Régen a pedagógus volt a tudás forrása, ma már nem így van, a mai gyerekek már beleszületnek az internet által nyújtott lehetőségekbe, a pedagógus pedig kénytelen ezzel megbirkózni.
Múlt hét végén Fehérpataky Balázs, az MCC Fiatal Tehetség Program igazgatója, konfliktuskezeléssel foglalkozó szakember látogatott el a Mathias Corvinus Collegium dunaszerdahelyi központjába.
Egy tanár legyen tigris, tyúkanyó/vagy apó, bíró, pszichológus, takarító és persze tanár – mondja Fehérpataky. „Ha már azt hiszed, mindent megcsináltál, kezdheted szervezni az osztálykirándulást”.
A jelenlévő mintegy félszáz pedagógus egyetértő bólogatása mellett a szakember kifejtette, egy tanárnak sosincs olyan érzése, hogy elvégezte a feladatát, mert a gyerekek tanítása és nevelése soha nem szűnő munka.
Fehérpataky nyitott, intenzív párbeszédre épülő előadását a közönség igényeihez szabva elsősorban a gyermekek egymás közötti konfliktusaira fűzte fel. Az eseményen résztvevő pedagógusok mind egyetértettek abban, hogy a gyakorlatban az iskolai konfliktusok ezen típusa jelenti a legnagyobb problémát.
Fehérpataky arra is felhívta a pedagógusok figyelmét, hogy egy gyermek nem a hallottak, hanem a látottak alapján tanulja meg, mi a konfliktuskezelés. Magyarul tehát nem az számít, mit tanul a konfliktuskezelésről, hanem az, hogy a pedagógus, anya és apa, hogyan kezelik a konfliktusokat.
De mit tehet egy pedagógus, amikor az osztályban konfliktushelyzet áll fenn?
Amikor két gyermek összeveszik, messze kell ültetni őket. Ennek a helyzetnek az osztályterem a széle – minden értelemben, hiszen senki nem túrhatja ki a társát az osztályból.
A legjobb, ha az osztályban uralkodó szabályokat együtt alkotjuk meg a gyerekekkel, közösségben, hiszen leginkább azokat a szabályokat tartjuk be, amelyeket mi magunk találtunk ki – mondja Fehérpataky.
A kibéküléshez pedig mindig időre van szükség, parancsszóra nem megy. A „most pedig azonnal béküljetek ki” mondatokkal csak azt éri el a tanár, hogy amint hátat fordít a gyerekeknek, jobban elmérgesedik a helyzet. S ha esetleg a tanár és a diák között bontakozott ki a konfliktus, a pedagógusnak nem ajánlatos saját tekintélyére hivatkoznia, hiszen, a tekintély teljesítmény nélkül jelentőségét vesztheti – fejtegette a szakember.
Árulkodás vagy jelzés?
Ha önmagát szeretné megvédeni a gyermek és elmondja a tanárnak a problémáját, akkor az nem árulkodás, hanem jelzés. Ha a gyermek a problémájával megkeres egy felnőttet, nem szabad azt éreznie, hogy azzal árulkodik.
Felnőttként pedig segítsünk a gyermekeknek szavakat adni, hiszen sokszor azért nem tudják elmondani az érzéseiket, mert nem rendelkeznek megfelelő szókészlettel – ajánlja a szakértő.
S hogy miért verekednek a fiúk? Mert az ő szókincsük később alakul ki. Épp ezért fordulhat elő, hogy a lányok hamarabb küldik el egymást melegebb éghajlatra, mint a fiúk.
Honnan ismerhetjük fel a bántalmazást?
Mikor nem beszélhetünk veszekedésről, sokkal inkább bántalmazásról? Három ismertetőjele van a bántalmazásnak, Az első, hogy erőegyenlőtlenség áll fenn, például a bántalmazott kisebb termetű, mint a bántalmazó. A második, hogy vissza-visszatérő, tehát újra és újra megtörténik. A harmadik pedig, hogy a bántalmazó az áldozat személyiségét akarja tönkretenni. Fehérpataky szerint, ha ezek egyszerre fennállnak, jóval komolyabb problémával nézünk szembe, mint egy egyszerű iskolai hecc. Ilyenkor már szakemberek, tanácsadók bevonására is szükség lehet.
A Mathias Corvinus Collegium pedagógusoknak szóló, ingyenes előadásai folytatódnak a tavaszi félévben. Legközelebb február végén, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének rendezvényén, a XXVIII. Komáromi Pedagógiai Napokon találkozhat MCC-s előadókkal a felvidéki magyar pedagógustársadalom.
(Kórósi Lilla/Felvidék.ma)