Szent Kristófnak, az úton járók patrónusának képét sok autós és motoros magával hordja. Izsán április második vasárnapján, a délelőtti szentmise után az ő segítségét kérve szentelte meg Horváth Róbert plébános a templom elé gyülekezett motorokat. A világ 200 milliós motoros társadalmának egy kis szelete tisztelte meg jelenlétével (és motorjával) a rendezvényt. A szertartásra a környékbeliek mellett Magyarországról is érkeztek motorosok.
A megjelenteket Domin István, Izsa község polgármestere köszöntötte. Rövid bevezetőjében elmondta, hogy a motor a legnépszerűbb közlekedési eszköz a világon. A főszerep ezen a találkozón nyilvánvalóan a motorokat és motorosokat illette. A motorozás nem közlekedési mód, hanem világszemlélet, életforma. A motorkerékpár jóval több, mint merő vas és műanyag megihlette az irodalmat a képzőművészetet, meghódította a filmvásznat. A különlegesen – mondhatni: művészien átalakított – feldíszített-cicomázott motoroknak nem pusztán a száguldás a lényegük, hanem egyfajta életérzés, életstílus, amit az 1969-ben forgatott Easy Rider (Szelíd motorosok) című, legendássá vált film jelenített meg először. A rendezvényre felvonult motorokban még azok a nézők is elgyönyörködhettek, akik életükben nem ültek motoron, s ki nem állhatják a benzingőzt.
„A motorozás bizonyos veszélyekkel jár, ezért sokunknak fontos, hogy megszenteltesse a motorját. Amikor „nyeregbe” pattanunk, eggyé válunk a vassal, és feltétel nélkül megbízunk benne. Mi, puhatestűek fokozottan sérülékenyek vagyunk egy baleset során, bennünket nem véd karosszéria, sem légzsák. Ezért az elővigyázatosság és tudás mellett nem marad más, mint a hitünk, hogy ott fenn valaki rajtunk tartja a szemét és vigyáz ránk. Van, akinek a megszentelt motor biztonságérzetet ad, és van, akinek nélkülözhetetlen, hogy meg legyen szentelve a vas. Másrészt viszont a motorszentelés egy új lehetőség arra, hogy a hosszú téli hónapok után ismét találkozzunk a motoros barátainkkal, az ismerőseinkkel, vagy éppen megismerjünk más hozzánk hasonló fanatikusokat.”-mondta el portálunknak Csicsó Attila, a főszervezők egyike.
A következőkben az izsai plébános úr mondott köszöntőt. „Maradandó élményt csak az nyújthat, ha közösségben vagyunk. Főleg akkor, ha az a közösség akar valamit tenni egy másikért. Az Isten nem arra teremtett bennünket, hogy a világűrben egyedül lebegjünk. Az Isten meghívott minket arra, hogy Vele és másokkal közösségben éljünk, ezzel megéljük, hogy nem vagyunk magányosak, tudunk a másiknak, a másikért tenni, szépet mutatni. Ezért is hasznos és szép ez a kezdeményezés – folytatta az atya.
„Drága barátaim, motoros csikón utazók, hozzátok szólók, kérve rátok a Boldogasszony figyelmét, s az Úr Jézus irgalmát! Mert utazva a vasakon, védtelenül kiszolgáltatottak vagytok a közlekedési szabálytalanságoknak és azok következményeinek, ezért legyetek türelmesek, megfontoltak és áhítatosak valamint emberségesek, hiszen a helyén lévő szívetek kihatással lesz a cselekedeteitekre… Vigyázzatok egymásra!”
Ezután megáldotta az itt megjelent motorokat, egyéb járműveket. Az isten angyalát, illetve a vértanú Szent Kristófot hívta segítségül, hogy mindenki szerencsésen érjen vissza, ne érjen senkit semmilyen kellemetlen meglepetés. Az áldás nem ment meg sem a trafiktól, sem a figyelmetlenségtől, de nagyon jó érzés volt Szent Kristóf oltalma alá kerülni. Ne menj gyorsabban, mint ahogy az őrangyalod repül!
Azért szólt a könyörgés és hangzott el az áldás, hogy minden motoros célba érjen, az utakon Isten szeme legyen rajtuk, és őrangyaluk, az úton lévők védőszentje, Szent Kristóf védőn kísérje őket.
Odafigyelünk egymásra, nem csak önmagunknak akarunk élni és jó példával élni két keréken! – ez a legfontosabb végső kicsengése az egész összejövetelnek.
Miriák Ferenc, Felvidék.ma
