Teremtés – újjáteremtés
Jöhi-ór vajöhi-ór – Lux lucet in tenebris – világosság fénylik a sötétségben
A Kijelentés, az Ószövetség Istenét és Királyát, Jézus Krisztus Atyját, Akinek első teremtő mondata a jöhi ór, legyen világosság volt (1Mózes 1,3), majd a 850 éves egyházat, az olasz alpesi völgyek Lux lucet címerű valdens protestáns egyházát, meg az 1517. október 31., Luther 95 wittenbergi tételét összeköti a történelem végéig egy valami.
Az áradó, teremtő, újjáteremtő, megvilágosító, kiolthatatlan isteni fény. Az, ami előbb fizikai világosságként áradt szét a teremtett világon, majd örök szellemi fényként, hit- és élet, meg történelemújító hatalmas energiaként terjed a hívő lelkekben öt kontinens milliárdnyi protestánsában mindmáig.
Az előreformáció óta, a reformáción keresztül a 21. századi neo-protestáns, és történelmi hitújításon átment egyházakon át az idők végezetéig. Újra és újra, mint egy hatalmas spirituális refrén hullámzik át itt most Kossuth menedékvárosában, Torinóban a szívemen és emlékezetemen, 2025. reformáció napja előtt és során sok minden. Az, ami évtizedek alatt tudatom és hitem mélyrétegeiig szállt alá éltető ismeretként, hittartalomként, Igékben, imákban, zsoltárokban, zeneművekben, festményekben – a személyes lélekkatedrálisban, amit mindnyájan hordozunk magunkban. Idekondul lelkembe a wittenbergi nagytemplom harangjának messze rezgő szólója, az ott töltött peregrinus diákév ezernyi emlékét rezegtetve bennem. Így a Luther sírja fölött magasló mahagóni szószékkel, amelyen ötven évvel ezelőtt igehirdetési gyakorlati óra keretében a Prädigerseminar diákjaként álltam meg és 18 perces áhítatomat elmondhattam. Zeng az emlékezet, s idézi: Kálvin genfi templomában és a mellette látogatható reformációi múzeum elképesztően színes impresszióit felidézve azon töprengek, hogyan is lehetne rohanó, digitálisan sok mindent rövidre záró mánkban az örök reformáció – ecclesia reformata semper reformanda – a reformált egyházat mindig reformálni kell – fantasztikus innovatív parancsának engedve, a lényegét megragadnom. Nem fog sikerülni nekem sem. De talán nem járok messze az igazságtól, ha így vélem: Wittenberg, Genf, Zürich, Straßburg, Debrecen, Pápa, Patak, Kolozsvár, Nagyenyed, Losonc, Zágráb, Léva, Utrecht, Groningen, Edinburgh, Párizs, Lyon, Montpelliére, Koppenhága, Stockholm, Helsinki, Oslo, Riga, Tallinn, Prága, Princeton, Torontó, Melbourne, Sydney, Johannesburg, Szöul, Tokió, Sanghaj történelmi protestáns közösségeiben láthatatlan összetartó kristálytengely működik.
Hatalom és pénz torzító befolyásának a leleplezése
A kristálytengely működési elve: legyen világosság mindenek előtt és fölött a lelkekben, a gondolkodó fejekben. A világosság felgyújtójaként pedig legyen ott a földi létet megáldó, megszentelő, sötétségzuhatagokból, történelmi, egyházi, politikai dermedésből kivonó-kivonzó, az újjáteremtő evangéliumot földre hozó, köztünk ÉLŐ ÚR JÉZUS KRISZTUS. Solus Christus – egyedül Őbenne marad meg, terjed ma is lélektől-lélekig a reformáció lényege: a teljes Szentírás igazsága, sola Scriptura. Egyedül a Szabadító Krisztus az, aki 850 éve, 500 éve, ma és mindenkoron kivonja a lelkeket a megkötözöttség, a féligazságok, teljes hazugságok dermesztő és nyirkos alvilágából a fényre teremtett földre és lábainkat, lelkünket tágas térségekre vezeti, füves legelőkre. Nincs most mód teológiai, dogmatikai előadást tartani, hitigazságokat újracitálni, az ünnepi igehirdetések ezt a pásztori táplálás tapintatával elvégzik a szükséges mértékben.
Most HÁLAIMÁVAL ÜNNEPELNI SZERETNÉM a választott népet, majd az új, reformátori egyházat a babilóniai fogságból KIVONZÓ FÉNYT. Ez leleplezte az emberi bűn súlyos károkozását, amit az eltorzult értékrenddel zúdított a világra az 1. századtól a 16. századi ébredésig. Amikor bűnbocsátó cédulák révén pénzügyi szakrális játék lett az üdvösség, amikor a Krisztus szeretet hatalmát múló trónok tündöklésével, az egyház földi hatalmának legsötétebb játszmáival cserélték fel méltatlan egyházfők. Reformátoraink a pénz és a hatalom mindenkori hatalmas kísértését leplezték le az evangélium szelíd hatalmával. Ez a megtisztító, átformáló, innovatív fény hatalmas nyalábokban lövellt szét azután Európában, a nagyvilágban.
