Egy évvel ezelőtt másodízben tette közzé a Budapesti Operettszínház a Tiétek a színpad! című felhívását általános iskolai és középiskolai diákok számára.
A pályázatban a kiírók Huszka Jenő Mária főhadnagy című operettjével kapcsolatban határozták meg a témát: „Lebstück Mária, az 1848-as hős amazon történetéből egy legfeljebb 25 perces prózai vagy zenés előadás készítése. Feldolgozható a teljes élettörténet, de lehet annak valamely – egy vagy több – részlete, jelenete, fordulópontja is. Petőfi – nemcsak, mint a magyar szabadság költőóriása, hanem úgy is, mint a színjátszás kimagasló művelője és dicsőítője – emlékének is hódolva előadásotokba beleszövődhet Petőfi alakja és/vagy tőle származó valamely kedvenc idézet is!”
A március 9-ei döntőbe kapcsolódhattam be, a jeles alkalomra a Kálmán Imre Teátrum teljesen megtelt. Családtagok, szimpatizánsok szorongtak a sorokban, s elkezdődött az egész napos verseny. A felkészítők röviden mutatták be csapatukat, egyúttal sikeres szereplést is kívántak övéiknek.
A Gábor Színjátszók adták meg a délelőtt jó hangulatát. A tizenhat színésztanonc kedves koreográfiával, jelmezben mutatta be produkcióját. Az összehangolt mozgáshoz szellemes szöveg társult, az elhangzott egy-két megjegyzésükkel tökéletesen jellemezték a kort. Néha a szereplők kicsit hamisak, esetlenek voltak, de a zsűri szavaival „csillogó szemekkel” álltak fel a világot jelentő deszkákra. Játékukat a zsűri a „Legösszművészetibb előadásért” különdíjjal jutalmazta.
Szerencsém volt, a délelőtti ottlétem alatt megismerkedhettem a győztes „társulattal” is. A MáriGroup érett produkciójával lépett színpadra. A csapat tagjai egy tucat iskolából álltak össze kifejezetten erre a versenyre. A fiatalok saját maguk rendezték darabjukat, s a zeneszerző is közülük került ki. Jól felépített mozgás, ötletes zenei megoldások jellemezték a fél órát. A két főszereplőről még talán fogunk hallani, érett színészekként azonosultak a férj és a feleség tragédiájával. Szerelmi kettősük melodrámáját nézve Molnár Ferenc Lilioma jutott eszembe. Ugyanakkor a társulat oldani is tudta a drámai feszültséget.
Talán a rendszerváltás előtt nagyobb hagyományai voltak a diákszínjátszásnak. A mostani verseny a fiatalok színpadszeretetét élteti, s jutalmazza. Egyben egy ilyen megmérettetés jó alkalom arra, hogy százakkal ismertessék meg a teátrum csodálatos világát. Aki egyszer fellépett a porondra, az gyakrabban látogathat el a kultúra szentélyeibe. Ugyanakkor a színjátszó csoportok közösségalkotó erőt is jelentenek a mai, az indivídumot előtérbe helyező korban.
A szervezők már a jövő évre gondolnak: János vitéz alakjával folytatódik a Budapesti Operettszínház Tiétek a színpad! kezdeményezése, amelynek jeligéje: „Keressük napjaink ifjú hős vitézét!” Őszintén kívánom, találják is meg!
Dr. Csermák Zoltán/Felvidék.ma
