Ismét egy küllemében tetszetős, tartalmában gazdag és értékes kötettel lepte meg olvasóit a Jókán élő Fellinger Károly. A Kenyérbélvirág című kötet cigánymeséket tartalmaz, amelyeket a szerző a Csallóközből, Mátyusföldről és Érsekújvár környékéről gyűjtött össze és dolgozott fel.
A könyv illusztrációi a címoldalt követő és a hátlapot megelőző oldalakon szépen jelölik a helyszíneket, megtoldva a település egy-egy jellegzetes építményével, műemlékével. Ezek és a könyvet még tetszetősebbé tevő, a meséket nagyszerűen kiegészítő illusztrációk Király Anikó alkotásai. A sokszínű rajzok egyaránt jól ábrázolják a cigányok tipikus arcvonásait, életterét és a mesék gondolatiságát, tartalmát.
„Az ízes, zamatos mesebeli történeteken keresztül megismerhetjük a cigányok valódi világát, személyiségük eredetiségét, örömeiket, bánataikat – a cigányokét, akik úgy élnek, mint a szabad madarak” – olvashatjuk a könyv hátlapján a sommás megfogalmazást.
A mesék mindegyike komoly tanulságokat tartalmaz, szép megfogalmazásban, választékos nyelvezettel íródtak, Fellinger Károly minden írói erényét meglelhetjük bennük.
Mint a mesékben általában, itt is jogosan felfedezhetünk bizonyos túlzásokat, felnagyításokat, de örök igazságokat is. Nagy erényük azonban valamennyinek az érdekes, különös cselekményeken túl, hogy még helytörténeti különlegességeket és sajátosságokat is megtudhatunk belőlük. A Galántai zenészek címűből például azt, hogy a galántai cigánypéró zenészei a régmúlt időkben a bécsi, budapesti és a trencsénteplici kávéházakban szórakoztatták a vendégeket, vagy hogy Szímőn egyszer élt egy híres mesemondó cigányasszony, Juhann, aki még a koporsóból is kimászott, avagy megtudjuk, hogy amikor meghal egy cigány ember, a családtagok még hat héten át terítenek neki is, mintha köztük lenne.
A mesékben, történetekben megjelennek a cigányok jellegzetes foglalkozásai, szokásai, ételei, hiedelmeik, no és a cigányemberek nevei, a sokszor megmosolyogtató Dedó, Kincsó, Dzsie, Dzsézi, Káló, Dzsukel. A történetek legtöbbje rövid, feszes szerkezetű, eredeti, olykor váratlan csattanóval végződő.
A kötet címadó meséje a Kenyérbélvirág egy udvardi kártya- és tenyérjósnőről szól, aki furfangos észjárásával mindenkivel elhitette, hogy igaz a jóslása. Még azt is elhitték neki, hogy feltámadt a haramia, a falu felakasztott haramiája. Különösen amikor az egyik asszony, aki éppen a haramia sírjáról szakított kenyérbélvirágot, és abból sütött a viszketést elmulasztó gyógyírt arra ébredt, hogy éppen a haramia kopog az ablakán, már senki sem kételkedett a jóslásában. Na és itt a mese végén a tanulság, azért jobb, ha nem sétálsz éjszaka, mert elkaphat a haramia.
A Vámbéry Polgári Társulás és a Lilium Aurum Kft. gondozásában megjelent könyv 54 mesét tartalmaz két részben, az egyik rész címe Ali baba és a negyven mese, a másik címe Kocsikerék, aranypatkó. A könyv felelős szerkesztője Kovács Jolánka, a borítóterv és nyomdai előkészítés Rácz Éva munkája. Erősen bízom benne, hogy a kötet odakerül valamennyi, benne szereplő település könyvtárába, iskolájába és sok-sok olvasóhoz. Aki ugyanis végigolvassa a rövidebb, hosszabb történeteket, élvezetes szórakozásban lesz része, de valószínűleg ezen felül sokkal jobban megérti a cigányok érzésvilágát, élettörténetét, történelmi vonatkozásait, természethez való kötődésüket, szabadságvágyukat. Mert akár tetszik, akár nem, bizony ők itt élnek velünk és köztünk, és az elfogadást, ahogy minden ember, ők is elvárják. Persze, ennek kölcsönösnek kellene lenni…
Benyák Mária/Felvidék.ma
