Párkányba április 7-én egyhetes programmal Városmisszióra érkeztek a Verbita Magyar Rendtartomány (SVD) tagjai és papjai. Mint a templomban elhelyezett Missziós Kereszt dátumáról megtudtuk, a városban 1942 -ben volt utoljára misszió.
Az első nap délutánján csendes szentségimádással kezdődött a Szent Imre-templomban az első találkozó. Majd a nyitó szentmisén Fóthy Zoltán párkányi esperesplébános átadta a templom kulcsát a misét celebráló papoknak.
A verbita szerzetesrend tagjai Budapestről érkeztek, van aki már egy évtizede Magyarországon szolgál, mások egy vagy két éve. A világ különböző részéből hozták Isten igéjét, az örömhírt Európába,
mert ez az ő küldetésük: „Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére” (Mt 28,19).
E missziós hétre több távoli országból érkeztek a városba: Indonéziából, Indiából, a Fülöp-szigetekről, Erdélyből, afrikai országokból, Brazíliából és más országokból. A világ legnehezebb nyelvét, a magyart valamennyien megtanulták. Már magyarul (egy szlovák szerzetesen kívül, aki Nyitráról jött) hirdették minden nap az Igét a Szent Imre-templomban és a leányegyház Szent Vendel-templomában, Nánán.
A nyitó szentmisén megtelt a templom hívőkkel, de érdeklődőkkel is, még a környékbeli falvakból is jöttek, de egész hét folyamán mindig sokan hallgatták Isten igéjét, minden nap más szerzetes homíliájával.
A szentmisén is bemutatkoztak, majd az esti kultúrházban zajló nyitóbeszélgetésen is beszéltek országukról, életútjukról, a szerzetesrend céljáról, sokoldalú új evangelizációs programjukról.
„A verbita misszionárius nemcsak liturgikus és világnézeti, hanem kulturális, szociális, műszaki téren is apostolkodhat, többek között fontos eszközei a különféle tudományágak és a média is. A közösségek egyik legnagyobb gazdagsága a nemzetköziség. Sokféle kultúrából származó szerzetesek élnek együtt a missziós házakban, ezáltal igyekeznek tanúságot tenni arról, hogy a testvéri együttélésnek nem lehet akadálya a különbözőség, hanem éppen ennek kell sokszínűvé tennie életüket.”
A találkozó kezdetén elhangzott az a tájékoztató is, hogy a százötven éves szerzetesrend
egyik fő célja, hogy a szegény, természet sújtotta népeknek, gyermekeknek a maguk módján segítsenek. Ezért az egyhetes városmisszió adományait a szegénységben élő felnőttek és gyermekek javára fordítják, egy kút megépítéshez való hozzájárulással.
A Verbita Magyar Rendtartomány adományaival jobb életet és jövőt biztosít a távoli országokban élő családoknak.
Az egész heti missziós program során sokféle templomi szertartásra volt lehetőség: napi szentmisére, reggeli imákra, zsolozsmákra, szentgyónásra, csendes szentségimádásokra, beszélgetésekre, betegek, idősek otthonának látogatására, tanúságtételekre ismert személyekkel (Pitti Katalin, dr. Csókay András, Lackfi János író-költő).
Zenei programokban sor került a missziós koncertre is a verbitákkal. A pénteki keresztutat pedig a Csiga – Szent Imre-templom Ifjúsági Gitáros Ének és Zenekar közreműködésével végezték.
A hét közepén megérkeztek az ifjabb korosztály tagjai, szintén több ázsiai és keleti országból. A legtöbbjük Budapesten a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen teológiát tanuló ifjú volt. Fergeteges hangulatú koncertet adtak a délelőtti órákban vagy háromszáz diáknak a kultúrházban, majd kora este a felnőtt korosztálynak. A szintén telt ház előtt előadott dicsőítő koncert emelt hangulatú és felejthetetlen élményt adó találkozás volt. Az alig egy-két éve Magyarországon tartózkodó szerzetesrend diákjai megtisztelő magyarsággal mutatkoztak be a közönségnek.
A hét missziós programjai között a nánai leányegyházban is voltak szentmisék, beszélgetések.
Érdekes és értékes előadást tartott a szőgyéni-bényi plébános, dr. Farkas Zsolt „Hamis elképzelések Istenről” címmel. Párkányban és Nánán is egy-egy szentmisének különös hangulatot adott a plébániához tartozó helyi AD DOMINUM kórus szolgálata. A legszebb latin és magyar gregorián énekek és zsoltárok hangzottak fel általuk a szentmisék keretében.
A zárómise április 13-án este lesz, a hét folyamán részt vevő szerzetesek közreműködésével a városban és Nánán is. Aki végigjárta, hallgatta a missziós programokat, tapasztalhatta, hogy „a keresztény hivatás küldetése olyan, mint a fényhordozó, aki a sötétségben világít, a fény pedig maga Jézus Krisztus, a végtelen szeretet”.
Ezt megérezték mindazok akik napról napra megjelentek a templomi szertartásokon. Meghallgatták a fény hordozóit, akiknek missziós munkája a 21. században is nélkülözhetetlen szerepet játszik az egyház életében, hozzájárulva egy igazságosabb, békésebb és Isten szeretetét tükröző világ megteremtéséhez.
Párkányban és Nánán a templom minden alkalommal megtelt. A kísérőprogramok szintén szép számban látogatottak voltak. Jelzi ez azt, hogy az embereknek igényük van a jóra, a reményre, a szeretetre, az egymásra figyelésre.
Mindezt Istenhez való közelítéssel érhetjük el.
Dániel Erzsébet/Felvidék.ma