A Nagykürtösi járásban a Korponai-fennsík lábánál fekvő Szelény a maga alig 200 lakosával az ún. Hegyalja egyik legkisebb települése. A legutóbbi népszámlálás adatai szerint a lakosság 35 százaléka, egészen pontosan, ötvenhatan vallották magukat magyarnak. A faluban majdnem mindenki magyarul beszél, a hívők magyar szentmisére járnak.
Itt született 1817. március 12-én Gyürky Antal, a kiváló borász, szakíró, lapszerkesztő és helytörténész. Előkelő nemesi családból származott, édesapja megyei főügyész, édesanyja, Madách Anna, Madách Imre halhatatlan drámaköltőnk apjának nővére.
A Palóc Társaság jóvoltából a helyi önkormányzat támogatásával születésének 180. évfordulóján, 1997-ben Gyürky Antal-emléknapot tartottak a községben, és emléktáblát helyeztek el a szülőház helyén álló épület falán.
Előtte és azóta is csend üli meg szülőfalujában neves szülöttének emlékét.
Igaz, Csáky Károly kiváló néprajzkutatónk átfogó képet nyújtott Gyürky Antal sokoldalú munkásságáról az Emléktáblák, emlékhelyek tájainkon, Gyürky Antal-emlék Szelényben és Hont megyében címmel megjelent tanulmányában. Ebben kitér arra, hogy szülőfalujában „szőlőterménygyárat“ is létesített Gyürky, melyről így tudósított a korabeli sajtó:
„Felsőszelény Hont megye szélén, B.-Gyarmathoz egy óra távolságban, igen regényes emelkedett helyen fekszik, hol feltűnően szép alkotású s kedvező helyzetű szőlőhegy képezi a háttért. Ezen hegy tövében szinte jóformán emelkedett helyen áll Gyürky Antal háza, melynek melléképületeiben állíttatott fel a gyár. Gyürky Antalnak itt sok szőlője van, melyek különféle mívelési rendszernek úgy tudományos szempontból, mint gyakorlatilag példányul szolgálnak, s egy 350 fajból álló botanicus gyűjtemény pedig a tanulmányozásra is igen jó alkalmat nyújt.“
Csáky hozzáteszi, hogy Gyürky szőlőterménygyárában borszesz, rum, „szőlőmagcsereny“ (csersav-tanin), kénlap, ürmös anyag, mustszörp, mustár készült.
Több mint másfél évszázad távlatából az egykori „gyárnak“ nyomát sem találni a faluban. Ezt megerősítette kérdésemre Gemer Dániel polgármester is, aki első választási ciklusát tölti a falu élén. Mint mondta, ahogy ideje engedi, szeretne a jövőben többet foglalkozni faluja híres szülöttének életével és munkásságával. A FOOD & WINE blogon bukkantam rá Ambrus Lajos József Attila-díjas író Gyürky borászati tevékenységét is érintő cikkére.
Ebből idézek: „S mert a valódi honfierényt nem tudta saját igényei szerint beváltani, bort termel otthon – 1856-os felsőszelényi asztali bora ott szerepel a Magyar Gazdasági Egyesület 1857-es kiállításán, olvasom a kiállítási jegyzékben. Ez a bor a katalógus szerint kavicsos agyagföldről származik, miként testvére, Gyürky Vince alsó-palojtai aszúival szerepel, ami azt mutatja, hogy Tokaj fölött, a szőlőtermesztés északi peremén is lehet eredményesen aszút készíteni.“
Kiderül a cikkből az is, hogy a fiatal borász kiállított az ún. „eszközök és gépek kategóriájában“ is, így szelepes szádlót, borzacskót kínál és saját találmányú kénező gépecskét, „palaczk-kupak“ szorítót, dugaszoló gépecskét és hordókupakokat.
