Dr. Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter az 1848/49-es forradalom és szabadságharc évfordulója alkalmából március 14-én adta át a tárca elismeréseit. Itt vehette át a Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést Földváry Terézia, Sárosfa község polgármestere is, a település infrastruktúrájának és kulturális életének fellendítése mellett a helyi magyar közösség identitásának és hagyományainak megőrzését is segítő, kimagasló településvezetői munkája elismeréseként.
Tíz éve vezeti a települést, milyen célkitűzései voltak, amikor 2006-ban jelöltette magát a polgármesteri posztra, majd átvette a település irányítását?
Arra összpontosítottam, hogy felélesszem a falut. A településen nem folyt közösségi élet. A szocializmusban működtek a tömegszervezetek, a Csemadok, a tűzoltó szervezet, a Vöröskereszt, és még nagyon sok más, ők sorra szervezték a rendezvényeiket. Viszont a rendszerváltás után ezek már nem nagyon működtek. A 2006 előtti időszakban alig voltak kulturális programok. Négyévente egyszer volt falunap és nyugdíjas nap. Semmilyen más esemény nem volt a faluban. A Csemadok 15 évig nem működött, ezért újraszerveztük. Próbáltuk a kulturális rendezvényeket rendszeressé tenni a község életében. Több lelkes taggal végigjártuk a falut, ekkor még nem voltam polgármester, de minden házba bekopogtattunk.
Milyen eredménnyel sikerült újraszervezni a Csemadok-alapszervezetet?
Az első rendezvényünk 2006 novemberében volt. Szépen szól a magyar nóta címmel tartottunk nótaestet, amelyen a község amatőr énekesei léptek föl. Az emberek ki voltak éhezve a kultúrára, több mint kétszázan jöttek el, ezen bátorodtunk fel, és folytattuk. Mára évente több mint tíz rendezvényt tartunk. Polgármesterként pedig a faluért akartam dolgozni. Szerettem volna a község tulajdonában lévő épületeket felújítani, mivel nagyon el voltak hanyagolva. Reméltem, hogy közösségi emberként a céljaimat meg tudom majd valósítani.
Tíz éve polgármester, ez az idő gyakran kevés arra, hogy az ember minden célját elérje. Mit szeretne még mindenképpen megtenni a településért?
Még nagyon sok mindent szeretnék elérni. Egy polgármester életében mindig jönnek új kihívások. Egy célt elérünk, és helyette jön másik két olyan feladat, melyet el kell végezni. A négyéves választási ciklus egy önkormányzat életében nagyon rövid idő, mert hosszú távú előkészítési folyamatokról van szó. Előbb jön az ötlet, ezt tovább kell gondolni, elkészíteni a tervdokumentációt, és meg kell szerezni a szükséges anyagiakat is, majd meg kell valósítani az ötletet. Az önkormányzatban dolgozó embereknek hosszú távon kell gondolkodniuk. A polgármestereknek dönteniük kell a prioritásokról, mert egyszerre mindent nem lehet megvalósítani. A fejlesztés mellett az önkormányzatnak még a fenntartásáról is gondoskodnia kell, ami rengeteg pénzbe kerül. Sárosfa kicsi település, 899 lakosunk van, de van itt minden, óvoda, iskola, iskolakonyha. Van kultúrházunk, működnek a szervezetek és az egyház is. Az utóbbi tizenegy évben sikerült sok mindent megvalósítani, bár az első négy év a konszolidáció időszaka volt, rendeztük a község tartozásait és kisebb projekteket tudtunk csak véghez vinni. Közben pedig terveztünk. Az utolsó hat évben már több uniós projektünk is volt, ezekből új útszakaszokat építettünk, és többet felújítottunk. Összesen öt új útszakaszunk van. Teljesen felújítottuk a kultúrházat, az iskolát és részlegesen az óvodát, az intézmény kétemeletes, mi az alsó szintet újítottuk fel, mivel jelenleg csak egy osztállyal működik az óvoda.
