III. Gergely pápa 844-ben november 1-jét „a Szent Szűz, minden apostol, vértanú, hitvalló, s a földkerekségen elhunyt minden tökéletes igaz ember” emléknapjává tette.
Ugyanakkor tény, hogy a keresztény ünnepeket a legtöbb esetben, főként a könnyebb ’’átállás’’ miatt, a régi pogány ünnepekhez igazították. Nos, a Mindenszentek ünnepe is hasonló okból kifolyólag lett november 1-jére téve, az ’’eltakart’’ ünnepnap pedig valójában egy ősi kelta halálisten, Samhain kultuszában gyökerezik. Viszont a Mindenszentek ünnepe megnevezés, Írországból ered, All Hallow’s Eve (Mindenszentek éjszakája), amiből a későbbiekben aztán kialakult maga a Halloween kifejezés is, aminek viszont értelemszerűen nem sok köze van a kelta hagyományokhoz. Ebből látszik, hogy a két ünnepről van némi tévhit, ami összemosódásként is feltételezhető, ahogyan sokan tévesen, keverik is a kettőt. Ám az elsősorban angolszász országokban (de mára az egész világon elterjedt) őrzött hagyomány, és a keresztény Mindenszentek ünnepe korántsem azonosítható egymással. Ugyanis ezekben az országokban a régi kelta hagyományok tisztelete fedezhető fel, amelyek gyökerei nem mentesek még okkult elemektől sem.
Az amerikai filmekből ismerhetjük elsősorban ezt a szokás-kultuszt, hogy ezen a napon gyerekek különböző jelmezekbe öltözve járják a házakat és „cukrot vagy csínyt!” kiáltással szólítják fel a lakókat állásfoglalásra, akik a látogatás örömére édességgel jutalmazzák őket. Ez a szokás viszont egyértelműen a kelta hagyományra reflektál. Mivel a kelták úgy hitték, a holtak ezen az éjjelen vándorolnak át a holtak birodalmába, az emberek ezért a szellemeknek ételt és állatokat áldoztak fel, hogy megkönnyítsék vándorlásukat. A jelmezek pedig arra utalhatnak, hogy a kelta halál és a sötétség istene Samhain, amikor összehívta a holt lelkeket, hogy átvezényelje őket a túlvilágra, azok különböző állati maszkokban jelentek meg, amit az emberek követendő példaként szintén magukra öltöttek. A kelta papok ekkor, egy hegytetőn gyűltek össze, tüzet gyújtottak, termény és állatáldozatokat mutattak be, majd a tűz körül táncoltak. Reggel minden családnak adtak ebből a parázsból, hogy új tüzet gyújthassanak, melyek elűzik a gonosz szellemeket és melegen tartják az otthonokat.
De maga a töklámpás, mint a Halloween legelterjedtebb szimbóluma is okkult elemeket rejt. A legismertebb anekdota szerint egy részeges csavargó lepaktált az ördöggel, aki megígérte számára, hogy nem fog a pokolra jutni, ám lelkét a mennyországba sem fogadták be. Ekkor az ördögtől egy széndarabot kapott fizetségül, amit egy marharépába vájt és meggyújtotta lámpásnak, a hiedelem szerint az óta is ennek a lámpásnak a fényénél keresi végső nyughelyét. Az idők folyamán természetszerűleg a marharépát a jóval látványosabb tök váltotta fel. A modern sátánizmus, a sátánimádat legnagyobb ünnepének tekinti Halloween éjszakáját. De a neopogány vallások is legkiemelkedőbb ünnepükként tartják számon.
A fentiekkel ellentétben a keresztény Mindenszentek ünnepe, ahogy az a nevében is van, az összes szent egyetemes ünnepe, akik tiszteletének ugyan a legtöbb esetben a kalendáriumban szétosztva megvan a saját napja, de ezen a napon, együttesen van róluk megemlékezve. November másodika pedig Halottak napja, az elhunytakra való tiszteletteljes emlékezés központosított emléknapja. Ám elhunyt szeretteink emléke nemcsak ezen a napon ápolandó, hanem az év minden napján, sírhelyük gondozására vonatkozólag is.
Sok európai országban, köztük Magyarországon és Szlovákiában is, állami ünnep és munkaszüneti nap. A népi kalendárium ezt a napot a földmunkálatok végének is jegyzi. Kiterjedt hagyomány őrzése van szinte mindenki körében e napnak. Tiszteletét őrzi Mindszenty József, hercegprímás neve is, aki 1942-ben magyarosította vezetéknevét Mindszentyre Pehm-ről, melyet szülőfalujáról, Csehimindszentről vett fel.
Ezeknek ismeretében nem árt tudatosítani, hogy a manapság egyre terjedő import hagyományok (mint többek közt a Halloween) eredete hol is gyökerezik és mit is takar valójában. Keresztényi értékrendbe nem igazán bele illő szokások megtartására nyugodt szívvel lehet nemet is mondani, még annak árán is, hogy nem leszünk elég ’’trendik’’ sokak szemében.
Csonka Ákos, Felvidék.ma
