletti Bagotáról (1971-ben Ógyallához csatolták, ezzel egyidőben az egyesített község városi rangot kapott) kitelepített családok tagjai és azok leszármazottai látogattak őseik földjére, ahol a Csemadok Ógyallai Alapszervezet vezetői Katalin és Varga Jakab Edit nagyon szép és megható programokat, szerveztek számunkra, a város vezetőinek a közbenjárásával.
A kitelepítés során 49 bagotai és 4 ógyallai családnak kellett elhagynia otthonát, és sokan közülük a Somogy megyei Lullára kerültek, légvonalban mintegy 10 kilométerre a Balaton déli partjától.
A bagotai kultúrházban fogadták a magyarországi vendégeket (Fotó: Zsapka Katalin, Felvidék.ma)
Az 1947-48 évek komoly változásokat hoztak a település életében. 1947-ben a településről 15 német nevű családot telepítettek ki Németországba, több család pedig földönfutóvá vált, helyükre bagotai, ógyallai magyar családokat telepítettek be. Az újonnan betelepített lakosok gazdálkodó, ipari növénytermesztéssel foglalkozó emberek voltak. A falu befogadta új lakosait, akik hamar beilleszkedtek, beolvadtak a közösségbe.
A Csemadok Ógyallai Alapszervezetének elnöke Zsapka Katalin a találkozóról elmondta:
„Sternóczky Dezső és Szabó László – Lulla Baráti Körének képviseletében – még a nyár elején felkeresett, hogy a CSEMADOK tudna-e segíteni egy találkozó megszervezésében. Ugye, ilyen kérésre nem lehet nemet mondani? A szervezésben a város vezetése is mellénk állt. Eljött a nap, amikor 54 lullai lakos látogatott el hozzánk, hogy újra lássa, vagy megismerje azt a helyet, ahonnan felmenőik származnak, s köztük a legidősebb, a 90 éves Anna néni volt, aki maga is elszenvedője volt a kitelepítésnek.”
A református egyház szeretetvendégséget szervezett Erdélyi Flegel Tímea lelkész és családja (Fotó: Zsapka Katalin, Felvidék.ma)
A nap folyamán elsőként megnézték az ógyallai Szent László római katolikus templomot, amely a magyar szecessziós építészet egyik jellegzetes példája Szlovákiában. Megcsodálták a 2020-ban felújított főoltárát a 2,5 x 2,5 méteres főoltárképpel, amelynek témája egy Szent László – legenda, mely szerint a király a lándzsájával vizet fakasztott egy kősziklából.
Majd a találkozó résztvevői a száztíz éve épült református templomot tekintették meg, amelyet 1822-ben építették, 1913-ban késő klasszicista stílusban építették újjá. Az ógyallai temetőben található Feszty család sírboltja, valamint a második világháború áldozatainak emlékműve előtt lerótták kegyeletüket.
Ezt követően ellátogattak a Szlovák Központi Csillagvizsgálóba, amelyet Konkoly – Thege Miklós alapított 1871-ben Közép-Európa első obszervatóriumaként. Jelenleg Szlovákia központi obszervatóriuma, tudományos munkával, megfigyelésekkel és oktatással foglalkoznak az intézetben. A látogatók számára a régi csillagvizsgálóban kialakított múzeum, valamint a planetárium jelenthet kuriózumot. Az opto-mechanikus planetáriumot 2015-ben a digitális váltotta fel. Fő jellegzetessége a belülről pontosan félgömb alakú kupola, mely az égboltot szemlélteti.
A találkozás útvonala Bagotán folytatódott, ahol elsőként a római katolikus templomot tekintették meg, amelynek legjelentősebb építészeti értéke a késő barokk stílusban épült, 1739-ből való, a 18. század végén klasszicista stílusban átépített Szent Anna római katolikus templom, amelynek gondnokságát 1945-ig az Ordódy család férfi tagjai viselték.
Balról Bagin Árpád hitoktató és Zsapka Katalin a katolikus templom történetével ismertették meg a Lulla Baráti Körének képviselőit (Fotó: Zsapka Katalin, Felvidék.ma)
A templomot 1963. július 14-én műemlékké nyilvánították. Említést érdemel még a templom előtt álló két népies, süttői vörösmészkőből készült feszület is.
A temetőben felkeresték hozzátartozóik síremlékét, akik itt hagyták, nagyszüleik, szüleik élete munkáját. Mégis a legfájóbb az volt, amikor elbúcsúztak a falu pici temetőjében nyugvó halottaiktól, megrendülve emlékeztek rájuk imáikban. A vendégek elhelyezték az emlékezés koszorúit, és mécseseket gyújtottak halottaik sírjainál.
Már esteledett, mire a bagotai kultúrházba értek, ahol a város alpolgármestere Mária Hamranová, a rokonok, ismerősök várták a csoportot. A Csemadok irodalmi köre kedves műsorral köszöntötte a vendégeket, utána pedig Nagy Ernő mutatta be az ittenieknek településüket, Lullát. A fennmaradt rövid időt a kötetlen beszélgetésre, ismerkedésre szentelték. Volt mit megbeszélni, hiszen hasonló találkozó utoljára 20 éve, azaz 2003-ban volt. A csillogó szemeket és a mosolygó arcokat látva arra lehetett következtetni, hogy nagyon kellemes napot töltöttek együtt.
Bár búcsúzni mindig nehéz, de ahogy azt mondani szokták: csak az búcsúzik el, aki viszont akar látni. Így közelít a történelmünk egy máig érzékeny szakaszához, hogy nem ítélkezik, nem keres kizárólagos igazságokat, hanem hagyja, hogy a történetek, a megélt tapasztalatok magukért beszéljenek.
(Miriák Ferenc/Felvidék.ma)
