A francia márka kissé megreformálta kínálatát az alsó középkategóriában: a két C4-esből generációváltás után maradt az ötajtós verzió, a sokszoros rali világbajnok kupét pedig a prémiumosztályba kacsingató DS4-essel pótolták. Almenü gyanánt pedig készítettek egy limitált példányszámú C4-es szériát, Best Collection néven; ezt a verziót kaptuk meg tesztelésre, gyönyörű hófehér színben, 120 lóerős benzinmotorral.
Extrémitásoktól mentes külső
A C4 első nemzedéke maga volt a két szélsőség: az ötajtós egy nagy buborék, a háromajtós egy pengevágású kupé. Az egyszem utód viszont teljesen mentes az extrémitásoktól. Nem több, de nem is kevesebb, mint egy elegáns, tetszetős autó, kifinomult, de nem hivalkodó formai részmegoldásokkal. Ilyenek a szép szabású fényszórók, a motorháztetőbe belehasító márkaembléma, a nagy oldalfelület egyhangúságát megtörő horpaszok, a fekete szegélyű tetőspoiler. Talán csak a hátsó lámpák elnagyolt darabolása bántja kissé a szemet: ehhez a finom vonalvezetésű karosszériához harmonikusabb formák illettek volna.
A beltér is megszelídült
Az utastérben is eltűntek az extravaganciák, elsősorban a fix közepű volán és a középre ültetett, áttetsző hátterű, digitális műszerpult. Teljesen hagyományos megoldások váltották fel őket, amelyek egyrészt így is szemet gyönyörködtetőek (kormány, középső vezérlőpult), másrészt kifejezetten fantáziátlanok, sőt kissé ómódúak (a légbeömlők alatti miniatűr kijelző). Az utastér egészében véve azonban kedvező benyomást kelt: formára és anyagra egyaránt szépek az ülések, jó a felhasznált anyagok minősége. A hátul ülőknek elég helyük van, egy esetleges ötödik utasnak sem kell okvetlenül szenvednie, belső pakolóhelyből is van elég. A koffer tágas és jól pakolható, de érdemi bővítéséhez szét kell szedni a fél autót (az egybeszabott ülőlap felfejtése, az elülső ülések maximális előretolása, háttámláik függőlegesre állítása, a 3 hátsó fejtámla kiszerelése), és még ekkor sem úszunk meg egy félemeletnyi fenékküszöböt. Ha az ülőlapot a helyén hagyjuk, sokkal egyszerűbb a dolgunk, éppen csak a padló morfológiája lesz még változatosabb. Ami pedig a szereltséget illeti, már alacsonyabb szinteken is igen gazdag (ESP, dombsegéd, kétfunkciós tempomat, alap-légkondi, térhangzású ARKAMYS audiorendszer), a felülről második Best Collection legértékesebb többlete a kétzónás automata klímaberendezés.
Takarékos benzinmotor
Említettem már, hogy az autó benzinmotoros volt, de ennek ellenére nem röstellem bevallani: az első kilométerek megtétele után megálltam és belepislantottam a papírokba, hogy tévedésből nem a dízelverziót kaptam-e. A fedélzeti számítógép ugyanis – 880 km-es hatótávolságot jelzett, ami ugyebár nem igazán jellemző a benzines autókra… Ez a takarékosság végigkísérte az egész tesztet, (amely pedig nem volt egy kifejezett ökorali), és a végén 6,7 literes átlagfogyasztással vittem vissza az autót. Az 1,6-os VTi motor ugyanakkor nemcsak gazdaságos, hanem kellően erősnek és kifejezetten kultivált járásúnak is éreztem. A menettulajdonságokkal sem voltak problémák, a kocsi minden normális helyzetben kiszámíthatóan viselkedik. Egy szó mint száz: a végére kimondottan megszerettem…
ADATLAP
Hengerűrtartalom: 1598 cm3
Teljesítmény: 88 kW (12LE)/6000min-1
Nyomaték: 160 Nm/4250min-1
Sebességváltó: ötfokozatú kézi
Legnagyobb sebesség: 193 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 10,8 s
A csomagtér űrtartalma: 380–1183 l
Fogyasztás (városi/országúti/vegyes): 8,2/4,9/6,1 l/100 km
Ár: 16 570 euró
Az alapmodell ára: 14 120 euró
Vas Gyula, Felvidék.ma
(A szerző felvételei)
{phocagallery view=category|categoryid=367|limitstart=0|limitcount=0|type=1}
