A Somorja Hangja Polgári Társulás a református templom tornyából lengő nemzeti zászló alatt, Szent István szobránál tartott megemlékezést, amelyen arra helyezték a hangsúlyt, milyen üzenete van 2011-ben az 1956-os forradalomnak. Bejelentették, a városháza falán a szovjet felszabadítókra emlékeztető tábla helyére Esterházy János-emléktáblát szeretnének elhelyezni.
Néhány éve az új református lelkész, György András érezte kötelességének, hogy ráébressze Somorja városát, október 23-át nem szemlélhetik közömbösen, a templom tornyába kitűzte a nemzeti lobogót, és amióta Somorján szolgál, a templomban emlék-istentisztelettel, neves vendégekkel tette vonzóvá az 1956-ról való megemlékezést.
Az új szervezők, egyrészt az ő nyomdokában, immár a város nyilvánossága előtt hirdetik: a Szabadság Napja mindannyiunk ünnepe.
Ne feledjük, Dél-Szlovákiában Somorján jelent meg először a felhívás, amelyben békés eszközzel, mégis határozottan követelték a magyar nyelv használatát a közéletben, a kétnyelvűség gyakorlatát a városban, egész Felvidéken, ez Somorja Hangja, fiatal magyar értelmiségiek hangja.
Október 23-án a Fő téren lévő Mária mennybevitele szobornál gyülekeztek az emlékezni vágyók, meggyújtották a forradalom fáklyáit, majd lyukas nemzeti zászlóval az élen a Szent István-szoborhoz vonultak, végig a Fő utcán.
Az ünnepséget Polgár Hajnalka, a társulás egyik alapítója nyitotta meg és vezette, közreműködtek a somorjai Madách Imre Gimnázium diákjai, Almási Eszter Illyés Gyula „Egy mondat a zsarnokságról” versét mondta, majd Boda Bianka szavalata hangzott el, Méry Rebeka pedig a „Hej, tulipán” című Koncz Zsuzsa dalt énekelte el. Dr. Bándy György történész felidézte az 1956 előtti és a forradalom kirobbanásának időszakát, majd Kiss Árpád tette fel a kérdést, mi 1956 üzenete 2011-ben?
Szent István szobránál virágkoszorút helyezett el a Somorja Hangja Polgári Társulás és a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom somorjai csoportja. A megemlékezés a Himnusz és a Székely Himnusz eléneklésével ért véget.
Kiss Árpád beszédének szövege:
„Feltehetjük a kérdést, miben hasonlít a mostani év 1956-hoz? Milyen üzenete van 1956-nak 2011-ben? Abban a 21. században, amikor az úgynevezett demokráciában és szabadságban élünk, míg 1956-ban egy diktatórikus rendszer uralkodott a Kárpát-medence népei felett.
1956-ban a mai Magyarország területén élő nemzettársaink fellázadtak az elnyomók ellen! Akkor világhatalomnak számító diktatúrával kellett megküzdeniük! Nem féltek! Mert a haza és a szabadság szeretete nem engedte, hogy tétlenül tovább tűrjenek! Október 23-án, a forradalom első napján a budapestiek ledöntötték a diktátor Sztálin szobrát. Ez egy szimbolikus hőstett volt: ahogy dőlt a szobor, úgy kellett volna dőlnie annak a rendszernek is, amit az szimbolizált. Mit üzen ez nekünk 2011-ben?
Nekünk most a lelkünkben kell ledöntenünk szobrot, amit úgy hívnak, hogy FÉLELEM. Ha képesek vagyunk magunkban legyőzni a félelmet, akkor együtt olyan dolgokra leszünk képesek, amilyeneket most még el sem tudunk képzelni! Ki gondolta volna a Felvidéken például 2008-ban, hogy 3 év elteltével szülőföldünkön olyan társulások jönnek létre, amelyek nem félnek nyíltan kimondani valódi nemzetrészünk valódi problémáit, és készek kiállni közösségünkért.
Ez az év mérföldkő a felvidéki magyarság életében, mert megmutattuk, hogy mi nem csak adókat és illetékeket vagyunk kötelesek fizetni, de egyenlő jogokat is akarunk! És ezek a jogok semmivel sem lehetnek kisebbek, mint mások jogai! Mi nem akarunk többet, csak annyit, ami mást is megillet! Mi nem akarunk senki fölé kerekedni, mi egyenlők akarunk lenni! Egyenlők az élet minden terén!
Ezért fontos, hogy kimondjuk: számunkra nem elfogadható a magyar nyelv diszkriminációja vagy az, hogy bárki nekünk megmondja, hogy milyen ország állampolgárai lehetünk! Ha ez a rendszer, amiben élünk, demokratikus, akkor nincs más út, csak az, hogy az itt őshonos lakosság nyelve egyenlő szinten legyen a magát kizárólagos „államalkotónak” tartó többség nyelvével. És a demokráciában bárki szabadon felveheti anyaországának állampolgárságát! Ha ez nem valósulhat meg a szűkkeblűség és az antidemokratikus gondolkodás miatt, akkor nekünk ebbe nem szabad belenyugodnunk. Vegyünk példát Európa más tájairól és mondjuk ki: A jogaink tiprása, nemzeti létünk gyalázása csak akkor szűnik meg, ha szabad előttünk az önrendelkezés útja.
József Attila mondja: „Adj magyarságot a magyarnak.” A Somorja Hangja Polgári Társulás egyik fő célja, hogy a somorjai őshonos magyar lakosság büszkén vállalja, megőrizze, erősítse az egységes magyar nemzethez való tartozását. Mi nem félünk elővenni a magyar zászlót és jelképeinket. Pedig tudjuk, hogy városunkban sajnos – más felvidéki városokhoz képest -, ez nem volt szokás. Nem baj, ez már a múlté!
{phocagallery view=category|categoryid=301|imageid=9442|detail=0|float=right}A Somorja Hangja Polgári Társulás nevében bejelentem, hogy a jövő év folyamán társulásunk gyűjtést hirdet és elkészítteti felvidéki mártírunknak, Esterházy Jánosnak somorjai emléktábláját. Sokat gondolkoztunk azon, hogy hol lehet ennek az emléktáblának a méltó helye, majd úgy döntöttünk, hogy kéréssel fordulunk a városi képviselő testülethez, hogy a városháza falán lévő, a szovjet diktatúra hadseregének köszönetet mondó emléktáblát helyezzék át, és helyébe annak az embernek az emléktáblája kerüljön, akinek szenvedéséért és haláláért az elmúlt álszent rendszer a felelős! Dicsőség és tisztelet 1956 hőseinek!“
Felvidék.ma, pog