Milyen nyelvűek az oktatási intézmények?
Az óvoda és az alsó tagozatos iskolánk is magyar tanítási nyelvű. Tavaly ugyan nem volt elsős tanulónk, de az idei évben várhatóan 13 gyermek születik. Úgy tűnik, nő a gyermekvállalási kedv, ezért az óvodában tervezzük a másik osztály megnyitását, tehát a felső szintet is felújítjuk. Prioritásként fogalmaztuk meg az óvoda és az iskola megtartását. Az a falu, ahol nincsenek oktatási intézmények, kihal, és ez a kulturális életet is magával rántja.
Mire a legbüszkébb?
Talán arra vagyok a legbüszkébb, hogy sikerült megmenteni a János-kertet. A János-kert a Bittó család tulajdona volt. Ott volt a gyümölcsösük, így maradt fenn a neve. A terület a Szlovák Földalap tulajdonába került a második világháború után. A falu népe viszont úgy tudta, hogy ez a község tulajdona. Igazából én is ezt hittem. Amikor polgármester lettem, az volt a cél, hogy felújítjuk, parkosítjuk, és játszóteret létesítünk. De rá kellett jönnünk, hogy a tulajdonviszony rendezetlen. Három évünkbe telt, míg a Földalaptól meg tudtuk vásárolni. Ezt követően kezdhettünk csak hozzá a tervdokumentáció elkészítéséhez és a megvalósításhoz. Két szakaszra osztottuk a felújítást. 80 ezer euróba került a parkosítás, a hinták felújítása, és 500 rózsabokor is van a területen. Itt tenném hozzá, hogy sok célunk van, de sokszor számítanak az anyagiak, sajnos a tavalyi évben semmilyen pályázati kiírás nem volt, amire benyújthattuk volna az igényünket. Tervezzük a gyűjtőudvar kiépítését és a többi útszakaszt is szeretnénk felújítani, kiépíteni. Minden azon múlik, milyen pályázati pénzeket tudunk megcélozni, hiszen saját forrásból sajnos, sok mindenre nem futja.
Elhangzott a Bittó család neve. Kik ők? Mit jelentett a falu életében ennek a családnak a jelenléte?
A Bittók Sárosfa földesurai és nemesei voltak, ők mindig közéleti funkciókat vállaltak. A legismertebb Bittó István volt, de a család többi tagja ugyanolyan fontos számunkra, mivel a falu fejlődését ők alapozták meg. Bittó István 1872-től 1874-ig igazságügy-miniszter volt, és 1874-től 1876-ig a Magyar Királyság miniszterelnöke. Budapesten halt meg 1903-ban, de szülőfalujában temették el, itt van a családi sírboltjuk. Ennél a sírboltnál szoktunk megemlékezni az 1848-49-es szabadságharcról, mivel a Bittó családból többen is részt vettek a szabadságharcban. A legismertebb közülük Bittó István volt, így az ő emlékét külön is ápoljuk. 2012-ben születésének százkilencvenedik évfordulójára egy emléktáblát készíttettünk a család címerével, megszereztük Bittó István aláírását és egy idézetet is a táblára véstünk tőle. Ezen az ünnepségen részt vett Fazekas Sándor akkori vidékfejlesztési miniszter, aki azóta figyelemmel kísérte Sárosfa sorsát.
Sokrétű tevékenységet sorolt fel, és tulajdonképpen ezért kapta a kitüntetést. Minden ilyen elismerés erőt ad az embernek. Ha értékelni kellene az elmúlt tíz évet, mit emelne ki?
Mindenképpen sikerként könyvelem el, hogy a közösséget sikerült összefogni, és a kultúrát be tudtuk vinni a falu életébe. De ezen keresztül sikerült sok minden mást is elérni. Gondolok itt a kultúrára, hiszen az emberek nemcsak kenyéren és vízen élnek, a szellemi táplálék is nagyon fontos, amit csak akkor tudatosítanak az emberek, ha eljönnek egy rendezvényre és jó érzéssel térnek haza.