Új világosság jelenék, régi tévelygés megszűnék
A reformáció korából származó debreceni dicséret szavai melengetik át szívemet ezen a reformációi napon, s próbálom számba venni az emlékezés tiszteletadásával a sok-sok Lélek-lángocskát, akikben az új világosság megjelent. Felfedezések, új ismeretek, nemzetformáló művelődés, oktatás-nevelés milliószoros sorsáldásaként. Ahogyan Luther családjának kis kamaraegyütteséből a zene istenhódolata kiáradt, Melanchthon, a németség nagy nevelője révén iskolák ezrein át a gyermeklelkekbe, majd a lipcsei nagytemplom zsenijében, Bach muzsikájában éteri csúcsokat ért el. Ahogyan a wartburgi várban, még a munkájában kísértő Sátán-vízióval is megküzdve, Luther német nyelvre fordítja a teljes Bibliát egy év alatt. Hazai reformátoraink gyorsan átveszik a villanófényt. Károli Gáspár uram magyar irodalmi nyelvet teremtő, újjáteremtett lélekkel és izzó tollal megszólaltja az örök Igazságot magyarul. Sztárai Mihály meg Dráva menti falujárása közben „bele hegedálja” a lelkekbe a genfi zsoltárokat és az új hit üzeneteit. Két évszázadon át magyar falvak egyszerű népe és Bethlen Gábor fejfedelem uram ugyanazt a lelki kenyeret fogyasztja, és lelki italt issza: a Heidelbergi Kátét, s így egyívású lélekké, magyarrá lesz fejedelem és szolga, jobbágy és nemes. Micsoda lelki forradalom! Szerteárad a gyógyító fény Hungáriában is, s kigyúl a magyar lelkek százezreiben ama fényes Hajnalcsillag (Jelenések 22,16). Illyés Gyula reformációi nagy versbazilikájának a sora jut eszembe: „Hiszed, hogy volna olyan-amilyen / magyarság, ha nincs – Kálvin? / Nem hiszem”. Európai Uniónk megfáradt keresztyénségére tekintve, mégis – protestálva, imádkozva érettük is! – joggal kérdezhetjük: lett volna olyan svájci, német, holland, cseh, olasz, skót, skandináv, amerikai, dél-koreai, brazíliai, dél-afrikai, s csak Isten tudja, miféle nemzettudat, ha nincs Kálvin, Luther, Zwingli, és nincs reformáció? Nem hiszem!
Volna olyan, amilyen Európa?
A nemzeti karakter megformálásában kikutathatatlanul erős szerepe volt a reformáció szellemi fénylökéseinek. Így jött létre a néplélek élesztésére, életben tartására a francia Gall Hitvallás (1559), Kálvin szellemi fellegvára, az Institutio, a Skót Hitvallás (1560), a Belga Hitvallás (1561), a Heidelbergi Káté (1563), a II. Helvét Hitvallás (1566). S lett a 17. századra csaknem egész Lengyelország protestánssá, köszönve ezt Kálvin befolyásának, aki a litván választófejedelem, Radziwill felesége, Barbara és Zürichben reformátori teológiát tanuló fiai révén elkezdték fordíttatni a Bibliát lengyelre. Eszembe jutnak a nagy hugenotta építészek, akik gyönyörű, tiszta vonalvezetésű, klasszikusan szép kastélyokat, protestáns dómokat terveztek, építettek a később Szent Bertalan éjszakájának protestáns mészárlását eltűrő vagy éppen támogató uraik részére. Lett volna kálvinista filozófia Petrus Ramus nélkül, avagy felvirágzott volna a matematika el egészen az erdélyi Bólyaikig a logaritmus számítás svájci tudósa, Jost Bürgi és a skót református John Napier nélkül? Vagy a holland kálvinista Christian Huygens nélkül (+1695) ismernénk a fény hullámtermészetét? A bázeli Daniel Bernoulli (+1782) nélkül ismernénk a távcsövet, a körszámítás matematikáját, a levegő felhajtó erejét? A holland kálvinista Janssen, Swammersdam, Lippershey alkották meg a mikroszkópot (1608). Lett volna olyan nevelés, emberképzés, amilyen, ha nincs Comenius? Vagy olyan festészeti csúcsok, mint Jan Vermeer, Rembrandt, van Gogh? A francia Descartes filozófiája, a holland Hugo Grotius nemzetközi jogalkotása (1548), Johannes Althusius Politikája, a Nemzetközi Vöröskereszt és a népek diplomáciai fővárosa, Genf létezne Kálvin, Luther hitújítása nélkül? Nem hiszem.
Áldott vagy Urunk, Istenünk, aki egykoron a tohuvabohu, a fekete anyagi lyukban mérhetetlenül koncentrált anyagot fénylétre hívtad elő. Áldott vagy végtelenszer, Aki a gondolkodás, hitek fekete lyukaiból is új, éltető, megtartó világosságra hívtad elő a lelkeket. Hála, csupa vivace, magasztalás a lelkem, ha arra gondolok, hogy egykor majd, harmadik teremtő aktusodban kegyelemből örök életre hívsz elő engem is az elmúlás porából. Tiéd a dicsőség örökkön-örökké!
Dr. Békefy Lajos/Felvidék.ma
