Fehér Csaba, a Magyar Kultúra és Duna Metne Múzeuma volt igazgatója a következőképpen reagál az őt ért vádakra.
Különösen érdekes dolognak tartom, hogy annak ellenére, hogy a pénzügy ellenőrzés még hivatalosan le sem zárult, illetve az arról szóló jegyzőkönyv sem helyez kilátásba semmilyen jogi intézkedést, Csütörtöky József (már hetekkel, hónapokkal ezelőtt azt sugallta a sajtóban) „saját” indíttatásból „bűnvádi eljárást akar indítani”.
Csütörtöky József, sajtótájékoztatója alkalmával néhány dolgot kiemelve kitért a múzeum pénzügyi ellenőrzésének eredményeire – a magam részéről egyenlőre a következőket tenném hozzá.
Az ügyvéddel, illetve az ügyvédi irodával kötött szerződést a következők indokolták:
Csütörtöky József 2004-ben egy olyan svájci illetőségű internetes reklámcéggel kötött drága és emellett értelmetlen reklám-szerződést, amely egyrészt nem teljesítette teljes egészében a szerződésben foglaltakat. A cég azzal fenyegette a múzeumot, hogy ha nem fizetem ki az általuk követelt és Csütörtöky által ki nem fizetett összegre felszámolt kamatokat (amelyek több tízezer koronára rúgtak) bíróságra adja a múzeumot és Nyitra megyét. Mint azt később az ügyvédtől, akit megbíztam a múzeum képviseletével, illetve a múzeumot terhelt előnytelen szerződés felbontásával, megtudtam Csütörtöky felelőtlenül egy olyan céggel kötött reklámszerződést, amely ellen a svájci és több más ország rendőrsége már nyomozást folytatott több országra kiterjedő csalás bűntettének elkövetése miatt. Az ügyvédi iroda további foglalkoztatását az is indokolta, hogy a brüsszeli deportálásokról és kitelepítésekről szóló kiállításom után névtelen levelekre hivatkozva sorra jöttek az ellenőrzések.
Okulva az elődöm felelőtlenségéből minden nagyobb horderejű és fontosabb kérdésben és ügyben kikértem a jogász, illetve az ügyvédi iroda véleményét.
A múzeum látogatottságát illetően Csütörtöky József elmondta, hogy „2006-2007-ben mélypontra süllyedt a múzeum látogatottsága”.
Ezzel kapcsolatban a következőket szeretném elmondani. A múzeum látogatottságát nagyon sok külső tényező is befolyásolja. Az igazgatóságom alatt több olyan beruházás is zajlott az intézményben (a múzeum udvarának és a Ghyczy-palota rekonstrukciója, a múzeum könyvtárának átépítése) és a városban (a Nádor utca rekonstrukciója, az Erzsébet híd felújítása), amelyek negatív hatást gyakoroltak a látogatottságra. A több hétig tartó hídfelújítás pl. a komáromi turistaszezon kellős közepén zajlott.
Csütörtöky azt is elmondta, hogy az ő igazgatása alatt „2004-2005-ben 16 és 20 ezer között mozgott” a múzeum látogatottsága. Megjegyzem szerényen, hogy a 2004-ben megnyitott a deportálásokról és kitelepítésekről „Magyar Kálvária” címmel megrendezett kiállításom addig soha nem tapasztalt látogatottságot hozott az intézménynek. 2005-ben pedig már én voltam az igazgató, ígyhát Csütörtöky elismerését köszönöm! De mindenekelőtt arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy amíg az igazgatóságom alatt nem lettek kozmetikázva a látogatottságról szóló adatok, addig a múzeumon belül több oldalról is megerősített információk szerint a 2005. évet megelőző időszakban komoly kozmetikai beavatkozást hajtottak végre a látogatók számát illetően.
Csütörtöky József a sajtótájékoztatón elmondta, hogy milyen átszervezések történtek a múzeumban. Itt el kell, hogy mondjam amíg engem korábban azzal vádoltak, többek között ő is, hogy az osztályok összevonásával csökken a szakmai színvonal, addig a működő osztályok általa történt további összevonását már senki sem bírálja!
Az is érdekes, hogy a múzeum azon munkatársai, akik korábban egy újságnak elítélően nyilatkoztak a tevékenységemről azóta, mind vezető pozíciót töltenek be az intézményben.
Különösen felháborító, hogy Csütörtöky József azt hangoztatja, hogy az ő érdeme, hogy a múzeumban novembertől egy restaurátor is dolgozik. A restaurátort egy 2007 október közepén általam, mint a Magyar Kultúra és Duna Mente Múzeuma igazgatója által aláírt munkaszerződéssel vettem fel a múzeumba főállású restaurátorként. Újra csak köszönöm elismerését, hisz azt hangoztatja, hogy „kevés olyan múzeum van Szlovákiában, ahol főállású restaurátor dolgozik”.
Szeretném még megjegyezni, hogy az igazgatóságom alatt külső könyvelőt alkalmaztam, kizárólag gazdasági megfontolásból, mivel az ő bére nem a béralapot terhelte, hanem az általános költségeket, így a béralapban megspórolt összeget a múzeum színvonalát emelve további fiatal és dinamikus szakemberek felvételére fordítottam.
Kuny Domokos Megyei Múzeum – Tata
Leváltásom óta a tatai Kuny Domokos Megyei Múzeumban dolgozom történészként. A hatalom és a bosszú azonban ott is megtalált. Telefonon zaklatták a múzeum igazgató asszonyát, ahol szintén aljas módon próbálnak befeketíteni, illetve próbálják elérni, hogy ottani munkahelyemről elbocsássanak.
Névtelen leveleket küldenek az igazgató asszonynak, a Komárom-Esztergom megyei képviselőknek, az alelnöknek és elnöknek, amelyekben néhány szlovákiai sajtóban megjelent személyemmel kapcsolatos kizárólag negatív írások fénymásolatai találhatók, néhány aljas gondolattal fűszerezve.
A legutóbbi, az igazgatóasszonynak címzett és 2008. február 5-én átvett levél is egy újságcikk fénymásolatát tartalmazta, amelyben színes ceruzákkal és tollal aláhúzott szövegrészek voltak, nem tiszta gondolkodású emberre utaló tollal írott személyemet lejárató és mocskoló kommentálásokkal: „Tudja kivel van dolga? … Majd megtudja! Mi már megszabadultunk tőle! Hál Istennek. Szemét Ember”
A levélboríték feladói részén a „Révkomáromi múzeum dolgozói” felirat található. Kételkedem abban, hogy valóban a múzeum összes munkatársa küldte volna ezt az aljas és beteges levelet. Az ott dolgozók nagy részéért most is tűzbe tenném a kezem. Sokukkal azóta is jó kapcsolatban vagyok.
Mivel biztos vagyok volt munkatársaim ártatlanságában, zaklatásért, hitelrontásért és rágalmazásért ismeretlen tettes ellen teszek feljelentést.
Kárpótlás – Aláírásgyűjtés
Annak ellenére, hogy a sorsom Magyarországra vezetett és hogy ilyen aljas rágalomhadjárat és lejáratás folyik ellenem nem tántorítanak el a Benes-dekrétumok kárvallottainak kárpótlásáért indított aláírásgyűjtéstől és továbbra is az egyetemes magyar kultúra szolgálatában kívánok maradni.
Felvidék Ma
