Nem az első pillantásra jól megkülönböztethető szélsőségesek jelentik a legnagyobb veszélyt Magyarországon (és hasonló módon Szlovákiában), hanem a szélsőségesek és a többiek közötti határok elmosódása – írja a Sme című szlovák véleményformáló napilap kommentárjában kedden.
Magyarországon már néha elhangzanak olyan vélemények, miszerint az országban uralkodó helyzet hasonlít a két világháború közti weimari köztársaság helyzetéhez, amelynek állandó válsága volt az egyik oka a nácizmus színrelépésének, és amelynek tehetetlensége lehetővé tette a fasizmus fellépését. Ezt az összehasonlítást eddig főleg a szélsőjobboldalon hallani, amely nem is titkolja, hogy ez számára pozitív várakozásokat rejt. Szeretnék, ha a mai Magyarország weimari köztársaság lenne, s a demokratikus erők válsága és csődje hozzásegítené őket a hatalomhoz, ahogy az német elődjeik esetében történt.
Olykor azonban már a másik oldalon is hallani, olyan emberektől, akik félnek Magyarország weimarizálódásától. Természetesen ez az összehasonlítás nagyon eltúlzott, a magyar gazdaság és társadalom, problémái messziről sem olyanok, mint a weimari államé voltak, s a magyar szélsőjobb továbbra is aránylag gyenge. Bár képes az olyan cirkusz megszervezésére, mint amit vasárnap tett a Magyar Gárdával, de ez sem változtat a tényen, hogy híveikkel, a rendőrökkel és a turistákkal együtt is alig voltak ötezren. A budapesti utcák legkeményebb összecsapásai is csak gyenge utánzatai voltak annak, amit rendszeresen látunk Görögországban és nem egyszer a legfejlettebb nyugat-európai demokráciákban is.
„Magyarország (Szlovákia) és Weimar között azonban van egy hasonlóság, amelyet komolyan kell venni. Ez az úgynevezett demokratikus erők csődje azon problémák megoldásánál, amelyek a szélsőségeseket éltetik. És az, hogy ezek a (szélsőségesek által javasolt) megoldások puhább formában a mérsékelt erők javaslatainak, illetve retorikájának a részévé válnak” – mutat rá az újság.
A kormányzó szocialisták, illetve a közelmúltig a szintén kormányzó liberálisok is szívesen ijesztgetnek Magyarország fasizálódásának veszélyével, de évtizedeken keresztül semmit sem tettek a romák társadalmi integrációja érdekében, sem más olyan problémák megoldása érdekében, amelyekkel a szélsőségesek választókat szereznek maguknak. A baloldal semmit sem tett saját választói kultiválása érdekében sem, mert a felmérések szerint azok szinte ugyanolyan rasszista módon gondolkodnak, mint a parlamenten kívüli Jobbik hívei. Mindkét oldal tartósan ignorálja azt a valamiféle magyar kiválasztottság érzését éltető, virágzó nemzeti-mitikus kulturális talajt, amelyből a szélsőségesek szellemileg táplálkoznak. Ez minden oldalon látható, úgy az ellenzéki Fidesz-híveknél, a közszolgálati Duna Televízióban, mint a határon túli magyar kisebbségek körében is.
„Az említett Fidesz a szélsőségesekkel nemcsak az alacsonyabb szinteken működik együtt, de egyre inkább átveszi azok világlátását is. Vezére Orbán (Viktor) egy olyan új, nem pontosított államforma követelésével áll elő, amely meghaladja nemcsak a kapitalizmust, de a liberális demokráciát is” – mutat rá a lap. Az újság szerint Sólyom László köztársasági elnöknél is feltűnően nagy a különbség aközött, hogy milyen látványosan törődik a szomszédos országokban élő magyar kisebbségekkel, s mily kevés figyelmet szentel a magyarországi kisebbségeknek, illetve az azokat ért fenyegetéseknek.
„A beismert szélsőség ma figyelmet kelt Magyarországon, önmagában azonban nem túl veszélyes. Nagyon veszélyes azonban a határok elmosódása a szélsőségesek és a többiek között” – zárja kommentárját a Sme.
MTI
