Zselíz egyik Garam menti erdejében, a Gereblében áll egy kis domb, ahol rejtélyes rom őriz különös titkokat. Egy-egy pecsétes tégla hever szanaszéjjel, a romokat pedig bár alaposan benőtte a természet, itt-ott falrészleteket, boltíveket mindmáig ki lehet venni. Valamint rókajáratokat, melyek az egykori emberi építményt orcájukra szabva alakítottak ki szövevényes labirintusokat maguknak.
A helyiek elsüllyedt kastélynak hívják a helyet, de hogy milyen kastély lehetett, vagy miként „süllyedt” el, azt szinte senki se tudja. Pár kósza mendemonda és történet maradt fenn az utókornak, ám tényszerű feltárás és feldolgozás nem. Sem levéltári dokumentumok, sem térképek nem őrzik történetét.
Egyes feltételezések szerint állítólag avar kori áldozódomb lehetett a sík vidékből szokatlanul szabályos módon kiemelkedő földháton. Környékén ma is lehet találni őskori kerámiadarabokat.
Más teória szerint ezen a helyen építhették fel középkori kastélyukat a Becseiek. Amikor viszont Becsei Imrét kinevezték Léva várkapitányává (1320), a kastély fénykora leáldozott, és süllyedni kezdett. Ez az elmélet ott botlik el, hogy a hely meglehetősen messze van Zselíz központjától, így elég indokolatlan lett volna ennyire távol vonulniuk a településtől, ráadásul tudvalévő, hogy a Becseiek nem hagyták el Zselízt.
Becsei Vesszős György kezdhette el építeni a templomot, ami mindmáig őriz erre vonatkozó kultúrkincseket (Különítélet freskó, római szarkofág, egyéb középkori freskók stb.). Ebből kifolyólag a történészek sokkal inkább valószínűsítik, hogy a Becsei-lak valahol a templom környékén lehetett.
Az elsüllyedt kastély az első katonai felmérésen (Fotó: maps.arcanum.com)
Kovács István lekéri műkedvelő helytörténész egy mesét gyűjtött az elsüllyedt kastélyról. A monda szerint egyszer egy gazdag uraság utazott keresztül a vidéken és felettébb megtetszett neki a táj. Mivel szeretett vadászni, elhatározta, hogy építtet itt egy vadászkastélyt. Amikor elkészült, az egyik éjjel egy csúf, öreg cigányasszony kopogtatott az ajtón, aki csak vizet és némi élelmet kért, valamint szállást az istállóban.
Az uraság gőgösen ellökte a rászorulót és dühödten elzavarta. Az öregasszony viszont boszorkány volt és távoztában visszafordulva elátkozta az uraságot: – Bár gazdag és tehetős vagy, de én még gazdagabbá tehetnélek! Mivel viszont így bántál velem, süllyedjen el a kastélyod s te is vele együtt!
Fotó: Csonka Ákos
A helyszínen lelhető téglaromok ugyanakkor beszédesek. A falakban található építőelemeken G E monogramok szerepelnek (egyes állítások szerint G E K 1763 feliratú téglát is találtak már itt). Ebből kifolyólag szinte biztosra vehető, hogy a jelenleg szabad szemmel is látható romok egy olyan építménynek a maradványai, amit az Esterházyak építettek.
Ugyanis G E monogramú téglákat tömegével lehet fellelni Zselízen, főként olyan épületekben, amelyek az egykori Esterházy-uradalomhoz tartoztak (kastély, Sacher-ház, lovarda, megannyi gazdasági épület, stb.). A téglák minden bizonnyal a vasúton túli (ma már sajnos nem létező) téglagyárban készülhettek.
Zselíz a 17. század elején került az Esterházy család érdekeltségi körébe jobbára házasságkötések révén. Az Esterházy család zólyomi ága Zselízen és a hozzájuk tartozó uradalom területén egyesítette a felaprózódott birtokrészeket. Levéltári források szerint Esterházy Miklós már 1617-ben fontolgatta, hogy kastélyt épít itt. Később a területet Pál fivérének adományozta. A török harcok és az anyagi körülmények miatt az építkezésre végül csak 1720 körül került sor Esterházy János (de Galántha) révén, ám messzemenően nem a mai formában. A ma ismert – végső – alakját minden bizonnyal csak 1804-ben nyerte el.
Fotó: Csonka Ákos
Magától értetődően a Gereble erdei titokzatos építmény, az elsüllyedt kastély is ezután épülhetett valamikor, ám az állítólagos 1763-as dátum valószínűleg tévút lehet. A kastélyépítő Esterházy János de Galántha (1695-1753) ekkor már nem élt, akárcsak a fiatalon meghalt fia, Esterházy János Károly Ferenc de Galántha (1723-1757) sem. Az utóbbi fiai, Esterházy János Nepomuk de Galántha 1750-ben, Esterházy Károly de Galántha pedig 1756-ban született, így nem valószínű, hogy 13 vagy 7 esztendősen építtettek volna erdei vadászkastélyt.
Ha egyáltalán valóban vadászkastély lehetett a rejtélyes épület. Ugyanis a térségben, a helytől nem messze a Garamhoz közel később egy gazdasági major jött létre, ami illeszkedett abba a majorsághálózatba, ami az uradalom jól működő rendszerét alkotta. Így könnyen elképzelhető, hogy korántsem vadászkastély, hanem egyszerűen valamilyen gazdasági épület lehetett a titokzatos hely. Ezt támasztja alá annak ténye is, hogy nem messze a romoktól máig megtalálhatóak egy kútnak a nyomai, amit egyes források Majnó-kútként tartanak számon (a szónak nincs jelentése).
Fotó: Csonka Ákos
Ugyanakkor Magyarország Első Katonai Felmérés térképén, ami 1782 és 1785 között készült a misztikus épület helyén, utólag ceruzával halványan be van jelölve egy dupla négyzetes jelölés. Ebből arra lehet következtetni, hogy az építmény a térkép elkészülése után keletkezhetett. A fura rajzolás mintha valamilyen kisebb erődítményt, vagy belsőudvaros épületet kívánna jelezni. Alakja alapján hasonlít a fő kastély jelenlegi (tehát 1804 utáni) formájára, de sarkain mintha félkörívek lennének, akárcsak egy füles bástya.
Erődítmény mindazonáltal nyilván nem lehetett, annak ugyanis több nyoma maradt volna. A jelzés mellett pedig egy halvány írás is szerepel, aminek megfejtése egyelőre nem járt sikerrel. Az írott betűk összeolvadnak a domborzati terepjelölésekkel, így nehezen kivehetők. A nagy kezdőbetű B vagy R után i-u-m-r-k-nek is olvashatóak az írásjelek, ezért Bium, Rium, Biur, Riur, Bumr, Rumr, Bumk, Rumk, Bunk, Runk, Burik, Ruik-nak lehet értelmezni, ám jelentéssel egyik változat sem rendelkezik.
Fotó: Csonka Ákos
Így kilétét, hogy vadászkastély, gazdasági objektum vagy valami más lehetett, továbbra is homály fedi. Ezt csak egy feltárás, ásatás tudná feloldani, esetleg egy geofizikai kutatás. Mindazonáltal egyáltalán nem biztos, hogy erre szükség lenne, és esetleg kiderülne egy nem túl izgalmas, nyers valóság. E nélkül megmaradhat a népnyelv számára misztikus kirándulóhelynek, amit ezer titok, rejtély és mendemonda sző át boszorkányok átkáról és egyéb megmagyarázhatatlan természetfölötti erők beavatkozásáról…
Csonka Ákos/Felvidék.ma
