Batta György „Kik vagyunk mi magyarok? Milyen lehet a magyar jövő?” címmel előadáskörútra indult Felvidéken. Szeretne minél több helyre eljutni. Céljairól és meglátásairól, készülő művéről kérdeztük.
– Az előadásának a címe a Kik vagyunk mi, magyarok? Hogyan épül fel, mi a váza ennek az előadásnak?
– Szeretnék átadni, s majdnem egy képletsort levezetni arról, hogy kik vagyunk mi, magyarok. Most egy nagyon érdekes korszakot élünk. Minden nagyon erőteljesen, erősebb iramban változik, mint bármikor a történelemben. Változik az Istenkép, az emberkép. Nem maga az isten változik, hanem a róla alkotott kép. Nem a büntető Istent érzem át, hanem a végtelenül jóságos Istent, aki azért formálta az embert a saját hasonlatosságára, hogy felemelje. Úgy ahogy Jézus mondja, hogy tökéletesedjünk. Azt szeretném előadásaimon elmondani, hogy a magyarság egyedül a Földön olyan ősmúltat kapott, amelyből a mai napig élő és kifejező nyelv maradt meg nekünk. Ezt idegen országok szakemberei is mondják, hogy a mi nyelvünk teljesen különleges. Van egy egyedülálló Szent Koronánk, amelyben megtestesült egy világmodell. Megvan benne az égi és a földi világ, a menny és a föld. Az ember mikor eléri az értelmi fejlődésének azon fokát, amikor az összefüggéseket össze tudja rakni, akkor rájön arra, hogy miért él a világban, mire teremtették, s mi a feladata.
– A magyaroknak mi a feladatuk?
– Éppen az, hogy ebben a zűrzavaros világban, amikor szinte az egész világ egy nagy vágóhíd lett, amikor az emberi életnek sincs értéke, ráébresszük az emberiséget, hogy mindehhez mi is hozzájárulunk, mert megengedjük, hogy rabigába süllyesszenek bennünket. Egy olyan helyzetünk alakult ki szakrálisan, amikor mi lehetünk azok, akik most beteljesítjük a küldetésünket. Példát mutathatunk a világnak, hogyan lehet itt a Kárpát-medencében a velünk élő nem magyarokkal építeni a szeretetvölgyét, ami nem más, mint az Isten országa. Megmutathatjuk azt, hogy néz ki az a világ, ahol tiszták a folyók, ahol az emberek szeretik egymást, s ahol alázatosan fordulnak ahhoz a teremtőerőhöz, amely lehetővé tette nekünk, hogy emelkedjünk, hogy jövőnk lehessen, hogy ez az egész világ megtisztuljon.
– Van fogékonyság erre az emberekben?
– Nem az egyes embereken fog múlni. Fokozatosan rá fognak döbbeni. De nekünk ahhoz nagyon sokat kell dolgozni. Nem azzal kell mindig foglalkozni, hogy mi az, ami keserűvé tesz bennünket, hogy miket beszélnek rólunk. Ha csak egy ember, úgy, mint pl. Böjte Csaba, elkezdi tiszta szívvel, szeretettel, teljes odaadással azt megvalósítani, ami a mi környezetünkben rendelve van, ha csak két-három ember vallja meg azt, hogy igenis van hit, van Jézus, s az életnek van értelme, s az élet nem a mi kezünkből indult ki, nem mi vagyunk a teremtők, hanem az atya, akkor ezt meg lehet csinálni.
– A rimaszécsei előadással egy körútra indult. Hol tervez még előadásokat, s mi a célkitűzése?
