Az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottság szintet lépni készül a demokrácia és a véleményszabadság korlátozásában. A tervek szerint a jövőben „strukturális rasszizmusnak” minősítene minden olyan bírálatot, mely az elhibázott migrációs politikát, annak veszélyeit és negatív következményeit éri.
Ez lenne tehát von der Leyenék szerint a gyógyír azokra a súlyos társadalmi problémákra, melyek Európa nagyvárosaiban mind aggasztóbb mérteteket öltenek az uniós migrációs politika és a tömeges bevándorlás következtében. Ebben látják a megoldást az egyre kezelhetetlenebbé váló bűnözésre, a fokozódó erőszakhullámra, a párhuzamos társadalmak kialakulására, a vallási ellentétekre, a súlyosbodó feszültségekre, a társadalom összetételének markáns átalakulására, aminek következtében az őslakosság kisebbségbe szorul a szülőföldjén .
Tipikus „demokratikus” válasz ez a társadalmi problémákra, nem orvosolni, hanem az orwelli gondolatrendőrség bevetésével elhallgattatni mindazokat, akik bírálatot mernek megfogalmazni.
Az Európai Bizottság által jegyzett Egyenlőségi Unió: Antirasszista stratégia 2026–2030 című dokumentum a rasszizmus fogalmát ugyanis nemes egyszerűséggel kiterjesztené az úgymond „bevándorlásellenes gyűlöletre”, melynek fogalmába gyakorlatilag minden olyan megnyilvánulás beletartozna, ami megkérdőjelezi a határok megnyitását vagy rámutat a párhuzamos társadalmak kialakulásának veszélyeire.
S ha mindezt ilyen szépen keretbe foglalták, természetesen nem állnának meg a puszta megbélyegzésnél, hanem retorziókat alkalmaznának a bírálókkal szemben. Rasszizmusnak minősülne és büntethetővé válna, ha valaki a migráció okozta társadalmi problémákra, például a migránsbűnözés statisztikai adataira vagy az őslakosság és a betelepülők közötti kulturális összeférhetetlenségre hívná fel a figyelmet. Ezt továbbgondolva esetleg előfordulhatna, hogy aki ilyesmire vetemedik, akár súlyosabb büntetést is kaphatna, mint mondjuk egy nőket vagy gyermekeket megerőszakoló migráns, akinek számára különböző enyhítő körülményeket találnak, például, hogy lelki, beilleszkedési problémákkal küzd…
Az uniós politika minden szintjén rögzítené az „antirasszista” intézkedéseket, így a migrációt támogató civil szervezetek finanszírozását, melyek már eddig is gazdagon profitáltak a szervezett népvándorlásból.
S hogy a társadalom megfelelő érzékenyítését is biztosítsák mindehhez, az iskolákban olyan „átnevelő programokat” vezetnének be, amelyek a gyarmati bűntudat és a „sokszínűség” jegyében már gyermekkortól kezdve aláásnák az európai kulturális önazonosságot, alkalmazva ezt természetesen azon országokban is, amelyeknek soha nem voltak gyarmataik, magyarán semmi okuk bűntudatot érezni más népek múltbeli elnyomása, kizsákmányolása miatt.
Ezt a tényt figyelmen kívül hagyva az őshonos európai lakosságot a dokumentum magától értetődően potenciális elkövetőként kezeli (lásd kollektív bűnösség elve, ami oly ismerős számunkra), miközben bizonyos csoportokat – például a muszlim bevándorlókat – eleve védett áldozati kategóriába sorol. Teszi mindezt annak ellenére, hogy nem követelhető meg az utódoktól, hogy távoli elődeik vétkeiért feleljenek, még kevésbé, hogy jóvátegyék azokat és vezekeljenek értük.
Azokat a tagállamokat pedig, amelyek nem hajlandók alávetni magukat ennek az ideológiai zsarolásnak, uniós források megvonásával fenyegetik. Minden súlyos szuverenitási kérdéseket, az európai alapértékek semmibe vételének problémáját veti fel,
hiszen olyan tömegek rászabadítása az európai nemzetállamokra, melyek az európai alapértékekkel szöges ellentétben álló nézeteket és értékrendet vallanak, nem „gazdagítja” azok társadalmát, hanem alapjaiban rengeti meg, zülleszti, bontja le azokat. S ha az európai nemzetállamokban és az Európai Unióban nem kerekedik felül a józan ész, akkor az ilyen politikával Európa a saját sírját ássa meg. Egyben pedig biztosak lehetünk, az európai társadalmakat lassan, de biztosan eluraló idegen bevándorlóknak egyáltalán nem lesznek semmilyen erkölcsi aggályaik az őslakosság érzékenységét illetően.
NZS/Felvidék.ma
