Többször elmélkedtünk már azon, hogy egy márka hovatovább nem gyárthat elég szabadidő-autót, vagyis kváziterepjárót, aszfaltdzsipet. S hogy most már sokkal inkább ezeknek áll a világ – és a piac –, mint a kőkemény offroadoknak. Van, akinek 3-4 ilyen kúszómászó is van a kínálatában; az Opel jelenleg kettőnél tart. Az újabb Crossland előtt azonban most még a nemrég ráncfelvarrást és némi átkeresztelést abszolvált Mokka-család egyik csúcskivitelű, összkerékhajtású képviselőjét kaptuk meg tesztelésre.
Alaktan
A retusálás elsősorban az orr-részt, azon belül is a ködlámpák környékét érintette. Tegyük hozzá: az átfazonírozás nagyon jót tett az eddig kissé bociszemű autónak. Hátul szintén a lámpák jelzik a változást (nyújtottabb forma, LED-es kivitel), de a fényvisszaverő prizmák is elegánsabbak. Egészében véve azonban a kis német SUV megmaradt egy masszív alapokon álló négykerekű kisgömböcnek. (A tesztelt példány még inkább, mivel szabad magassága 12 mm-rel nagyobb, mint a fronthajtottaké.) A 4,28 méter hosszúsághoz 1,66 m magasság társul, az alapformák is gömbölydedek, magyarán: változatlanul „sűrű” az egész autó. (Talán innen a Mokka név…?) Egyébként, extrém keskeny oldalüvegezésének és hatalmas bádogfelületeinek köszönhetően némileg egy páncélozott csapatszállítóra is emlékeztet a kis szabadidős, lásd a hátsó oldalnézetet. Terepjárós jegyekből is van annyi, amennyi itt kell és még nem komikus, lásd az elöl-hátul messze kifutó ezüstszínű védőlemezeket. Ugyanakkor néhány progresszív dizájnrészlettől sem mentes az autó, lásd az izgalmas vonalvezetésű tetősíneket vagy a sarkos hátsó szélvédőt. A kulturált, és tulajdonképpen vonzó megjelenést a széles hátsó krómléc, a színrefújt tükrök, az elegáns kilincsek és az e szinten alapáras 18 hüvelykes alufelnik teszik teljesebbé.
Belvilág
A műszerfal is megváltozott: most a korábbinál kb. háromszor nagyobb érintőképernyő a fő ékessége. Sokkal lényegesebb azonban, amit rajta keresztül működtethetünk. Például az új OnStar és IntelliLink rendszert, amelyek – közvetlen vezetéstámogató funkcióik garmadáján túl – komplex együttműködést biztosítanak okostelefonunk és az autó között, beleértve a wifis internet-kapcsolatot is. Újdonság a segélyhívás lehetősége is, lásd a 14. ábrát. A már említett vezetéstámogató funkciók pedig: sávelhagyás-figyelmeztetés, jelzőtábla-felismerés, elülső-hátsó parkolószenzorok, oldalirányból érkező autó észlelése, automatikusan blendelő fényszórók. A tolatókamera már opció volt, a navigáció szintén.
Az utastér egyébként ezen a szinten már kimondottan igényes kialakítású. A fő műszeregység, a 8”-es képernyő, a volán betétje, a szellőzőnyílások mind krómkeretesek, a tesztautó bőrülései viszont már felárasak voltak. A formatervezői műremeknek számító kézifékkar szintén egy piros pont, a komfortról és a helykínálatról is csak dicsérőleg szólhatunk. Az elülső ülések szélesek, kényelmesek, kellő oldaltartásúak, sőt kihúzható combtámaszuk is van. Hátul persze jobb, ha maximum 2 felnőtt utazik, akik viszont széles kartámlát hajthatnak le maguk közé. Lábtérben sem kell okvetlen szűkölködniük, lásd a 19-20. ábrát. Az is csak jól jöhet, hogy az osztott hátsó ülőlapok élükre állíthatók: így akár 2 különböző méretű kutyanyoszolya is kialakítható a helyükön, hogy kedvencünk ne a drága bőrkárpitot pisilje össze véletlenül. Ami pedig a koffert illeti, abszolút elfogadható méretű, bővítése után pedig – szintén a felhajtható ülőlapoknak köszönhetően – sík padló keletkezik. Végezetül a szereltség néhány további értékes eleme: kétfunkciós tempomat, kétzónás légkondi, esőszenzor, automatikusan elsötétülő belső tükör.
Az országúton
A tesztautóban a frissítés során bevezetett új csúcsmotor dolgozott; gyengébbik verziója változatlanul 140 lóerős, és benzin/LPG kivitelben is választható. Az erőátvitelről hatfokozatú automata váltó gondoskodott, de kézi is kérhető. Az Opelnél a frissített Mokkával bevezetett X betű pedig az összkerékhajtást jelentette, amely ugyanolyan technikájú, mint korábban volt, megjelölés nélkül. Tehát: teljesen automata, miközben az elektronikus tengelyközi kuplung 50:50%-os arányban képes megosztani a vonóerőt. Ez az opció egyébként a Mokka egyik nagy előnye a legnagyobb konkurensekkel (Peugeot 2008, Renault Captur) szemben, amelyek kizárólag fronthajtással kaphatók. Viszont a 4×4-es technika ellenére is felejtsük el a komolyabb terepezést: a hasmagasság még ennél az emeltebb verziónál is mindössze 143 mm, a „terepszögek” pedig, mondjuk meg őszintén, nem is nevezhetők terepszögeknek. Pláne az elülső. Viszont: akadna épeszű ember, aki ilyen autónál hiányolná az offroados paramétereket? A rugózást is jó utakra találták ki; ott kifejezetten személyautósan közlekedhetünk a Mokkával, a kanyarokban sem érzünk lengedezést. Földutakon azonban picit ráz a verda, bár ez nyilván a gumiválasztáson is múlik. A kormány kellő visszajelzést ad, és kellően pontos. A fogyasztás pedig – nagyon is barátságos tud lenni. Köszönhető ez egyrészt a hatékonyan működő start-stop rendszernek, de annak is, hogy a hatfokozatú automata váltó semmiféle többletet nem produkál. Sőt, városban még 0,4 literrel takarékosabb is, mint a gyengébbik 1,4T + kézi váltó kombináció; vegyes forgalomban pedig hajszálra azonos értékeket találunk a katalógusban. A papírérték persze mindezzel együtt papírérték marad – de az is tény, hogy néhány hosszabb határszemlét beiktatva is mindössze 0,7 literrel léptük túl az eufemizált gyári átlagot…
ADATLAP
Hengerűrtartalom: 1399 cm3
Teljesítmény: 112 kW (152 LE)@5600
Nyomaték: 245 Nm@2200–4400
Sebességváltó: hatfokozatú automata
Legnagyobb sebesség: 193 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 9,7 s
Gyári átlagfogyasztás: 6,4 l/100 km
Tesztfogyasztás: 7,1 l/100 km
CO2-kibocsátás: 148 g/km
H/Sz/M: 4275x1781x1658 mm
Hasmagasság: 143 mm
Orrszög/farszög: 13/24°
Utánfutó: max. 1500 kg
Csomagtér: 356–1305 l
A tesztelt típus induló ára: 25 890 €
A fronthajtású alapmodell ára: 16 890 €
A legolcsóbb 4×4-es modell ára: 21 790 €
Vas Gyula (A szerző felvételei)
