Nincs könnyű helyzetben az a rendező, akinek egy ismert darabot, különösen, ha abból még film is készült, egy falusi színpadra kell adaptálnia egy jellemzően amatőr színjátszó csapat előadásában. Nincs ez másképpen az ipolynyéki Csemadok alapszervezet mellett működő Mics Károly Színjátszó Csoportjának idei bemutatójával sem, mely csoport rendezője, az évek óta nagyot alkotó Balík Judit, Solt Endre, Nincsenek véletlenek című két felvonásosát álmodta színre. A darabot a hagyományokhoz hűen, a farsangi ünnepkör utolsó hétvégéjén mutatták be az ipolynyéki színházterem sokat megélt deszkáin.
Különösen nehezítő körülménynek tekinthető ez akkor, amikor a darab egykori színpadi változatát olyan nevek fémjelezték, mint Turay Ida, Gobbi Hilda vagy Szilassy László. Aki nem látta az eredetit, az most már ne is nézze meg, mert számunkra ez lesz az eredeti. A legjobb. De mindezt most tegyük félre, hiszen az ipolynyéki színjátszás, az ipolynyéki színjátszás. Semmivel sem hasonlítható össze, legfeljebb a szombati előadás a vasárnapival.
Mivel a darab, műfaját tekintve romantikus vígjáték, ez sok mindent előre vetít, és egyben meg is jelenít.
Ugorjuk hát fejest a darabba.
Adott egy helyzet , ahol, egy jómódú , és elveihez görcsösen, és olykor pökhendien ragaszkodó patikus, Simkó Alajos (és nem Lajos, Pobori Mátyás) és egy kevésbé gazdag, mondhatni úgy is, hogy szegény egykori nevelő , Klárika (Klukon Enikő) összeházasodnak. Ám a nászajándékok kibontása közben, a féltékenység zöldszemű szörnye egy briliáns, 30 000 pengős gyűrű képében belopódzik a szigorúan megtervezett boldogságra vágyók életébe.
A briliáns gyűrű mellé egy kártyán küldött üzenet is társul, melyben az akkor még ismeretlen küldő megköszöni az együtt eltöltött éjszakákat a frissen esküt tévő ifjú arának, ami mondjuk meg, hogy nem túl jó ómen egy nászéjszaka előtt. Természetesen az esküvő utánra lefoglalt szállodai szobában , ez által, a nászéjszaka bizonytalan időre el lett napolva, mert a menyasszony beleveti magát menyasszonyruhában az éjszakába , hogy utána járjon ennek a félreértésnek.
És már el is indul a történet pókja hálót szőni, mely minél tovább annál jobban összekuszál mindent, ahogyan azt egy vidám romantikus történetben a múlt század harmincas éveiben íródott darabhoz úgy dukál.
Klárika az ékszerész üzlettől, mely tulajdonosának neve az ékszerdobozon van, az éjszaka közepén eljut a Szerencsi nevű ékszerészhez (Gömöry Lóránt) , annak lakására, ahol éppen a feleségével, Irénnel ( Fekete Zsófia) egy ágyban fekve éppen az unalmas házastársi életüket próbálják – könyvből olvasva a lényeget – megbeszélni, és feléleszteni. A dörömbölésre a cselédjük Mari (Baráth Viktória) vezeti be a szobájukba Klárit, aki rögtön számon kéri az ékszerészt, hogy azonnal árulja el, hogy ki készíttette a gyűrűt nála. A mester először a hivatalos és szakmai titokra hivatkozva nem akar elmondani, de végül a felesége, Irén unszolására, mégis elárul.
A következő jelentben már Pataky képviselő (Szuma Tamás) és felesége Mária (Baráth Petra) lakásán vagyunk, akiknek a fia Palika (Fekete Dániel) készíttette a gyűrűt a primadonna barátnőjének, Vári Gizellának, aki olyan, mint a Colombo felesége a híres sorozatban, akiről minden részben beszéltek, de soha, senki nem látta. Mert itt sem jelent meg a maga fizikai valóságában, csak online. A művésznő ugyanis ugyanabban a hotelben szállt meg, mint a nászutas patikusék Simkóék, de ő a 224-es ,és nem a 225-ös szobában, ahová a portáról a szobalány Anna (Medve Stella) tévesen vitte be a kártyát és a briliáns gyűrűt, hogy összezavarjon mindenkit és mindent , ahogy illik.
