Folyamatos Jézus-pauzában
A mai Úr napja protestáns egyházi naptárunkban a Szentháromság utáni 2. vasárnap nevet kapta. A Losung bibliaolvasó kalauz szerint e nap ünnepszentelő Igéje Máté 11,28: „JÖJJETEK ÉNHOZZÁM mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek”. Jézus hívása, meghívása itt a legáltalánosabb értelemben hangzik el.
Nem sajátos szolgálatra, tanítványságra szól ez, hanem – régi egyházbölcseleti fogalommal az általános kegyelem értelmében – elviselhető életre, túlélésre, Isten-pauzára. Az egzisztenciális terhek letételére. A görög szöveg jól érzékelteti az általános hívásnak az értelmét, amit az anapauó igével fejez ki Máté. Ez a megnyugvást, az egész heti fáradozás, munka, élethajsza utáni vasárnapi megnyugvást jelöli. De nem mindegy, hogyan.
Vajon a régi, Hofi-féle szoci slágerlogika szerint? „Próbálj meg lazítani, kell egy kis áramszünet időnként mindenkinek, És aztán megint mehet Minden tovább”? Jézus nem erről szól! Még csak nem is vasárnaphoz vagy sabbathoz köti a megfáradásból történő kilépés útját-módját. Hanem a folyamatos, adásszünet nélküli isteni híváshoz, annak meghallásához, követéséhez. Hogyan fogalmaz?
JÖJJETEK ÉNHOZZÁM! – nem a szent naphoz, nem valamilyen szent helyhez, nem is mondja, ehhez vagy ahhoz a gyülekezethez, egyházhoz, felekezethez. A vallási, felekezeti konkurenciáról tudni sem akar! Így is fogalmazhatunk: tartsatok Jézus-pauzát!
Mert pauzára, áramszünetre, adásszünetre – de nem Isten-szünetre! – mindenkinek szüksége van.
Nem tud igazi megnyugvást, tehertételtől, lélekzsibbadástól, közönytől szabadulást átélni az, aki a szombatot, vasárnapot a heverészésre, bulira, tombolásra, nagy alvásra, a mindennapok verklijéből kibódulásra
A Jézust körülvevők között, akik nem követői, hanem csak jobbára kiváncsiskodói voltak, akadtak képzett, tanult zsidók, görögök, rómaiak, katonák, hivatalnokok, vámszedők és besúgók. Meg egyszerű emberek. Előkelőbbek és „névtelenek”. Vallásilag és filozófiailag finnyásan kifinomultak, meg fanatizálhatók. Sokfélék, mint a golgotai út mellett lökdösődő tömeg. Csőcselék és magukat jól eltakaró értelmiségiek, a világ szemében bölcsek, Isten szemében balgák. Ahogyan a pünkösdre összesereglettek között is, a nagy római világbirodalom minden részéből. Másokat és önmagukat fárasztók, egymást, szomszédaikat, családtagjaikat és a legközvetlenebb jóakaróikat is kiborítók. Miként a digitális világkorszakban, ma is.
Fogadj el Jézusom! – Krisztus dicsőítéssel
Jézus azért jött a világra, hogy megkeresse és szívére vegye a megfáradtakat és a megterhelteket.
„Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket a megtérésre” (Luk 5,32).
Ami igazán megterhel, az a lassan vagy gyorsan felhalmozott, feldolgozatlan, elfojtott vétkek, bűnök lelkünkben lerakódó kövület-rétege. Ami egyre súlyosabb. A jézusi hívás minden pillanatban és minden helyzetben, minden nyelven és minden néphez szól.
Amint Elliott Sarolta (1789-1871) mély értelmű bűnbánati énekében megfogalmazta és még ma is énekeljük: „Amint vagyok, sok bűn alatt,/De hallva hívó hangodat,/Ki értem áldozád magad:/FOGADJ EL JÉZUSOM!”. Ennyi? Igen, ennyi.
Ezen a vasárnapon a feltétel nélküli elfogadás jézusi világgyógyító, személyes szabadító lehetőségét ünnepeljük.
Jézus doxológiával, magasztalással. A feltétel nélküli kegyelem dicséretével. A szívemet hozom eléd odaadásával, tisztulásvágyával, a lelki innovációt biztosító anapauzával.
