Decemberben egymást követik a középiskolás bálok, ekkor rendezik ugyanis a végzősök számára a szalagavatókat. A Selye János Gimnázium szalagavatói bálja volt az első a sorban.
A legtöbb fiatal életében ez az első igazán elegáns esemény. Mindez azonban nagyobb anyagi megterhelést jelenthet a családi kasszának. Ruha, tánctanár, fodrász, smink, belépő és vacsora … Mégis ilyen ünnep csak egyszer van egy ember életében. A szalagavatás szertartása hosszú múltra tekint vissza, Selmecbányáról származik, mint megannyi diákélettel kapcsolatos szokás. A diákok tanulmányaik utolsó félévében váltak jogosulttá arra, hogy viseljék a szalagot. Napjaink szalagavatója nagymértékben hasonlít a régi idők Valétatűzésére. A szalag azóta is jelkép: a nagykorúvá válásé, a felnőtté válásé, és a bizalomé, mellyel, mi tanárok a diákok felé fordulunk bízva abban, hogy az előttük álló próbákon megállják a helyüket.
A Városi Művelődési Központban megtartott szalagavatói ünnepségünket megtisztelte testvériskolánk a budapesti Szent István Gimnázium igazgatója Lázár Tibor és helyettese Libárdi Péter, nyugalmazott igazgatónője Dr. Szakál Istvánné és a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium tanárnője Széjjes Emőke. A végzősök nevében Tarcsi Tünde, a IV.A osztály tanulója mondott köszönetet a tanári karnak, a kedves szülőknek és Komárom városának, mely négy-nyolc éven át „befogadó otthonuknak” bizonyult. Beszédét Jókai Mór, városunk hírneves szülötte üzenetével zárta: „Aki fel akar törni az égbe, annak hinnie kell a saját csillagában!” Gimnáziumunk igazgatója, Andruskó Imre ünnepi beszédében többek közt a „család évére” hívta fel a figyelmet, majd engedélyt adott a zöld szalagok kitűzésére. A feltűzést követő megható pillanatok után közösen elénekeltük a Szózatot.
A végzős osztályok – heteken át tartó – készülődésének és igyekezetének meglett az eredménye: színvonalas műsorral szórakoztatták az ünneplő közönséget. A negyedikesek zenés-irodalmi összeállítása után, melyet jómagam állítottam össze, Hamerlik Endre és zenekara következett, majd ezt folytatta gimnáziumunk énekkara Stirber Lajos karnagy vezényletével. Többéves hagyományt követnek végzős tanulóink a Palotás tánc bemutatásával, melyet Százvai Istvánné tanított be. Az ünnepi részt az ő fellépésük zárta. A szünet után a Gimisz színjátszó együttes lépett színpadra az Üvegtigris 2 című produkcióval, melyet Kiss Péntek József és Spátay Adriana rendezett. A film rendezője és producere Rudolf Péter, valamint Szarka Tamás és a Ghymes-zenekar hozzájárult a film és a zene színpadi változatához. Köszönet érte!
Az est báli része a Városi Sportcsarnokban folytatódott. A pohárköszöntő előtt a bált diákjaink tánca nyitotta meg. A lányok gyönyörű fehér menyasszonyi ruhákban, a fiúk frakkban keringőztek, melyet Kartai Adél tánctanár tanított be. A pohárköszöntőt Tehel Zsuzsanna mérnök, a Szülői Munkaközösség elnöke mondta, szívbemarkoló szavai után meghallgattuk és közösen elénekeltük a magyar himnuszt. Az ünnepi vacsora után hajnalig tartott a mulatság. A zsúfolásig megtelt sportcsarnok átváltozott „carpe diem”-mé, vagyis „ragadd meg a pillanatot”-tá. Önfeledt, vidám arcok, táncot ropó lábak, hatalmas ölelések, ujjongások jellemezték az idei szalagavató bált.
A szalagavató fontos városi, társadalmi esemény, hiszen nemcsak az iskolánkban éppen végzős tanulókat érinti, hanem egész családjukat, rokonságukat, a barátokat, ismerősöket is, akik meghívást kapnak a mulatságra. Akik nélkül elképzelhetetlen egy ekkora rendezvény zökkenőmentes lebonyolítása a végzős osztályfőnökökön kívül,természetesen a kedves szülők. Iskolánk vezetősége nevében köszönetemet fejezem ki mindazon szülőknek, diákoknak, akik munkájukkal, erkölcsi és anyagi támogatásukkal hozzájárultak szalagavató ünnepségünk sikeres megrendezéséhez. Oda kell figyelnünk a hagyományok megőrzésére. A bál végén, a diákok és a szülők arcáról öröm és meghatódottság sugárzott. Ez annak a jele, hogy a szalagavató és annak kivitelezése megragadta mindenki tetszését. Számunkra ez a legnagyobb elégtétel. Vörösmartyt idézve: „Gondolj merészet és nagyot, és tedd rá életedet. Nincs veszve bármi sors alatt, ki el nem csüggedett.”
PaedDr. Králik Zsuzsanna