A történet ott kezd bonyolódni, hogy Pali szülei, a Svájcból, három év után hazaérkezett Füredy Zitát (Szabó Laura) szánták a fiuknak Palinak, aki ugyan a pesti művésznőbe volt szerelmes , de nem annyira, hogy a hirtelen , az ékszer nyomait kereső menyasszonyba botolva, ezen ne változtasson.
A Pataky villában megendezett bálon, ahol mindenki álarcot viselt aztán összekeverődtek a szerepek. Mivel nemcsak Klárika, hanem Zita is fehér menyasszony ruhát visel, amit a neki udvarolni óhajtó ifjú, tehetséges filmrendezőt, Tamást (Rados Tamás) is gyönyörűen előadott dalokra, a rendező által a darabba beemelt egykori slágerekre (Én úgy szeretnék részeg lenni, és az Ezt a nagy szerelmet Tőled kaptam én) ösztönöz , és alaposan fel-, és megkever, vagy megtéveszt, ami egy jó vígjáték alapos alapja.
(Fotó: Hrubík Béla)
Ebben a káoszban „nagy segítségére” van Patakyék rokona, Karola (J. Takács Ágnes) aki az előző évek alakításai után hozza a szokott formáját, és mint kiderül, egyébként tetemes mennyiségű férje után nemcsak a Patakyék, hanem mindenkinek is a rokona.
A történet, mely a szokás szerint mindig a darab végére bontakozik csak ki, ami rendben is van, különben nem lenne értelme két felvonást, és öt függönyhúzást végig ülni valami ismeretlen, teljesen hülye ,,palik” miatt. Pali természetesen beleszeret Klárikába, aki előbb következetesen, később azonban már inkább vonakodva és vonzódva Palihoz, sürgeti őt, hogy magyarázza meg a férjének a félreértést a gyűrűvel, és a kártyára vetett üzenettel kapcsolatban.
A patikus a végén elismeri, hogy igenis vannak véletlenek, elengedi az ifjú aráját, aki számára nem parti. A rendező Tamás elnyeri Zita szerelmét, és mindenki lenyugszik, ahogy illik.
A darabban több jelenetben is felbukkanó taxisofőr (Bugyi Károly), a pincér (Allarám Patrik) és Alfonz, az inas (Oroszlán Márk), színesebbé varázsolták a romantikus vígjátékot, mely az ifjú szerelmesek által előadott dialógusokban, a darab végjátéka előtt még reménytelennek tűnő szerelmi vallomások és gyönyörűen előadott dalok hallatán, könnyeket is varázsolnak a nézők szemébe.
Lehet, hogy ez is az egyik titkolt célja volt a darabnak. Ha igen, akkor sikerült.
Az előadás díszletét és világosítását, a nemrégiben, az Ipolynyéki Magyar Kultúra Díjban részesült Baráth József rendezte, Csáki József, Fekete Ferenc, Styevonka Imre és Pobori Sándor segítségével. A súgó hagyományosan Nagy Teréz volt, a színpadtechnika és hangosítás elkövetése pedig Illés Péternek köszönhető.
Mint az elején írtam, a rendezőnek, aki most is, mint húsz év óta mindig, Balík Judit volt, nem volt könnyű feladata, hogy a közel egy évszázaddal ezelőtt játszódó történetet újra álmodja, és felépítse egy falusi színpadra, ahol bár mindenki amatőr, de fantasztikus profi szívvel teszi a dolgát.
A feladat (Tanító néni) teljesítve lett, csillagos egyesre.
Így lesz ebből egy jó csapattal egy nagyszerű előadás, melyet mi nézők, csak hálás szívvel tudunk megköszönni.
Három nap, három teltház, több mint ezer néző. Aki nem hiszi, járjon utána!
Hrubík Béla/Felvidék.ma
