Görbeország – ahogyan Mikszáth nevezte egykoron – kacskaringós útjain, fél évtizednyi barangolás, zarándoklat után a nógrádi-honti tájakon, apró templomokban, Isten felszentelt hajlékaiban imádkozva, szent olvasóba fűzve a remény, a hit és a szeretet ima- és igazgyöngyeit, hazaérkeztek a hónap első szerdai Esterházy-misék kitartó és hűséges zarándokai Balassagyarmatra, a Szentháromság Főplébánia Szent Anna tiszteletére felszentelt templomába, oda, ahonnan 5 évvel ezelőtt elindultak arra az útra, amelyen Esterházy János testvérünk boldoggá avatásáért fohászkodtak mennyei édesanyánkhoz, és Urunkhoz, Istenünkhöz.
Furcsa érzés, hogy ilyen gyorsan telik az idő, de magasztos és felemelő az az elszántság, az a megingathatatlan hit, amely ezt az utat szegélyezte, igazgatta. Egyfajta lelki, szellemi, de akár vallási leltár elkészítéséhez is jó alapul szolgálhat ez a fél évtized, hiszen átfogó képet nyújt a szentmiséken szinte állandóan részt vevő híveknek, zarándokoknak, plébános atyáknak arról, milyen lelki, hitbeli, mondhatni mentális állapotban van Palócföld hűséges népe, a kis, apró palóc falvak isteni fáklyái, akik közösségeiket úgy ragyogják be, mint a szentjánosbogarak a nyári estéket, vagy mint az apró csillagok a Teremtett égbolt mennyezetét.
Nincs az a szociológiai felmérés és kutatás, mely hitelesebb képet festene arról, hogyan pusztít vagy erősít minket ez az istentelen és embertelen kor, amelyben élünk, hogyan szivárog be a virtuális tér szivárványos álomvilága a mindennapjainkba, hogyan üresíti ki a lelket és az Isten házát a közöny mindent magába szippantó sivársága. Érezni és látni, hogy Isten és tanítása, az ima szüksége ott van legerősebben jelen, ahol a legkisebb templomok vannak, és azt a legkisebb és legjobban elöregedett közösségek látogatják. Minél nagyobb egy közösség, annál üresebb egy templom, a lakosság arányaihoz mérten. Ez a fél évtized azonban utat is mutat, felemel, és megvigasztal, soha nem vagyunk egyedül. Ott van velünk, kézen fog, reményt ad az Isten, és az ő végtelen szeretete.
Ebben a hitben, e kerek évforduló keretein belül került sor Balassagyarmaton, a Szentháromság nagytemplomban, advent első hetében az immár 5. éve folyamatosan élő imalánc idei utolsó láncszemeként arra a szentmisére, mely Esterházy János testvérünk boldoggá avatásának folyamatát hivatott erősíteni, ahol imádkoztunk Istenhez, hogy hallgassa meg kérésünket.
A szentmisét Máthé György érsekvadkerti mesterkanonok celebrálta Turai János balassagyarmati kanonok, Vagyóczky József nyugalmazott esperes és Combos József plébános szolgálata mellett. A szentmise végén több jelentős eseményre, évfordulóra és megemlékezésre is sor került, amiről dr. Molnár Imre, az Esterházy János Emlékbizottság elnöke szólt.
Nemrégiben hunyt el, távozott közülünk, életének 93. esztendejében Esterházy János lánya, Esterházy Malfatti Alice, aki a rendszerváltozást követően elszánt, de sikertelen küzdelmet folytatott édesapja, Esterházy János (cseh)szlovákiai rehabilitálásáért. Ennek ellenére élete legboldogabb napjának nevezte azt a napot, amikor édesapja halála után hatvan évvel sor kerülhetett földi maradványainak eltemetésére a szlovákiai Alsóbodokon létrehozott Esterházy János Zarándokközpontban.
Fotó: Hrubík Béla archívuma
A másik jelentős évforduló, hogy 1875-ben, 150 évvel ezelőtt született Esterházy János lengyel édesanyja, Elżbieta Tarnowska grófnő, aki gróf Stanisława Tarnowskinak, a krakkói Jagelló Egyetem rektorának és Lengyel Művészeti Akadémia elnökének leánya volt. Egy ilyen történelmi család gyökereit megtagadni nem lehet, és János testvérünk egész életével bizonyította ezt.