„Ugyanitt fedeztem fel a Tragédia megírására készülő unokatestvérének, Madách Imrének a nevét is, aki jó gazdaként, „lóhermagot“ kínált Alsó-Sztregováról, 62 hektáros vadvizes, agyagos talajú birtokáról.“
Gyürky Antal szülőföldjén ma is virágzó szőlőtermesztés folyik, minőségi borok készülnek az egyes pincegazdaságokban, de mint azt Gemer Dániel megjegyezte, jobban előnyben kellene részesíteni a hazai borok értékesítését, mert a szlovák piacon található borok 60 százaléka behozatalból származik.
Természetesen a régió magyar borászai nagyobb figyelmet szentelhetnének kiváló borászelődjük emléke ápolásának, hiszen ahogy a Wikipédián, a szabad enciklopédiában olvasható, Gyürky Antal alapította az első magyar borászati hetilapot, Borászati Lapok címmel, s az ő nevéhez fűződik a Borászati és Kertészeti Füzetek megjelentetése is. Borászati szakíróként leghíresebb és legmaradandóbb alkotása az Emich Gusztáv kiadásában 1861-ben Pesten megjelent Borászati szótár; ez ma is olvasható, a dunaszerdahelyi Lilium Aurum Kiadó adta ki fakszimilében. Ezzel a szótárral – és életművének más, kisebb jelentőségű darabjaival – lényegében megteremtette az egységes magyar borászati szaknyelvet.
Ambrus Lajos blogbejegyzésében rámutat, hogy a szóban forgó szótárban Gyürky összegezi a borászat, a borkémia addig ismert tudását.
„A mű szakmai, de néprajzi és kultúrtörténeti szempontból is a legszínvonalasabbak közül való – találkoztam például olyan fogalommal is, amelyet soha azelőtt, de azóta sem hallottam-olvastam. Ebben a szótárban szerepel az „erélyes bor“ különös megnevezése, amelyről Gyürky a következőket jegyzi meg: „Erélyes-bor-nak a Rizling-szőlőből külön szűrt bort nevezik, mely névre a jeles bort koszorús költőnk Vörösmarty Mihály keresztelé Tóth István pinczéjében.“
A Borászati szótárat Ambrus szerint úgy forgathatjuk, mint nélkülözhetetlen dokumentumát a Kárpát-medencei szőlészet ős-és hőskorának. Akkoriban az egész ország gyakorlatilag virágzó és hatalmas szőlészet volt, akkor ugyanis nagyjából 1 millió holdon termeltek bort (cirka hatszázezer hektár). És nemcsak azt írja ez a lelkes honfiú, hogy „több bort a világon csak Francziaország termel“, de hozzáteszi, „jobbat nehezen“.
Majd így folytatja: „azon előnnyel egy ország se bír, mint a mienk, hogy annyiféle jeles bort t e r m é s z e t e s úton bírna előállítani, mint mi, mert nálunk terem a világ legelső aszúja, éspedig világos s vörös színben, van minden színben legnemesebb pecsenye- és asztali borunk, vannak rendkívül erős úgy zamatos, sima, édes, savanykás, szóval minden ízlést kielégítő boraink.“
Eme rövid írásomban csak töredékesen érintettem az 1890. július 31-én 73 éves korában elhunyt Gyürky Antal életművét. Melynek megismertetéséhez szükség lenne gyakrabban szervezni borászati szakmai, de akár a kulturált borfogyasztás népszerűsítését szolgáló ismeretterjesztő, szórakoztató, és akár gasztronómiai rendezvényeket.
Emlékének életben tartása elsősorban szülőfalujára hárul.
Gemer Dániel polgármester fontolgatja egy emléknap megtartását Gyürky Antal halálának 135. évfordulóján. Ami jó alkalom lenne, teszem hozzá, posztumusz díszpolgári cím adományozására neves szülöttüknek. És persze egy Gyürky-emlékszoba létrehozása is sokat lendítene életének és munkásságának szélesebb körben történő megismertetésére. Gondolom, a borturizmus látogatói is szívesen elidőznének az emlékszobában.
Bodzsár Gyula/Felvidék.ma
