Škoda Octavia Combi – kivételes motorral

A második generációs Octaviáról már írtunk mellékletünkben, a mostani duplázás apropóját egy motor adja. Egy nagyon jó motor. Az 1,8 literes, közvetlen befecskendezéses benzinaggregátról van szó, de erről majd a maga helyén. Az autó ugyanis még mindig megérdemel egészében is egy részletesebb bemutatást.

Alaktan
Elsősorban az orr-rész, ami a felismerhetetlenségig megváltozott, tegyük hozzá, igen nagy előnyére. Sokkal elegánsabb és harmonikusabb a hűtőmaszk – bőven elbírja a viszonylag gazdag krómozást –, az alapoktól átrajzolt fényszórók pedig csak fokozzák ezt a hatást. Másutt visszafogottabbak, de szintén jól láthatók a változások: szebbek a hátsó lámpák, masszívabbak és mutatósabbak a lökhárítók. Egészében véve a „puttonyos” Octavia változatlanul a szebb kombik közé tartozik. Mentes minden batáreffektustól, a kritikus hátsó részt szépen ívelt oszlopokkal és erősen megdöntött szélvédővel oldották meg a formatervezők. Ami még csak a térkínálat rovására sem ment, lásd a csomagtartó méreteit…

Belvilág
Az is csak javára vált a kocsinak, hogy a beltér számos eleme az új Suberbből érkezett. Ilyen a nagyon kellemes tapintású, krómbetétes volán, vagy – tesztkocsinkban opcióként – az ülések Alcantara kárpitozása. A kimondottan nagyautós, érintőképernyős középkonzol szintén egy az egyben a nagyobbik testvértől származik. A képernyő optikai parkolóradarként is működik, és természetesen itt jelennek meg a (feláras) Bolero rádió információi is. Ez a multimédiás rendszer egyébként USB- és iPod-bemenettel büszkélkedhet. A szűkös hátsó traktus jórészt a múlté (lásd a megfelelő képet), a koffer pedig, mint már említettük, óriási. Belső pakolóhelyből is sok van, köztük egészen szokatlanok is, pl. a hátsó üléstámlák mögötti „vályú”. Autónk egyébként Elegance szereltségi fokozatú volt, gazdag alaplistával. Ezen felül – és a már említetteken kívül – olyan extrák kényelmét és biztonságát is élvezhettük, mint a kanyarodáskor kigyulladó ködfényszórók, a guminyomás-ellenőrző automatika, az eső- és fényszenzorok, vagy a mosóval felszerelt xenonégős fényszórók.

Az országúton
Végre a lényegnél tartunk: szóval volt, kérem, egy olyan benzinmotorunk, amely úgy húzott, mint egy dízel (tessék megnézni az Adatlap megfelelő rubrikáit), és ugyanúgy is fogyasztott. Persze hogy nem akartunk hinni a számoknak: Még hogy 1500-nál jelentkező csúcsnyomaték? Egy benzinmotornál? Röhej. Tény, hogy nem egy gépjárműtechnikai kutatóintézet arzenáljával és alaposságával ellenőriztük az adatokat, de a szubjektív benyomásaink alapján hiszünk nekik. Mert induláskor legtöbbször a kipörgésgátlónak kellett visszafogni a kerekeket, a motor pedig – azonnal elkezdett húzni. Hogy pont a csúcsnyomatékon-e vagy sem, azt nem tudjuk, de nagyon. És ezt tette legalább hatezer fordulatig, mivel ott már bőven megjelent a 160 lóerő. Mondjuk el tehát, miféle masina tudja e kisebbfajta csodát: közvetlen befecskendezéses, ugyanakkor turbófeltöltős motorról van szó. Ez a koncepció jelenleg a legkorszerűbbnek tekinthető a benzinüzemű motorok között. Ami a futóművet illeti, elsősorban kényelemre hangolták, de az úthibákat is egészen jól csillapítja, és kanyartartása is megfelelő. A hétfokozatú, dupla kuplungos automata váltóról pedig az mondható el, ami a motorról: a jelenlegi legkorszerűbb erőátviteli szerkezetek közé tartozik. Itt tart, kérem, a cseh Škoda, ma, 2009-ben. S hogy el ne felejtsük: nem is a legmagasabb kategóriában…

Vas Gyula, Felvidék Ma (A szerző felvételei)