Hitvallók tanúbizonysága a nemzetközi tudományos konferencián

A Selye János Egyetem Református Teológiai Kara a Történeti Tudományok Tanszékén működő XX. Századi Egyháztörténeti Kutatóintézettel közösen, immár negyedik alkalommal rendezte meg Hitvalló egyház magyar mártírjai címmel azt a nemzetközi tudományos konferenciát, amelyre október elsején került sor az egyetem konferencia-központjában.

Lévai Attila, a kar dékánhelyettese üdvözölte a negyedik alkalommal megrendezett konferencia résztvevőit, hozzátéve, a téma még mindig kínál új támpontokat a kutatóknak, s van még mit közölniük ezzel összefüggésben a történészeknek, egyháztörténészeknek.

Mint kifejtette, a Selye János Egyetem Református Teológiai Karán a XX. Századi Egyháztörténeti Kutatóintézet évek óta kiemelt figyelmet szentel a témának immáron konferencia keretében is 2022 óta. Mégis azt kell mondani, hogy nem mindent sikerült megbeszélni, feltárni, véglegesíteni. „Van tehát a későbbiekre nézve is még kutatásra való anyag, téma – s ha csak ezt a tematikát vennénk alapul, akkor is örvendetes lenne ennek a fiatal kutatóintézetnek maga a tény, hogy csak ez az egy téma milyen sok kutatási lehetőséggel kecsegtet” – fogalmazott.

Hangsúlyozta, a hitvalló egyház mártírjait kutatni fájó feladat, hiszen emberi, papi sorsok törtek derékba vagy a tényleges mártírhalálban értek véget az egyházak üldöztetésének következtében. Felvetette, amennyiben nem lett volna diktatúra, üldöztetés, megfélemlítés, s egyéb traumatizáló tényezők és eszközök – akkor vajon mennyivel más ívet futott volna be egy-egy élet, vagy lelkészi-papi pálya. „Mennyivel lehetett volna másabb az egyházak szolgálata is, ha az egyes történelmi egyházakban évtizedeken keresztül nem megfélemlített, megvett, elhallgattatott vagy belenyugvó papoknak és lelkészeknek kellett volna szolgálniuk? Költői, de fájó – és talán örökre megválaszolatlan kérdések ezek“ – szögezte le a dékánhelyettes.

A konferencián előadó kutatók azon hitvallókról tettek tanúbizonyságot, akik a vészterhes időkben is tették, amit és ahogy lehetett. A nap folyamán Filep Tamás Gusztáv kisebbségkutató és művelődéstörténész tartotta meg előadását, majd Somorjai Ádám pannonhalmi bencés szerzetes számolt be Mindszenty-kutatásának eredményeiről és a további feladatokról. Szabó Gyula atya az erdélyi katolikusok autonómiájának kivívójáról, Jakab Antal erdélyi püspökről adott elő. Kárpátaljáról Szamborovszkyné Dr. Nagy Ibolya docens a belmissziós munkáról, az 1930-40-es években működő kárpátaljai baráti körökről tartotta meg értekezését.

Székely Marianna szintén Kárpátaljáról a szovjet érában templomaiktól megfosztott református gyülekezetekről tartott előadást. Kóczián Viktória kutatásainak eredményéről Tőkés László az ökumenikus világ figyelmében: az ellenállás üzenete címmel tartotta meg előadását. Németh Géza református lelkész a felvidéki Dr. Gonda Lászlót mutatta be. Kránitz Zsolt Dr. Erőd János zsidó származású mártír segédlelkész 1943 és 1944 közötti, Komárom Egyházmegyében végzett szolgálatáról adott elő. Selmeczi András István „Egyenes úton nem fogunk eltévedni” címmel Kucsera Ferenc lévai születésű katolikus, Szentendrén szolgáló vértanú káplán életét ismertette.

A konferencia nem titkolt célja, hogy éltessék és kutassák a hitvallók emlékét és élettörténetét – ehhez pedig a XX. Századi Egyháztörténeti Kutatóintézet teret is ad. A konferencia mellett a kutatások bemutatásának is, hiszen évről évre publikálják is ezeket az előadásokat az intézet szakmai munkatársai, Tömösközi Ferenc és Petheő Attila szerkesztésében, hogy nyomtatott formában sokakhoz eljusson az újkori egyház üldözöttjeinek és mártírjainak története.

A konferenciát  – amelyen egyúttal megnyílt a Szlovák Nemzeti Emlékezet Intézetének (ÚPN)  és a Selye János Egyetem RTK XX. Századi Egyháztörténeti Kutatóintézet kétnyelvű Kényszermunkatáborok című kiállítása is –  a Kultminor és a pozsonyi Liszt Intézet – Magyar Kulturális Központ támogatta.

SZE/Felvidék.ma