Tűzoltók egykor és ma címmel nyílt kiállítás a Galántai Honismereti Múzeumban. A Múzeumok Éjszakája keretében megnyitott tárlat a galántai régió tűzoltóhagyományát, az önkéntes tűzoltó-egyesületek közösségmegtartó szerepét és a tűz elleni védekezés több évszázados fejlődését mutatja be.
„Istennek dicsőség, egymásnak segítség!” – a tűzoltók régi jelmondata fogadja a látogatót a Galántai Honismereti Múzeum legújabb kiállításán. A mondat pontosan összefoglalja mindazt, amiről a tárlat szól: a közösség szolgálatáról, a gyors segítségnyújtásról és arról a hagyományról, amely a régió számos településén máig élő valóság.
A Tűzoltók egykor és ma című kiállítás a Múzeumok Éjszakája alkalmából nyílt meg Galántán. A tárlat régi tűzoltókannákon, kéziszerszámokon, gázálarcokon, hordozható mentőládákon, viaszosvászon vödrökön, sisakokon, egyenruhákon, zászlókon és kitüntetéseken keresztül idézi fel a falvak, családok és tűzoltó-egyesületek történeteit.
Takács Mihály, a Galántai Honismereti Múzeum igazgatója elmondta, a téma nem véletlenül került a múzeum látóterébe. A gyűjteményben évtizedek óta őriznek tűzoltáshoz kapcsolódó relikviákat, emellett a 19. század utolsó harmadában megalakuló önkéntes tűzoltó-egyesületek története a térség szinte minden települését érinti. Mint fogalmazott, a környékbeli egyesületeknél napjainkig fennmaradtak olyan tárgyak, dokumentumok, zászlók és eszközök, amelyekből valóban regionális anyag állhatott össze.
A gyűjtés során a múzeum munkatársai önkormányzatokon és helyi tűzoltószervezeteken keresztül keresték meg azokat, akik régi tárgyakkal, iratokkal vagy emlékekkel segíteni tudták a tárlat létrejöttét. A felhívásra Galánta, Vága, Gány, Pered, Nagyfödémes, Vágkeresztúr, Diószeg, Felsőszeli és más települések is bekapcsolódtak. A környékbeli magyar települések közül több még a legnagyobb szimbólumoktól, saját tűzoltózászlóitól is megvált egy időre, hogy a közönség minél teljesebb képet kaphasson a régió tűzoltómúltjáról.
A tárlat egyik látványos darabja az 1928-ban gyártott tűzoltókocsi, amelyet a vágai önkéntes tűzoltók bocsátottak a múzeum rendelkezésére. Nem csupán kiállítási tárgyról van szó: a jármű ma is működőképes, hagyományőrző versenyeken is használják. A bősi önkéntes tűzoltóknak köszönhetően egy 19. század végi egyenruha is látható, amely önmagában is jelzi, milyen hosszú és gazdag múltja van a térség tűzoltómozgalmának.
A kiállítás legrégebbi darabjai közé tartozik az 1828-ból származó Szent Flórián-szobor. Eredetileg a felsőszeli katolikus templom előtt állt, ma másolata látható ott, az eredeti pedig a jövőben a felsőszeli tűzoltószertárt díszíti majd. Szent Flórián alakja nem véletlenül kapott hangsúlyos helyet a tárlatban: a tűzoltók védőszentje egyszerre vallási és közösségi jelkép, amely a tűz pusztító erejével szembeni védelem lelki kapaszkodóját is megjeleníti.
A régi falvakban a tűz elleni védekezés az egész közösség ügye volt. Ha kigyulladt egy ház, indult a vízlánc, előkerültek a kutak, vödrök, kéziszerszámok, később a lóvontatású fecskendők, majd a motoros berendezések, oltókészülékek és védőruhák. A kiállítás ezt a fejlődést is végigköveti: megmutatja, hogyan vált a szervezetlen közösségi védekezésből jól felépített, eszközökkel, szertárral, képzéssel és helyi önkéntesekkel működő tűzoltómunka.
A tárlat létrejöttét a Vágsellyei Levéltár szakmai segítsége is erősítette. Szekeres Kovács Judit, a levéltár vezetője elmondta, hogy a kurátor, Erika Slobodová kutatási lehetőséget keresve fordult hozzájuk. A levéltári anyagok mellett személyes tárgyakat és fényképeket is kölcsönadott a kiállításhoz.
Szekeres Kovács Judit számára a téma személyes ügy is, hiszen maga is önkéntes tűzoltó Pereden, és olyan családból származik, ahol a tűzoltóság több nemzedéken át természetes része volt az életnek. Édesapja 1986-tól 2018-ig volt a peredi önkéntes tűzoltók parancsnoka, a kiállításon az ő kitüntetése is látható. Mint elmondta, édesapja és édesanyja is tűzoltó volt, testvérei, férje, kislánya, unokatestvérei és nagybátyjai is kötődnek a tűzoltósághoz.
„Beleszülettem a tűzoltóságba” – fogalmazott Szekeres Kovács Judit, aki szerint sok helyen az önkéntes tűzoltóság nem egyszerűen választott hobbi, hanem örökölt felelősség. Hozzátette, levéltárosként számos tárgyat korábban legfeljebb fekete-fehér fényképeken látott, most azonban egymás mellett jelentek meg azok az eszközök, egyenruhák és dokumentumok, amelyek a régi nagy galántai régió tűzoltótörténetét rajzolják ki.
Külön kiemelte, hogy a kiállítás közös regionális munka eredménye: olyan települések anyagai kerültek egy térbe, amelyek ma már külön járásokhoz tartoznak, történetük azonban szorosan összekapcsolódik. A tűzoltó-egyesületek ugyanis nemcsak szakmai, hanem közösségi szempontból is fontos szereplői voltak és maradtak a falvak életének.
Az önkéntes tűzoltók nem csupán tűzesetekhez vonulnak. Ott vannak árvizeknél, viharok után, kidőlt fáknál, községi rendezvényeken, biztosítási szolgálatokon, vagyis minden olyan helyzetben, ahol gyors, helyi és megbízható segítségre van szükség. A Galántai Honismereti Múzeum kiállítása ezért nemcsak múltidézés, hanem tisztelgés is azok előtt, akik generációkon át készen álltak arra, hogy baj esetén elsőként induljanak segíteni.
SZE/Felvidék.ma
