Felvidéken élek születésem óta, nagyon sokat utazom szerte az országban, így van összehasonlítási alapom az egyes országrészek fejlődését illetően. Kérdés, miért csak északra ruház be az állam, és a nagyvárosokba, amelyek fokozatosan betondzsungelekké válnak.
Hol van az a 40 évvel ezelőtti Pozsony, ahol öröm volt a Prior előtt üldögélni és hallgatni a perui indiánok zenéjét?! Miért nem épülnek délen szélessávú utak, miért nem javítják a meglévőket? Hol maradtak a beígért hidak az Ipolyon, hol vannak a befektetők? A 70-es években megépült vasút, mely 14 km hosszúságban Magyarország területén haladt, ma már csak nosztalgia. Pedig ennek a vasútnak kellett volna Nagykürtöst összekötnie Ipolysággal, így megoldódott volna a személy- és teherszállítás. Ha létezne, talán több befektető jönne ebbe a régióba is, de Dél-Szlovákia az ország mostohagyermeke, mintha autonómiától tartanának az illetékesek. Sajnos, elfelejtik az illetékesek, hogy mi is adófizető polgárok vagyunk, és szeretnénk, ha ez a része is fejlődne az országnak, és nem leépülne. Innen mindenki menekül külföldre szolgának…
Ez a demokrácia? Ezért használták ki a gátlástalan politikusok a diákokat, hogy megszerezzék, amit akarnak, utána lassan eltűnjenek a nagypolitika színpadáról, teli zsebbel, hogy nekik ne kelljen a centeket számolniuk?!
Visszaszerezték vagyonukat (lásd Havel, Kňažko, Čarnogurský), a mi őseink véres tenyerének, munkájának eredményeként felépített palotákat szerezték vissza. Hol tart Felvidéken a mezőgazdaság, melyet nyugat úgy irigyelt tőlünk?
Ébredjünk fel, míg nem késő, elég volt a kiszolgáltatottságból és a szolgasorsból, hogy az utainkat csak foltok, lyukak szegélyezik. Fogjuk össze, és éljünk végre alkotmány adta jogainkkal!
Nagy Mária, Felvidék Ma
