Ami tegnap Szlovákiában történt, az tipikus példája annak, amikor a demokratikus választás eredményét elfogadni nem képes politikai erők addig dagasztják a gyűlöletáradatot, míg valamely kellőképpen radikalizálódott és frusztrálódott személy megunva a közösségi oldalakon folytatott kommentpolitizálás sárdobáló lövészárok-háborúját, bekattan és lövöldözni kezd, magát egyfajta őrült igazságosztónak képzelve.
Szörnyű, ami történt, ahogy az is, hogy ha csak nem megy végbe a társadalomban valamiféle megvilágosodás, akkor ez a helyzet tovább súlyosbodik.
Ahogyan annak láttán is napirendre megfagy az ember ereiben a vér, hogy a háborús uszítók, a béke szót szitokszóvá minősítők ugyanígy a palackból kifelé igyekvő gonosszal játszanak, amikor rendre azt hirdetik, hogy az orosz–ukrán konfliktus tárgyalásokkal nem, hanem csak fegyverrel oldható meg és a NATO háborúba való belépésének, valamint már az atomfegyverek bevetésének lehetőségét is úgy emlegetik, mintha csak egy könnyed ötórai teáról lenne szó.
A tegnap a szlovák kormányfő ellen elkövetett fegyveres támadást nemcsak egy megdöbbentő és mélységesen elítélendő cselekedetnek kell felfognunk, hanem egy nagyon fontos intő jelnek, mondhatni utolsó figyelmeztetésnek, arra vonatkozóan, hogy nemcsak Szlovákiában, hanem azonmód globálisan a felelőtlen politizálás a szakadék szélére vezette az embereket.
Hogy ez mennyire így van, azt bizonyítja azoknak a brutálisan primitív gyűlölködő kommenteknek a hada is, melyek a támadással kapcsolatban a megrendült vélemények mellett a közösségi oldalakon megjelentek. Fegyver híján az emberek egy része a közösségi oldalakon naponta öl, szavakkal. S innen sokszor már csak egy lépés a tényleges öldöklés. Valamit nagyon elrontottunk, kicsiben és nagyban, magánemberekként és politikusokként is. S ha a szellem egyszer kiszabadul a palackból, azt már nagyon nehéz visszakényszeríteni. Ne hagyjuk, hogy így legyen, talán még nem késő…
(NZS/Felvidék.ma)
