Vass Dániellel mintegy negyedszázada kerültem kapcsolatba, a zenei érdeklődés hozott össze minket. Dániel génjeiben hordozta a művészetek szeretetét, édesanyja dr. Kaposi Edit tánctörténész, édesapja Vass Lajos karnagy-zeneszerző volt. Vass Lajos neve fogalomnak számított Magyarországon a 60-as években, a Röpülj páva verseny megszervezőjeként, kóruskarnagyként szolgálta a népzene ügyét. Fia nagyon büszke volt rá.
Dani Svájcban élt, a Duna Televízióban találkoztam vele többször. 2005-ben, a Ticinói Magyarok Egyesülete elnökeként meghívott, hogy az Egyesület március 15-ei ünnepségén vegyek részt, s mondjak beszédet. Természetesen elvállaltam, s nem mentem üres kézzel: egy kis könyvtárat állítottam össze a környéken élő magyarok számára. Az ottlétem alatt bejártuk Luganót, sokat beszélgettünk, mesélt édesapjáról és saját zenei munkásságáról is. Szomorúan említette, hogy kezének idegsorvadása miatt fel kellett adnia zenei karrierjét. Dani nem esett kétségbe, másik szenvedélye, a fotográfia felé fordult, s számos – köztük itthoni – kiállításon is bizonyítani tudta tehetségét.
Szinte minden évben beszéltem vele telefonon, többször zenei kérdésekben kérdeztem a véleményét. Mikor Peskó Zoltán, a neves karmester 2020-ban elhunyt, Danit kértem fel, hogy emlékezzen a művészre, akivel többször együtt dolgozott. Szeretettel beszélt a Mesterről.
A koronavírus-járvány idején költözött haza, telefonon hosszasan beszélgettünk. Terveztük, hogy édesapjáról egy hosszabb cikket készítünk, ahhoz már anyagokat is gyűjtött. Halogattuk a találkozást, s mikor később többször hívtam, egyik telefonja sem élt már.
Fotó: Csermák Zoltán archívuma
Az internetet hívtam segítségül, s döbbenten olvastam, hogy 2022-ben elhunyt, a hetvenedik születésnapját sem érhette meg. Ezzel az írással kissé megkésve emlékezhetek rá.
A Lakitelek Népfőiskola kiállítással, s egy nagyon szép nekrológgal búcsúzott tőle, ebből idézek:
Vass Dániel klarinét- és fotóművész megtalálta életében a tökéletes harmóniát. S nemcsak a zene és a kép világában, de az életében is. Bárhol is járt a nagyvilágban, aktívan részt vett a zenei és közéletben, a kultúra szervezésében, a pillanatok megörökítésében és mindig hűen megtartotta, ápolta és képviselte magyarságát, s híven szolgálta hazáját. Mostanáig. Teremtője „hazahívta”, hogy személyesen köszönje meg neki eddigi szolgálatait és elfoglalhassa méltó helyét, amelyet az Úr készített számára. S bár a világ Teremtőjéhez képest a mi szavunk egy halk emberi dadogás – dallamok és képek nélkül –, mégis őszinte szívvel, s tiszta lélekkel, hadd mondjuk mi is:
Kedves Vass Dániel!
Köszönjük az Istennek, hogy nekünk voltál, s megajándékozott minket Veled!
Isten áldjon!
Csermák Zoltán/Felvidék.ma