A múlt hónapban, az ipolynagyfalusi templomban megtartott első szerdai szentmisén az Ipoly mentén élő, itt született civilek és magánszemélyek, egy olyan kezdeményezést indítottak útjára, ami példaértékű. Hat civil szervezet az Ipoly mentén: az Arttéka – Művészet Határok Nélkül Egyesület, a Polgárok Balassagyarmatért és a Palócságért Alapítvány, a Palóc Társaság, a Pro Villa Nek Polgári Társulás, az Ipolybalogi Plébániahivatal , a Human International Polgári Társulás, valamint öt magánszemély, dr. Molnár Imre , dr. Limbacher Gábor, Jámbor László , dr. Czelenk Ferenc és Csáky Pál A Palócföldért Társulás néven, Esterházy János Emlékérmet alapított azzal a nemes céllal, hogy a politikus, mártír Esterházy János boldoggá avatási folyamatában közreműködő, és a felvidéki magyar, két világháború közötti időszaka politikai örökségének megőrzésében kiemelkedő tevékenységet folytató felvidéki magyar, az Ipoly mentén élő közösségépítő és megtartó emberek, kultúraszervezők, egyházi méltóságok, civil vezetők munkáját elismerjék.
Ezt az elismerést, az Esterházy János Emlékérmet, az ünnepi, megemlékező szentmise végén első alkalommal itt, a Balassagyarmati templomban adták át, mely Oláh Szilveszter kávai szobrászművész által készített bronzplakettből és a díjat igazoló emléklapból áll.
Fotó: Hrubík Béla archívuma
A Palócföldért Társulás az emlékérmet Pölhös Vendelnek, Nagycsalomja község egykori önkormányzati képviselőjének, a Csemadok helyi szervezete elnökének, mezőgazdasági vállalkozónak, a helyi, regionális, kulturális és társadalmi élet tevékeny, szolgáló emberének adományozta, aki nemrégiben töltötte be 70. életévét. Az elismerést Esterházy János szellemi örökségének nagycsalomjai és regionális ápolásáért, valamint az ezeréves lengyel–magyar barátság megtartásának és örökségének több évtizedes támogatásáért kapta. Nemcsak pótolhatatlan és megkerülhetetlen mozgatórugója volt évtizedeken keresztül a lengyel–magyar kapcsolatokat ápoló konferenciák, találkozók, előadások és könyvbemutatók szervezésének, a II. világháború alatt, a Nagycsalomján befogadott lengyel menekülteknek, és a helyi temetőben található lengyel kiskatona sírja kapcsán, hanem többedmagával egyetemben ezen kapcsolatok jövendőbeli alakulását is nagyban támogatja és szorgalmazza. Csendes, szolgáló, állandó mecénása a régióban megjelenő irodalmi, művészeti alkotásoknak, könyveknek, rendezvényeknek, előadásoknak, megemlékezéseknek. Olyan megkerülhetetlen háttérember, akire János testvérünk is büszke lenne. A társulás nevében szívből gratulálunk neki, és jó egészséget, valamint további szolgáló munkát kívánunk számára.
A szentmise és a díjátadó fényét nagyban emelte Haraszti Julcsi népdalénekes és az ipolybalogi Szent Korona kórus közreműködése. Valami csodálatosan magasztos érzés kerített hatalmába mindenkit, amikor felcsendült Esterházy János egyik legkedvesebb egyházi éneke, melyet a cellájában is önmagát és hitét erősítve dúdolgatott cellatársai vallomása alapján, az ,,Édes Jézus neked élek” .
Lélekben a karácsonyra készülünk. A kis Jézus születése, a csendes, önmagunkba költöző, magasztos várakozás reményt szül, hogy talán a kisded mellett a várva várt béke is megszületik. A csatatereken és a lelkekben is. Jöjj el, jöjj el…….
Hrubík Béla/Felvidék.ma
