Jónás László klasszikus céllövő íjászatban lett aranyérmes a Történelmi Íjász Világbajnokságon – a gyulai VB volt az 594. versenye. Eljárt 3D, történelmi, terep, terem vagy örömíjász versenyekre is.
Születése óta Deákin él, 1992-ben Losoncon, az Építőipari Szakközépiskolában érettségizett földméréstan szakon, azóta földmérőként dolgozik. A feleségének, Szilviának nagyon sokat köszönhet, hiszen minden versenyére elkíséri és támogatja. A munka és az íjászat mellett más hobbira nincs ideje, hiszen többnyire minden hétvégén versenyez, néha szombaton és vasárnap is.
22 évvel ezelőtt vette az első íját, nem tudja pontosan, hogy miért, egyszerűen valamiféle késztetést érzett. Mindig is érdekelte a történelem és azon belül is a honfoglalás kora. Úgy gondolja, hogy hatással voltak rá a történelmi kalandregények és az indián témával foglalkozó könyvek is. Megjegyezte: „Talán az íjászat választott engem.”
Bár 2010 óta tagja a győri Bercsényi Miklós DSE- nek, edzésekre viszont a távolság miatt nem jár, egyedül gyakorol otthon. Eddig 17 érmet szerzett a Szlovák 3D Országos Íjász Bajnokságokon (10 arany, 6 ezüst, 1 bronz). Továbbá nyert már országos bajnokságot Magyarországon (történelmit és 3D-t), Csehországban és Lengyelországban is.
Jónás László és felesége, Szilvia (Fotó: Jónás László – archívum)
A HDH-IAA nemzetközi szervezet által megrendezett Történelmi Íjász Világbajnokság nyílt nevezésű volt. Bárki részt vehetett rajta, aki rendelkezett a szabályzatban leírt felszereléssel és teljesítette a feltételeket. László a legösszetettebb kategóriában, a klasszikus céllövő vb-n indult. Három körben kellett teljesíteni a kvalifikációs szintet, minden kategóriának és korosztálynak. A három alapszakasz 18 ügyességi (3 vesszővel), 18 céltáblás (6 vesszővel) és 18 célból álló 3D-s (1 vesszővel) pályából állt. Aki teljesítette a szintet, továbbjutott a rangsorolóba, ami szintén 18 célból álló pálya volt (6 ügyességi, 6 céltábla és 6 3D-s állatcél). Kategóriánként a hat legtöbb pontot szerzett íjász bekerült a döntőbe, ahová magukkal vitték a rangsorolóban szerzett pontokat. A döntőben hat célra, három vesszővel lőttek, így dőlt el a végső sorrend.
„Én a természetes anyagú íj, felnőtt férfi kategóriában indultam. A rangsorolóba csak öten jutottunk be, emiatt nem kellett döntőznünk. A végső sorrend már a rangsorolóban eldőlt” – mesélte László, aki a második helyezettet 45 ponttal előzte meg. Ezzel az arany minősítéssel minden döntős kategóriába bejutott az első hat közé, beleértve a vadászíj kategóriát is.
Jónás László, a Mezzei házaspár és Lelkes László (Fotó: Szabó Sándor László)
Kérdésünkre, hogy milyen érzés volt számára, amikor meghallotta, hogy a klasszikus céllövő kategória bajnoka lett a Történelmi Íjász Világbajnokságon, elmondta, elégtételt érzett. „Nagyon örültem és elégtételt éreztem. Van több ezüstérmem és egy bronzérmem nemzetközi versenyekről (Eb, vb), de eddig még nem sikerült a dobogó legmagasabb fokára felállnom. Most azonban minden úgy sikerült, ahogy szerettem volna.”