Nem pedig azon hezitálva, hogy ma hányan hájpolják-lájkolják a katolicizmust, vagy más szabadkeresztyén mozgalmat. Jézushoz sokan nem jutnak el felekezeti szűkkeblűség miatt! Nekünk a testvéri felekezeti létnek élő kőszikla alapot adó Krisztushoz kell odaérkeznünk, nem dogmákhoz, és felekezeti tanítások poros takarója alá bújnunk! Pár példa erre.
Az emberiség legmagasabb IQ-jával Jézushoz
Dél-Koreában a protestantizmus az 1900-as évek elején indult el máig tartó lelki hódító útjára, mert nem felekezetet, hanem Igét hirdettek a presbiteriánus misszionáriusok. Krisztushoz hívtak János evangéliuma koreai fordításával, hogy az örömüzenet nélküli lelki szürkeségből, hol kínai, hol japán leigázástól gyötörten, végre Krisztusban felszabaduljanak.
Pár hete ott a világ legmagasabb intelligenciaszintű fiatalembere, Kim Young Hoon, 276-os IQ-val (az emberek többsége max. 90-120-assal él, alkot, boldogul), kijelentette: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus Isten, Ő az út, az igazság és az élet”. A Yonsei Egyetemen fejezte be keresztyén teológiai tanulmányait. Kitűnő záróvizsgái után így nyilatkozott: „A teológia a tudományok mezején a legvégső és legfőbb terület„. Miért tudott ilyen módon szólni? Messze meghaladva a mesterséges intelligencia hitszintjét?
Azért, mert meghallotta Jézus személyes hívó szavát. Hogy vasárnap vagy hétköznap? Hogy templomban vagy előadói teremben? Könyvtárcsendben vagy tengerparti hajnalragyogásban? Hogy médiában vagy utcai evangélizáció során? Az eredmény számít. A legmagasabb IQ-jú ember boldog, mert teljes szívvel és értelemmel tudja vallani:
„Hiszem, hogy Jézus Krisztus Isten, Ő az út, az igazság és az élet”.
Kínában a 7-9. században Jézus megmozgatta a lelkeket
Az is unikum, amiről Peter Bamm, a tengerész-orvos és író számol be a Keresztyénség korai helyei című könyvében. A kisázsiai szerzetes, Alopen, Efézusból Kínába indult 635-ben és szelíd Jézus-bizonyságtételével meghódította Tai Tsung császár lelkét. Elrendelte hát birodalmában a keresztyénség bevezetését, templomok építését. Így jött létre a Kelet Egyháza Kínában. A Xi’an Stele névre hallgató napnyugati Jézus-követ elérte, hogy a császár úgy adott rangot a keresztyénségnek, hogy vallási türelmet hirdetett a manicheus, a zsidó, az iszlám és a keresztyén felekezet között.
Előfutára lett az erdélyi Torda országgyűlése 1568. januárjában kiadott tolerancia rendeletének. A 9. századig, amikor is a Tai Tsung ház uralma megszűnt, a keresztyénségnek is évszázadokra búcsút mondtak. A szerzetes Jézus szolgálata ehhez az Igéhez kapcsolódott:
Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve.
Az anapauzát, a megnyugvást adó Jézus örömhíre magyarságunk keresztyén hitre térítése előtt három évszázaddal már meghódította sok kínai szívét.
E vasárnapon is van miért áldani, magasztalni Jézusunk minden személyválogatást, felekezeti szűkkeblűséget gazdagon felülmúló kegyelmét. Tudva: mindig igazi vasárnap lesz, amikor valaki meghallja Jézus hívását, és válaszol erre: Jövök Uram, semmit nem hozva, kegyelmedbe fogódzva…
A jövőkutatás magyar katolikus professzor nagyasszonya komolyan vette önkéntes imafelhívásunkat két héten át Kapu Tiborékért. Jézus hívó szavára így válaszolt most kézhez vett emailje szerint: „Csatlakozom a felhívásotokhoz. Kérem a Jóistent, hogy a sikeres kutatómunkát elvégezve, hozza az űrhajós csapatot vissza, Isten dicsőségére és hazánk hírnevének fokozására”. Legyen így, ámen.
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
