Ünnepre készülve, vendégeket várva az ember kitakarítja a házát és felveszi a legszebb ruháját. Nem volt ez másként a múlt hétvégén, a medvesaljai Baranta völgyben sem. Itt ugyan a házat egy egész völgy jelenti, de azt is fel lehet készíteni a kedves vendégek fogadására.
Szorgos kezek kaszáltak, színpadot állítottak. A közösségi házban függönyök kerültek az ablakra, muskátli a lépcső mellé, padok és asztalok sorakoztak a sátrak alatt. Végül, de nem utoljára pedig a szívünket is ünneplőbe öltöztettük – hiszen nagyon kedves vendégeket vártunk. Messziről jöttek – Kárpátaljáról.
Elsőként egy szerény fafaragó érkezett, Hidi Endre, aki a női példaképünket formázta először agyagba, utána pedig fába véste az erős asszony vonásait. Zrínyi Ilona mostantól már a Völgyet is védelmezi, nemcsak Munkács várát. Szombaton és vasárnap aztán ízelítőt kaptunk a kárpátaljai kultúra több ágazatából, énekből, táncból.
Szép lányokból sem volt hiány (Fotó: Mede László/Felvidék.ma)
De nem csupán messzi vendégek látogattak meg minket, hanem a Medvesalja, Gömör és az anyaország több pontjáról is jöttek a látogatók. Íjász- és barantabemutatót, bravúros lovas jeleneteket is megtekinthetett a közönség. A színpadon egymást váltották az énekkarok, tánccsoportok, citerások. A nagysátorban pedig bábszínházat és előadást is nézhettek és hallgathattak az érdeklődők. Gyermekekkel volt tele az alkalmi játszótér.
Hímzett ruhákból, gyógynövényekből, tartalmas könyvekből , mézeskalácsokból, nyakláncokból és fülbevalókból , szűrökből, csattokból, íjakból is válogathatott a vásárolni szándékozó vendég. Szóval, akadt mindenkinek vásárfia, csak meg kellett keresni a megfelelő árust. Hőség volt ugyan, de senki nem halt szomjan, mert finom üdítőt és kézműves sört is lehetett kapni. A büféből sült kolbász és hurka illata szállt a levegőben, és összevegyülve a gulyás és a korhelykáposzta illatával igazán étvágygerjesztő hatással volt az arra sétálókra.
Este, koncert, hangulat a völgyben (Fotó: Pósa Judit/Felvidék.ma)
A szombati est fénypontja a Csík zenekar koncertje volt, ami nagyon sok érdeklődőt vonzott a Völgybe. Megtelt a parkoló autókkal. A színpad előtt hullámzott a közönség és együtt énekelte a fellépőkkel az ismert számokat. Többször is visszatapsolták a zenekart, míg végül belenyugodtak, hogy véget ért a koncert.
A közönség lassan elhagyta a Völgyet, de a közösségi házban csak akkor kezdődött a tánc és a közös éneklés. Összeölelkezve, mosolyogva, fáradtan ugyan, de boldogan ért véget a nap. Vasárnap is folytatódtak a programok és este az életfa alatt a Pucsko Zsolt által vezetett szer jelentette a rendezvény végét.
Hazamentek a vendégek, újra elcsendesült a völgy. Most pihen egy kicsit és utána várja a legapróbbakat, hisz hamarosan gyermektábor zsivajától lesz hangos. Mert a völgy azért van, hogy éljünk benne, hogy élettel legyen tele.
