A Nyugati Jelenben Balta János „Nemzetgyűlölet” c. írása olvasható arról, hogy az EU nem kíván foglalkozni a szlovákiai nyelvtörvény ügyével:
Brüsszel nem kommentálja a szlovákiai nyelvtörvény módosításait – olvashatjuk az újságokban, hallhatjuk a rádióban, a tévében, közben ugyanaz a lidércnyomásszerű érzés kerít hatalmába, mint a rossz emlékű december 5-e alkalmával, amikor megtagadták tőlünk elemi jogunkat, az anyanemzethez való tartozás biztonságkeltő, melengető érzését.
Akkor még az EU-csatlakozás utáni, a határok fölötti nemzetegyesítés bizsergető érzése melengethetett, hiszen elképzelhetetlennek tűnt, hogy a művelt, a közös Európa szemet hunyjon a hátrányos megkülönböztetés, a bármilyen típusú elnyomás fölött. A szlovákiai nyelvtörvény módosítása kapcsán tanúsított érdektelenség, sunyi hallgatás, semmitmondó célozgatás azonban szappanbuborékként pukkantotta szét az eddig táplált reményeinket. Amelyek most, az ábrándokból kijózanodva immár illúziónak tűnnek, hiszen manapság, a közös Európában szinte nincs is olyan meghatározó nemzet, amelyiknek érdeke fűződne a nemzetiségi politika feszegetéséhez. Egyesek a történelem során örökölt kisebbségeiket próbálták beolvasztani tűzzel-vassal, rafináltan kiagyalt törvényekkel korlátozták a jogaikat, míg mások az egyre ijesztőbb méreteket öltő bevándorló-hullámmal nem tudnak mit kezdeni. Európa tehát csendes, az érintett nemzetek sutyiban vagy nyíltan teszik a mássággal, amit jónak látnak. Némelyikük túlkapásain legfeljebb rosszallóan csóválják fejüket a politikusok, akik talán azt üzenik egymásnak, mint 1848-ban: intézzétek el őket csendben, gyorsan!
Egyesek sikeres elnyomó intézkedéseinek az enyhe nemzetközi fogadtatása miatt azonban vérszemet kaphatnak mások is, akik csak a precedens értékű alkalmat várják a hasonló lépésekhez. Mi akadályozhatja meg nálunk a 73%-os fölényben lévő hatalmi gépezetbe beépült szélsőségeseket a szlovákiai példa követésében? Szinte semmi.
Hogy ki védhet meg bennünket, erdélyi, partiumi, bánsági magyarokat a hasonló nyomorgatásoktól?
A magyar tisztségviselők tömeges leváltása is bebizonyította, a kettészakított, hatalmi küzdelemben tobzódó, anyagilag és erkölcsileg a végtelenségig lerongyolódott anyaország aligha. Csakis önmagunkra számíthatunk. Ha görcsösen ragaszkodunk, áldozatokra is képesek vagyunk a kiharcolt, a megszenvedett jussunkért, anyanyelvű kultúránkért. Ha azt igényeljük, gyakoroljuk minden szinten, minden eszközzel.
A széthúzás miatt ért számtalan csapásból tanuljunk végre, ébredjünk rá nemzetnyi közösségünk összefogásának az erejére!
Most, tanévkezdés előtt adódik alkalom felrázni érdektelenségükből a testvéreinket, hogy egy emberként írassuk gyermekeinket anyanyelvű óvodáinkba, iskoláinkba, ahol viszont vas-szigorral őrködjünk oktatásuk minősége fölött.
Ha megbocsátón, szeretettel nézünk egymás szemébe, összefogva, megerősödve felrázhatjuk embertársainkat is az összeurópai, halálos érdektelenségből, és a palackba talán még visszaparancsolhatóvá válik a kiszabadulni készülő nemzetgyűlölet.
Nyugati Jelen, Balta János