– Mindenüvé el szeretnék menni, ahová elmehetek. Iskolákba is, ugyan a gyerekeknek kicsit másképp kell erről beszélni, de lehet. A Szent Koronával kapcsolatban már van tapasztalatom, abban a témában már több mint negyven előadást tartottam évekkel ezelőtt. El kell mennem felnőttekhez is. Elsősorban azért, hogy ne kerüljünk olyan helyzetbe, hogy tíz év alatt ilyen iszonyatosan fogytunk. Vissza lehet magunkat tornászni, ha tudjuk, hogy kik vagyunk. Ha valakiben van egy nemzettudat, egy erős hit, akkor nincs mitől félni. Akkor meg tudunk változtatni nagyon sok mindent, így indult Jézusnak a tanítása is. Nem vetítették százezer vagy millió tévékészülékben azt, hogy hogyan tanít, hanem ment szépen, s példát mutatott, s csinálta. Ez a célom, hogy amikor megint lesz egy olyan történelmi helyzet, amikor meg kell mutatni, hogy itt vagyunk, hogy nem szórványban élünk, hanem ez a mi őshazánk, és mi ezt kaptuk az Istentől, s nem véletlen, hogy a Szűzanya az oltalmazónk.
– Sokszor azok után vágyakozunk, akik nincsenek itt, s azoknak beszülünk, akik itt vannak ugyan, de lehet, hogy ők már erre az útra rátértek. Hogyan tudjuk megszólítani azokat, akik távol maradnak egy-egy ilyen előadástól?
– Azt én nem tudom befolyásolni. Azzal tudom befolyásolni mégiscsak, ha egy ilyen előadás után az emberek, akik láttak ebben valamilyen követhető irányt, hogy ők ezt elkezdik terjeszteni. Elmondják, hogy van ilyen, s megtanulnak egy kicsit ők is érvelni. S nem fogadnak el bármilyen ítéletet, akkor sem, ha a Magyar Tudományos Akadémia mondja is azt, pl. hogy a Szent Korona két részből van összerakva. Most itt pár ember lehet, hogy elhiszi, hogy ez egy olyan nemzetellenes dolog, ami abszurd, mert bizonyítható, hogy nem igaz az MTA állítása. Ez az út járható. Történtek az elmúlt századokban olyan dolgok is, hogy egy ember is, igaz, hogy egy élet munkájával, de ki tudott építeni egy másféle közvéleményt. Mindehhez megkapja az ember a tudást, a támogatást, s megkapja a kellő erőt is, hogy mindig fel tudjon töltődni. Az ilyen előadásokon is hiába fáradna el az ember, de ugyanakkor töltődik is.
– Az előadásból az kiszűrhető volt, hogy mindehhez nagyon fontos a hit és az ima. Szabad arról beszélnünk, hogy min dolgozik most?
– Ha minden jól megy, akkor hamarosan befejezek egy nagy imaszerű vallomást, amelynek azt a munkacímet adtam, hogy Napló a Magyarok Nagyasszonyának. Leírom benne azt, hogyan látom most én a világot, s benne a magyarok helyzetét. Mivel a Szűzanya már annyiszor megsegített bennünket, most is megkérem, hogy vezessen el Krisztushoz, hogy meg tudjuk ismerni őt. Azt kell nézni, hogy nekünk már nem kell a keresztfára menni, nekünk már csak azt kell tenni, amire ő megtanított. Ez az egyetlen út a boldogulás, a békesség, a létöröm felé. Az ő tanítása örök. Ebben az írásban le fogom vezetni, hogy szerintem mi az Út, mi az Igazság, s mi az Élet, azt is talán, hogy kicsoda az Isten. Nem úgy nézem az Istent, aki nem tudom hányadik mennyekben ül, hanem, aki benne van a szívemben, s aki a lelkiismeretemen keresztül állandóan vezetet és irányít. A hit a legnagyobb tudás az ember számára. Hit nélkül nem lehet élni, ha én mindig azon töprengnék, hogy még hány fegyver lesz, hány mérgezett étel, mit fognak majd megint megadóztatni, hogy fogom a következő havi lakbért befizetni, miből veszek benzint, hogy el tudjak menni előadásokat tartani, akkor annak az életnek nem sok értelme lenne. Az értelme a hitet hirdetni, s ez egy örök feladat. Én hálás vagyok az Istennek, hogy ilyen sorsot kaptam, s nagyon örülnék, ha itt a Felvidéken lennének társaim, akik megértették mindezt, s azt mondanák, hogy igen, én is szeretném csinálni…
HE, Felvidék.ma
{iarelatednews articleid=”33114″}