László a barátaival, Lelkes Lászlóval, Mezzei Péterrel és Mezzei Mónikával bejutottak a hat legjobb nemzet közé, így részt vehettek a nemzetek közötti hatos döntőn. „Olyan érzésem volt, hogy ott mind a négyen a vb-n résztvevő felvidéki íjászokért lövünk, és szerettük volna bizonyítani a világnak, hogy nálunk is vannak nagyon jó íjászok. Az itt elért harmadik hely nem csak négyünket illet, hanem minden felvidéki íjászt, aki ott volt és versenyzett. Tudom, hogy ők is mindent megtettek volna a döntőben. Most négyünk mellé állt szerencse, mi szereztük a legtöbb pontot és a szabályzat szerint mi képviselhettük a Felvidéket, hivatalosan Szlovákiát a döntőben. Remélem, hogy sok felvidéki íjásznak lesz még hasonló élményben része’” – fogalmazott.
A döntőt Csáki Roland konferálta és kommentálta, akit arra kért László, hogy angolul ugyan mondja azt, hogy „Slovakia”, de magyarul Felvidéket említsen. Ennek a kérésnek nagyon szívesen eleget tett az ünnepélyes eredményhirdetés során is.
Annak kapcsán, hogy mennyit készül egy-egy ilyen megmérettetésre, van-e valamilyen sajátos rutinja a verseny előtt, elmondta, sokat segített neki a számos versenytapasztalat. „Mondhatnám, mint oly sokan, hogy hosszú, fáradságos munka eredménye a világbajnoki arany, de ez nem lenne igaz. Nem sokat gyakoroltam azzal az íjjal, amivel nyertem. Soha nem is tekintettem az íjászatra mint munkára, nekem ez sport és szórakozás. A sikerhez biztosan hozzájárult a sok-sok versenyen szerzett tapasztalat is.”
László versenyzés közben (Fotó: Jónás László – archívum)
Adódott a kérdés, milyen íjat és vesszőket használtál a versenyen. „Valter Pajer (Vinedi Workshop) által készített, kizárólag természetes anyagokból álló hosszúíjjal és Mezzei Péter készítette fa nock-os vesszőkkel versenyeztem. Szerintem a természetes anyagokból, tehát fából, szaruból, ínből, enyvből készült íjak a leghitelesebbek a történelmi versenyeken. Persze elfogadom a történelmi jellegű, modern anyagokat, a műgyantát és az üvegszálat tartalmazó íjakat is, sőt, azok valók igazán a versenyzésre. Dinamikusabbak, nem olyan érzékenyek az időjárásra és sokkal strapabíróbbak is.”
Az íjászatról annak jövőjével kapcsolatban úgy fogalmaz, sajnos az nem tartozik a kiemelt sportok közé a médiában. „Nincs reklámértéke, pedig a mai fogyasztói társadalomban csak ez a fontos. Hiába népszerű széles körben, elismert szakágként csak az olimpiai íjászatot tartja számon a sportélet. Ahol nem forog sok pénz, az sokak számára nem figyelemre méltó és érdektelen. Így megmarad az íjászat egy nagyszerű amatőr sportnak, szabadidős tevékenységnek, ami talán nem is baj” – mondta.
A Világbajnokságon kapott érem és oklevél (Fotó: Jónás László – archívum)
És hogy milyen tanácsot adna egy kezdő íjásznak? Szerénységre intő válasza alapján nagyon fontos az íjászattal szembeni tisztelet és alázat. „Szükséges még a kitartás és a türelem. A hirtelen jött jó eredmények nem mindig alapozzák meg azt, hogy az ember sok-sok évig az élvonalban legyen. Egy-egy kiugróan jó eredmény gyakran születik, de én jobban becsülöm a hosszú távú eredményességet, kitartást” – jegyezte meg.
Jónás László még sok mindent el szeretne érni, de az időre bízza, hogy mit sikerül majd és mit nem. Egyelőre azzal is megelégszik, ha hosszú távon tudja tartani ezt a szintet, amit autodidakta módon tanulva és gyakorolva ért el.
Chovan Lilla/Felvidék.ma
