„Jól” időzítve, pont nemzeti ünnepnapunkon, október 23-án, amikor az ötvenhatos forradalomra emlékeztünk, jött a hír, hogy a Szlovák Nemzeti Múzeum igazgatója azonnali hatállyal fölmentette a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeumának igazgatóját, Jarábik Gabriellát. Az ok semmitmondó blabla: konszolidációra hivatkozva.
Mit jelent ez? Mit jelenthet? Ha valaki nem megfelelően végzi munkáját, azt megbeszélni illik, de nem azonnali hatállyal kirúgni.
Márpedig amit Jarábik Gabrielláról tudni lehet, az csupa dicséret. Az ő vezetésével ez a múzeum kiváló kulturális központtá vált.
Oda tulajdonképpen haza jártunk, a legkülönbözőbb értékes programokra. Mert az nem olyan hely volt, ahol ölbe tett kézzel várták az esetleg odatévedő látogatókat, nem, ez a múzeum nagyszerű programjaival szinte vonzotta az embereket, találkozóhellyé lett, nagyszerűen gazdagítva kulturális életünket.
Vagy netán épp az volt a hiba? Pedig a szlovákiai magyarok kultúrája egész Szlovákia kultúráját gazdagította. Trianon ide, vagy II. világháború oda, mi itt voltunk és vagyunk, s ha tetszik, ha nem, a térség kultúráját gazdagítottuk, így a szlovákiai kultúrát is.
Akkor tehát mi a baj, hogy konszolidálni kell? Mi volt itt szétzilálva? Netán van valaki, aki ezen intézmény új igazgatója szeretne lenni? Vagy az a zavaró tényező, hogy a Brämer-kúriában van, e szépséges patinás épületben, amely a Vödric és a Zuckermandli bűnös lerombolása után még megmaradt? Avagy az is baj, hogy itt vagyunk, és az évszázadok során gazdag kultúrát teremtettünk?
De ha nem, akkor mi a gond a Szlovák Nemzeti Múzeummal, ahol a szlovák kultuszminisztérium szintén garázdálkodni méltóztatott – nyilván szintén a konszolidáció nevében. Ott is az volt a baj, hogy hozzáértő szakemberek vezették?
A krasznahorkai vár helyreállítását vajon ki hátráltatja mondvacsinált érvekre hivatkozva? És miért? Netán mégis az a baj, hogy a Szlovák Köztársaság Kulturális Minisztériuma összetűzésbe került magával a kultúrával? Biztos, hogy megfelelő, hozzáértő emberek irányítják? A kultúra, ha pénzről van szó, mindig a nevezetes ötödik kerék, a fölösleges tényező, amelytől támogatást bármikor meg lehet vonni. Na de ennyire látványosan, hogy a bevált szakembereket kirúgják? Arra nem is merek gondolni, hogy másképp kezelték volna mondjuk Krasznahorka helyreigazítását, ha Andrássyék szlovákok lettek volna, hiszen itt a nemzetiségi kérdésektől teljesen eltekintve Szlovákia műkincséről van szó.
Na de itt is természetesen kizárólag konszolidációra volt szükség, persze. Haladó strukturális változásokra.
Biztos, hogy jó kezekben van a szlovákiai kultúra sorsa?
Aich Péter/Felvidék.ma
