Amióta Merkel „Willkommen“ Mutti szívélyesen meghívta a migránsokat az országába és mindenki nevében nagyvonalúan megígérte, hogy „Wir Schaffen Das” (azaz megcsináljuk), történt egy és más nemcsak a németeknél, hanem úgy általában világszerte. Merkel asszony viszont immár boldog nyugdíjasként megírta a visszaemlékezéseit, melyek egyik végkövetkeztetése az Edith Piafot idéző „nem bánok semmit sem”.
Mindezt annak ellenére, hogy minden politikai szereplő a kancellár asszony mulasztásain veri el a port, amikor Németország jelenlegi rossz társadalmi és gazdasági állapotát fájlalja, s ennek szerves része a mindenkit szívélyesen fogadó migrációs politikája. Hiszen mostanra tagadhatatlan, hogy a 2015-ös migrációs válság idején a bevándorlókkal való vidám közös szelfizés erős túlzás volt, egyfajta meghívó mindenkinek, aki távoli tájakon könnyebb életre vágyott.
Nos, Angela asszony bánja vagy nem bánja ezt a nagy befogadósdit, tény viszont, hogy azóta sok minden történt, ami azt bizonyította, hogy a német és a nyugati migrációs politika egy tragikus téveszme volt.
S miközben azóta is szinte megállíthatatlanul özönlenek az illegális bevándorlók a kontinensre, mostanára már a németek is szabadulnának az egyre inkább problémává váló tömegektől, méghozzá rafinált és jellemtelen módon, nemes egyszerűséggel a lengyeleknek ajándékozva őket.
Andrzej Duda államfő ugyanis a múlt héten arra szólította fel Donald Tusk miniszterelnököt, hogy tegyen lépéseket Lengyelország nyugati határának védelme érdekében is, mivel hivatalos adatok szerint a német rendőrség az utóbbi hónapokban több ezer migránst szállított a lengyel határra a dublini menekültügyi eljárásra hivatkozva.
Félő, hogy ahogyan egyre inkább elmérgesedik a migrációs válság, s az elpuhult, a multikulturalizmusról idealista elképzeléseket valló nyugati országok számára mind kezelhetetlenebbé válnak az illegális bevándorlók tömegei, valódi megoldások híján egymásnak passzolgatják majd a kellemetlenné váló tömegeket, illetve egyre erőszakosabban akarják majd azokat a migrációt eleve elutasító, s annak veszélyeire idejekorán rámutató országokra kényszeríteni. S bár az orruknál távolabbra látók bölcsen és idejében figyelmeztettek, hogy a bajt a helyén kell megoldani és nem idehozni, mégis ez utóbbi történt,
majd mikor a helyzet már kezelhetetlenné válik, akkor képletesen szólva egyszerűen átdobják a kerítésen a szomszédnak.
Mi több, sokakat nem is kell „dobni”, ha kedvük úgy hozza, jöhetnek szabadon, mivel Merkel asszony egyáltalán nem bölcsebb utódai jóvoltából migránsok százezrei jutottak már német állampolgársághoz, ami azt jelenti, hogy ők immár uniós polgárok, tehát semmi sem akadályozhatja meg őket abban, hogy szabadon mozogjanak. Tehát ha majd „lelakják” a Nyugatot, mennek tovább, akár a számukra jelenleg még nem annyira vonzó uniós tagországokba.
Angela és szellemi örökösei pedig meg vannak róla győződve, hogy mindent a lehető legjobban csináltak. Ennek örömére talán el kéne látogatniuk azokba az állítólag nem létező no-go zónákba, ahová még a rendőrök sem mernek belépni, hogy ott ismét idillikus, mosolygós képeket készítsenek a harmonikusan beilleszkedett, békésen éldegélő tömegekkel…
NZS/Felvidék.ma
