Az alábbiakban a pozsonyi református lelkész, dr. Buza Zsolt értékes záró bizonyságtétele olvasható, mely az Európa kritikus kérdései bibliai-teológiai reflexiókkal című konferencián hangzott el 2023. október 27-én, Pozsonyban, Magyarország Szlovákiai Nagykövetségének épületében, a Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központban.
Áhítat – 2023. október 27.
Liszt Intézet – Pozsony
Textus: Apostolok cselekedetei 20,1-6
„Miután megszűnt a zavargás, magához hívatta Pál a tanítványokat, bátorította őket, és elköszönve tőlük elindult Makedóniába. Bejárta annak vidékeit, számos beszédben bátorította őket, majd elment Görögországba. Három hónapig maradt ott, mivel azonban a zsidók merényletet terveztek ellene, amikor hajóra akart szállni Szíria felé, úgy döntött, hogy Makedónián át tér vissza. Elkísérte őt a béreai Szópatrosz, Pirrosz fia, a thesszalonikaiak közül pedig Arisztarkhosz és Szekundusz, a derbéi Gájusz és Timóteus, valamint az ázsiai Tikhikosz és Trofimosz. Ezek előrementek, és Tróászban vártak ránk. Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után elhajóztunk Filippiből, és öt nap múlva érkeztünk hozzájuk Tróászba, ahol hét napot töltöttünk.”
Kedves Testvérek az Úr Jézus Krisztusban!
Nem akarok földrajzórát tartani ebben a néhány percben, de érdemes megfigyelni, hogy a pogányok apostola, Pál apostol milyen utat jár végig. Az Apostolok cselekedeteinek, illetve a Szentlélek Úristen cselekedeteinek könyve tele az akkor ismert lakott föld minden területével: Makedónia, Görögország, Szíria, Filippi és Tróász.
Pál apostol evangéliumi szolgálatának egyetlen célja van: menni. Azt olvassuk: bejárta annak vidékeit. Gondoljuk csak végig ezen az estén a mai útjainkat. Hány ajtó nyílt meg előttünk, hány ajtó maradt bezárva. Az evangélium hajt és késztet. Az örömüzenet arra ösztönöz, hogy menj. Jézus missziói parancsa is ez: „Menjetek el szerte az egész világba…” (Mk 16,15) Merre jársz drága testvérem? Merre voltál ma a szívbe írt örömüzenettel?
Pál apostol céllal megy. Hogy bátorítson és intsen. Bátorítás. Melléállás. Mennyire hiányzik a mai vén Európa kontinensén. Idősek otthonának lakói szomjasok. A kórházi ágyak mellé leülve az ember tapasztalja, hogy az élő Ige segít, talpra állít, támogat. Hányszor hallja egy lelkész, egy pap, egy diakónus az ágyon fekvőktől: „Ha nem lennék hívő, nem tudom, hogy hogyan vészeltem volna át mindezt…” A mi feladatunk bátorítani, felemelni, megnyugtatni, Isten élő Igéjével szolgálni a testvérek felé. Minden tanítvány ellankad. A tanítvány is eleshet.
Ugyanis Pál apostol járkálásának vannak gyümölcsei. Kis-Ázsia minden városából, ahol Pál megjelent és tanított, ott áll név szerint hét tanítvány. Különbözőek, de ők a hit emberei. Azok, akiket Pál hívott ki a sötétségből. Ezek pedig rá várnak, őt támogatják legnehezebb időszakában, őt bátorítják, és kísérik, ugyanis az egykori rajongó Sault is utoléri a múltja és a saját vére merényletet tervez személye ellen. Milyen jó, hogy van közösség, ahol megmártózhat a testvéri szeretetben. Neki jobb informátorai voltak, erősebb Istene volt, mint John Fitzgerald Kennedynek, és más úton, más ösvényen halad a Szentlélek szekere, rajta azokkal, akik Pál apostol hitének, evangéliumi szolgálatának a gyümölcsei.
Kedves Testvérem! A te személyes hitednek vannak gyümölcsei, akik segítenek, hathatósan melléd állnak? A te környezetben, a családodban, a környező városokban vannak olyan testvérek, akik hordozzák gyengeségeidet, támogatnak vagy csak jönnek és mennek az életedben, gyermekeid, unokáid csak a vacsorára várnak? Lukács, az orvos, a szerkesztő nem hiába jegyezte le ennek a hét embernek a nevét. Ők húsvér emberek, akik szolgálatba álltak szerte az otthonukban, és most kísérik, támogatják, bátorítják azt a nemes férfiút – Pál apostolt –, aki Jézus irányába terelte őket.
Végül e szűk hat vers végén ott szerepel időmeghatározásként egy zsidó ünnep is. Lukács tudja, hogy kicsoda Pál. A kovásztalan kenyerek ünnepe után a zsidók hét napig ették ezt a kenyeret. Az Egyiptomból való szabadulásra emlékeztette őket, amikor nem volt sem idejük, sem módjuk a tésztát megkeleszteni, mert Isten szólt: „Indulj, menj!” Sietve, gyorsan kellett megenni ezt a vacsorát. Jézus éppen ezen az ünnepen ülte tanítványaival a utolsó vacsorát és szerezte az úrvacsorát. Az Úrral való közösség után indul el, hajózik el Filippiből ez a közösség. Emlékezik az Úr nagy tetteire. Visszapörgeti az időt, mert Isten szent és végtelen irgalmú Úr. Ő a Szabadító Isten, Aki azért jött Fiában, az Úr Jézus Krisztusban, hogy „Ő legyen minden mindenekben (IKor 15,28).” Bennünk is. Ámen.
(Sajtóközlemény)